Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-21
15 A kormány ürügyként használja a megszorításokat arra, hogy leszámoljon egy olyan problémával, ahol rengeteg kudarcot halmozott fel - mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arra reagálva, hogy június 30tól a Hat áron Túli Magyarok Hivatala (HTMH) a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül. Németh egyedül, sajtóreferensek és kíséret nélkül állt ki az újságírók elé a néptelen gellérthegyi utcában a HTMH elé. - Ebben az épületben - mutatott a háta mögé - kilencven közalkal mazott dolgozik. Elbocsátásuk nem megtakarítás, hanem súlyos tékozlás - mondta. Németh hangsúlyozta: az, hogy ismeretei szerint a határon túli magyarok ügyével egy húszfős főosztály foglalkozik majd a külügyi szakállamtitkárságon belül, kétségkívül a terül et közigazgatási értelemben történő leértékelése. - A kormányzat - tette hozzá Németh - meg van sértődve a határon túli magyarokra, mert az elmúlt esztendőkben nem úgy táncoltak, ahogy Gyurcsány Ferenc fütyült. (K. A.) vissza A vagdalkozás nem segít Népszabadság • Dobolyi Alexandra • 2006. június 21. - Pedig milyen jó kis híd lennénk Kelet és Nyugat közt, erre tessék: egyszerűen átröpülnek fölöttünk, amikor egymáshoz mennek! Kép: Marabu Balázs Péter új külpolitikai stratégiát, sőt doktrínát sürget (Új külpolitikai stratégiát, június 14.). Cikkében van több érdekes megállapítás is, ezek értékét azonban lerontja a szerző érezhető sértődöttsége. Kezdjük há t a személyes vonatkozásokkal. 2004 őszén Balázs Pétert a kormány nem erősítette meg az európai bizottsági posztján, amire májusban ideiglenes jelleggel jelölték. Most pedig nem lett belőle külügyminiszter, ahogy másokból sem, akiknek a neve a sajtóban s zerepelt. Ezért aztán haragszik a világra. Haragszik, amiért annak idején nem őt jelölték véglegesen a biztosi posztra, és amiért most nem őt nevezték ki külügyminiszternek. Sértődöttségéről árulkodnak a magyar külpolitikát és a Külügyminisztériumot igazta lanul bíráló megállapításai. Az Európai Parlament külügyi bizottságának tagjaként egyetértek azzal, hogy a Külügyminisztériumra is ráfér a megújulás. Az azonban furcsa, hogy ezt egy olyan volt vezető diplomata, többszörös nagykövet és államtitkár sürgeti, akinek pályája az elmúlt évtizedekben ugyanazon a vonalon haladt, mint azoké a külügyi tisztviselőké, akikről most lesújtóan nyilatkozik. Ami a cikk érdemi részét illeti, egyetértek mindazzal, amit Balázs Péter a kilencvenes évek elején megfogalmazott há rmas célkitűzésről írt. Az "euroatlanti integráció, a szomszédsági kapcsolatok és a határon túli magyarok" hármas célkitűzését az Antallkormány, a Hornkormány, majd az Orbánkormány is követte, és támogatta a közvélemény többsége. A NATO- és az EUcsat lakozás pillanatában minden új tagországnak - így hazánknak is - szembe kellett néznie azzal a kérdéssel, hogy a csatlakozás után lehete önálló külpolitikája egy tagországnak. A válasz egyértelműen igen. Nem csupán azért, mert az EU közös kül- és biztonsá gpolitikája minden részeredmény ellenére még most is csak a kibontakozásnál tart, hanem azért is, mert az EUtagság nem jelentheti a nemzeti érdekek feladását. Azok pedig megkövetelik, hogy az EU- és a NATOtagságból eredő nagyobb lehetőségekkel élve fogal mazzuk meg új külpolitikai céljainkat és feladatainkat. A 2002es választásokra készülő MSZP külpolitikai programjának összeállítását éppen Balázs Péter irányította. Volt tehát lehetősége arra, hogy megfogalmazza a magyar külpolitikának az EU- és a NATOcsatlakozás utáni új feladatait, amit most hiányol. Pedig ezek be is kerültek az MSZP választási programjába, majd a Medgyessykormány programjába. Úgy látszik, a sértődöttség elhomályosította emlékezetét. Ám ha a programra nem is emlékszik, a tényekre eml ékezhetne. Emlékezhetne a Medgyessykormány hivatalba lépését követő kezdeményezésekre. A magyaramerikai és a magyarorosz kapcsolatok gyors rendezésére, a magyarkínai együttműködés bővítésére, a "státustörvény" miatt feszültté vált magyarromán és mag yarszlovák viszony rendezésére. Aligha lehet a magyar diplomácia "korábbi mítoszának elhalványulásáról" beszélni, ha 2003 nyarán a magyar nagykövetek szokásos évi konferenciáján a
