Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-02
9 A népirtással elítélendők közé fognak tartozni Hágában a vajdasági magyarok? BoszniaHercegovina 1993ban indított pert a Nemzetközi Bíróságon az akkori KisJugoszlávia ellen. A decemberben vár ható ítélet páratlan lesz a politikai és jogtörténetben. Először nyilvánítanák ki egy állam felelősségét népirtás miatt, benne a vajdasági magyarokkal. A tényleges elkövetők – a boszniai szerbek – áldozatnak minősülnek – írja az ÉS legfrissebb számában. A képtelen ítéletről Várady Tiborral, a Középeurópai Egyetem tanárával, aki a hágai perben a most felbomló szövetségi állam, Szerbia és Montenegró jogi képviselője, beszélget Széky János. A jogászprofesszor lényegében a helyzet bonyolultságát, helyenként z avarosságát mutatja be. „Szarajevót éjjelnappal bombázták a környező hegyek boszniai szerb állásaiból, normálisan gondolkodó ember pedig aligha szurkol másnak, mint akiket bombáznak. Csakhogy 1995ben megkötötték a daytoni békét, és a békeszerződés nyomán azok, akik Szarajevót a hegyekből bombázták, most a boszniai Szerb Köztársaságot alapították meg, amely a muzulmánokkal és a boszniai horvátokkal alkotott közös állam része lett. Így a boszniai szerbek, akiket az 1993ban beadott kereset a fő tettesnek mi nősít, hirtelen az áldozat oldalára sodródtak, mert részeivé váltak annak az államnak, amely a pert indította. Ilyen fordulatra nemigen találni példát. Olyan ez, mintha Németország és Lengyelország egyesült volna, és beperelte volna Ausztriát, amiért segéd kezett az auschwitzi tömeggyilkosságban” – ecseteli a professzor. Az események teljesen szétzilálták a per körüli helyzetet, a bíróság ezért majd egy évtizeden át hezitált. KisJugoszlávia jogfolytonossága, s így ENSZtagsága körül voltak viták, amik megk érdőjelezhették a Nemzetközi Bíróság joghatóságát. Ezt végül 1996ban kimondták. „A koszovói események és az 1999es háború erkölcsi és jogi értelemben is még inkább összekuszálták a szálakat. Most Milosevics perelte a NATOtagállamokat népirtásért, ők ped ig vitatták a bíróság joghatóságát, többek között azon az alapon, hogy Jugoszlávia nem volt tagja sem az ENSZnek, sem a statútumnak, tehát nem is jelenhetett meg a bíróság előtt. Vagyis felhozták azokat az érveket, melyeket a Milosevicskormány képviselői elmulasztottak. Aztán 2001ben, amikor Milosevics megbukott, akkor az új külügyminiszter, aki régi ismerősöm, és a Polgári Szövetségben volt ellenzéki, megkért, hogy vállaljam ezeket a pereket. Én akkor megpróbálkoztam az eljárásjogi érveléssel, abból kii ndulva, hogy Jugoszlávia vagy tagja volt az ENSZnek és a statútumnak 1992 és 2000 között, vagy nem. Az nem lehet, hogy egy per szempontjából tagja volt, egy másik per szempontjából pedig nem” – vázolja a helyzet bonyolultságát Várady Tibor. A legnagyobb b aj azonban az, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok nem voltak képesek egymással megbékélni. A horvátokkal még csakcsak, de a bosnyákokkal semmiképp. Most egyébként újabb perjogi bonyodalom előtt áll az ügy Montenegró kiválásával. Ha ugyanis kártérítésről hoznának ítéletet, akkor az Montenegrót is érintené, mint ahogy Koszovót is, mert a perlés pillanatában Szerbia része volt. Ugyanez vonatkozik a vajda sági magyarokra és Szerbia Szandzsák nevű, muzulmánok lakta részére. Ez szinte már abszurd. „Milosevics rengeteg bajt, bűnt és szerencsétlenséget hozott” – állítja a professzor. És még később hozzáteszi: „Szerintem az érdembeli döntés – akár kedvező lenne Szerbiának, akár kedvezőtlen – politikailag nem nyugalmat hozna ebben a szerencsétlen térségben.” vissza Barátok és megoldások Szűcs László Sejtettem, baj lesz ez zel a mondattal, mágnesként fogja vonzani a replikát. "Nézze, nem vagyok barátja a területi autonómiának" - mondta sok egyéb mellett egy múlt heti interjúban dr. Habsburg Ottó, a kolozsvári napilap főszerkesztőjének nyilatkozva. Jött is hamar a válasz, dr. Csapó I. József nyílt levélben reagált az elhangzottakra. A két szöveg közötti fontos különbség, hogy amíg a főherceg a jelent értékelve a saját nevében beszél, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a múltra visszatekintve a székely nép nevében fogalmazza meg m indazt, amit sérelmez. Habsburg Ottó a nevét viselő kisebbségi díj átadása alkalmából arról beszélt, hogy "a kommunizmus alóli felszabadulás után a kisebbségpolitika terén is sikereket könyvelhet el a magyarság. A helyzet javult, noha még lehet javítani a nem Magyarországon élő magyar kisebbségek sorsán". Bukaresti látogatására, Markó Bélával való találkozására utalva említi, sosem hitte volna, hogy egyszer magyar miniszterelnökhelyettessel tárgyal a román fővárosban. A jövőről szólva egyértelmű az áll áspontja: "El kell söpörni az államhatárok szerepét! Meg kell teremteni a szabad mozgás feltételeit, mint ahogy az most a Schengenövezeten belül történik." S ezután mondja: nem barátja a területi autonómiának. "Magyarok mindenütt élnek Erdélyben, sokszor szétszórtan, kisebbségben, és ne
