Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-19
29 Markó továbbá leszögezte, a szövetség csak az októberi országjelentés után támogatja a kormányátszervezést. Ami az államtitkárok létszámának csökkentését illeti, a kormányfőhelye ttes úgy vélte, az új tisztségek elosztásánal elsősorban nem személyekben, hanem funkciókban gondolkodnak. Hozzátette, fennáll annak a lehetősége, hogy RMDSZes államtitkárokat is leváltsanak, mindezt azonban nem megrovásból teszik. Hasonlóan vélekedett Winkler Gyula kereskedelemért felelős tárca nélküli miniszter is, aki szerint a kormány új felépítéséről a négy koalíciós pártnak együttesen kell döntenie. Winkler ugyanakkor szorgalmazta a kisebbségi törvény elfogadását, és elmarasztalta a koalíciós párto kat, amiért lassítják ennek folyamatát. Eközben Raluca Turcan liberális képviselő ismét felvetette a miniszterelnökhelyettesi tisztségek megszüntetését. Turcan szerint fölösleges a három államminiszteri tisztség fenntartása, ugyanis ezek egyrészt terhelik az államkasszát, másrészt pedig hátráltatják a kormány munkáját. vissza Krónika A HTMH és a kisebbségi naivitás (3. oldal) Megszűnik a Határon Túli M agyarok Hivatala (HTMH). S akkor mi van? E szentségtörő kérdés ezelőtt néhány évvel főbenjáró bűnnek számított, de az erdélyi magyarság ma már megérett arra, hogy kegyetlen igazságokkal szembesüljön. Jó ideje látszik, hogy Magyarország nem tud sem állampol gárságot, sem olyan komolyabb anyagi juttatást nyújtani, ami jelentősen megkönnyítené az anyaországiakhoz képest többségében elszegényedett határon túli magyarok életét. Ezt a valóságot az erdélyi közvélemény egy jó része még ha tudomásul is veszi, nem a karja elfogadni. Pedig csak magának árt, hiszen így képtelen lesz úgy cselekedni, hogy saját közösségi és egyéni érdekét minél hatékonyabban érvényesítse. Ne fektessünk túlságosan sok energiát az anyaországgal való kapcsolatra, mert nem kifizetődő. Legyünk pragmatikusak, csak annyiban törődjünk szakmai vonalon is ezzel a viszonnyal, amíg anyagilag és szakmai előrehaladás tekintetében egyénként nekünk megéri. Ne féljünk e kapcsolat felülvizsgálatától. Mit jelentene ez a felülvizsgálat? Csupán annyit kellen e tudatosítanunk, hogy eddig túlértékeltük a Magyarországgal való viszonyt, és emiatt nem vettük észre, hogy közösségi sérelmeink orvoslását nem elsősorban Budapesten kell keresni. A mi életünket valóban befolyásoló döntési mechanizmus központi szerkentyűj e nem a magyar főváros kormányhivatalaiban van elrejtve. Ez ma is Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Nagyváradon Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában található meg. A gépezet csak arra vár, hogy mi megtanuljuk használni. A dece mber 5i népszavazás végérvényesen bizonyítja, hogy magunkra vagyunk utalva. Persze a valóság nem ilyen ijesztő, mert a románokkal, ha ma még hihetetlennek is tűnik, de meggyőződésem, hogy a közeljövőben lehet olyan együttműködési formákat találni, ami eny híti a szorongó egyedüllétet. A Magyarországgal való kapcsolat átértékelésének sem azt kellene jelentenie, hogy holnaptól nem szolgálunk ki anyaországi vendégeket, vagy budapesti kollégákkal nem állunk szóba. Sajtó, média, művelődés, irodalom, képzőművésze t terén továbbra is gyümölcsöző kapcsolatokra számíthatunk. Ezek is azonban csak akkor fognak zavartalanul fejlődni, ha az érintett határon túliak és anyaországiak az egyoldalú kapcsolatot valós, kétoldalú, érdekorientált viszonnyá alakítják. Ehhez főleg n ekünk van szükségünk mentalitásváltásra. Eddig elvártuk, hogy támogassanak Magyarországról, ezért cserében pedig sokszor még a támogatás hasznos felhasználására és minőségi munka kifejtésére sem voltunk hajlandók. A HTMH megszűntetéséből tehát nem kell t ragédiát csinálni. Naivitás azt hinni, hogy sorsunk jó vagy rossz irányba fordulása egy hivatal, egy Máérthoz hasonló fórum létrehozásától vagy megszüntetésétől függ. Ezek javíthatnak életminőségünkön, de a legtöbbet az itthon elvégzett munkánk számít. A népszavazáson a magyarországiak eldöntötték, hogy jobban érdeklik őket az anyaországi kínai textilkereskedők, mint a határon túli magyarok. Ez főleg annak a Magyarországon is markánsan kitapintható világviszonylatú
