Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-14
21 környezetükben. Ezekből az elemekből épül fel a nemzeti érdekérvényesítésnek az a rendszere, amelyet külpolit ikának nevezhetünk. Magyarországnak olyan körülmények közepette adatott meg ismét a szuverén külpolitizálás esélye, amikor az áll a mok közötti viszonyokból szőtt, "nemzetközi" kapcsolati háló klasszikus normarendszere már erősen bomlá snak indult, és az egyéb, nem á l lami aktorok - nemzetközi szervezetek, vállalatok, pénzintézetek, mozgalmak stb. - szerepe lényegesen megnőtt. A külpolitika változatlanul állami feladat, azonban a XXI. század elejére az államok külső kö r nyezetét a hagyományos helyzettől és felfogástól eltérően nemcsak más államok alkotják, hanem egyéb szereplők is. Új dimenziót és mozgásteret kínálnak általában a nemzetközi szervezetek, mindenekelőtt a katonai szövetségek és a gazdaságipolitikai integrációk. Az államokat átszelő, nemzetközi - pontosabban transznacionális - vállalatok, pén z intézetek érdekérvényesítő ere je a nagy államokéhoz hasonlítható. Más, nem kormányzati trans znacionális szereplők befolyása is jelentős, a környezetvédőktől vallási szervezeteken át a hálózatosan szerveződő terrorista mozgalmakig. Az állami külpolitikának komolyan kell számolnia ezekke l a dimenziókkal, amelyek n é- melyike segítséget is nyújthat, például egyházak, nem kormányzati szervezetek (NGO) is mozgósíthatók a közös érdekek külső érvényesítésére. A NATO- és EUcsatlakozással az integrációs cél 2004re megvalósult, a jószomszédi kap csolatrendszer az integr á ciós betag o zódásnak egyenes függvénye, a határok túloldalán élő magyarság helyzete pedig a szomszédsági viszony egyik kulcskérdése. Ily módon a korábbi "hármas prioritás" az eredeti megfogalmazásban és kontextusban meghal a dottá vál t. Legkésőbb 1998ban, a NATO- és EUcsatlakozási tárgyalások megindulásakor ideje lett volna új, t o vábbi külpolitikai célokat kidolgozni. Az Európai Unió nagyarányú bővítésének eldőltével és a csatlakozási tárgyal á sok 2003 végi lezárásával a külpolitikai prioritásváltás már végképp halaszthatatlanná vált. A minisztere lnökök - Medgyessy és Gyurcsány - jó irányú és nagyobbrészt sikeres külpolitikai lépéseket tettek, olykor a kül- ügyminiszter e iktől függetlenül, ám az új magyar külpolitikai doktrína megalkotása továbbra is várat magára. Milyen tartós elemekből építhető fel a XXI. század első évtizedeinek magyar külpolitikája? Célnak és egyben függe t len változónak a magyar állam és szélesebb értelemben a tömbben élő magyarság biztonsági, gazdasági és önazono s sá gi érdekeinek érvényesítését kell tekintenünk. Ezeket kell azután elhelyeznünk a Magyar Köztársaság külső ka p csolatrendszerének táguló koncentrikus köreiben. A NATO és az Európai Unió tagjaként hosszabb távra is tervezh e tünk. Ez a program immár egyértelműe n rólunk szól: az integrációs politika már nem a bebocsátás f olyamatával és feltételeivel foglalkozik, hanem a NATOn és az Európai Unión belüli offenzív magyar érdekérvé- nyesítéssel. Legk é nyesebb gondunk, a határokon túli magyarság ügye nem sil á nyulhat ana kronisztikus sérelmi politikává, és kiváltképp nem válhat belőle a szomszédokat ingerlő, "beavatkozási" offenzíva, hanem a halványuló vagy megnyíló határok mentén az egyenjogúságra és a bizalom növelésére épülő, integratív szomszédsá g politika részévé kell fejlődnie. Az új helyzetben Magyarország akár még befolyásos nemzetközi szereplővé is válhat. A megújuló külpolitikai stratégia megvalósításához alkalmas szervezetre és személyekre is szükség van. A Kül- üg y minisztérium az egyik leghagyományosabb kormányza ti szerv, a rendszerváltozás se igen hagyott rajta nyomot. 1996től kezdve több, egymást követő kormány igyekezett beépíteni a diplomáciai struktúrába az európai integr á- ciót és azzal összekapcsolva a külügyeinkből fájóan hiányzó külgazdaságot. Ez annál is inkább indokolt, mivel külgazd a sági forgalmunknak mintegy négyötöde bonyol ó dik le az integrált Európán belül. Ám a megcsontosodott külügyi szervezet keményen ellenállt, és az első kínálkozó alkalommal - a 2004. évi kormányfőváltást felhasználva - kivetette magából az "idegen testet". Az európai integrációs ügyek az EU fejlesztési alapjaihoz kerültek, amihez kevés közük van, a külgazdaság pedig a Gazdasági Minisztériumban szívódott fel. E mögött a külügyi apparátus konzervativi z musa és pozícióféltése húzódot t meg. A Külügyminisztérium úgy vészelte át a piacgazdaság betöré- sét Magyaro r szágra, hogy a saját terepét sikeresen megóvta a versenytől: ugyanaz a zárt, belterjes közösség oszt ogatta tovább egymás között a külföldi kihelyezéseket, konkurenciát színlelve, azonban ügyesen távol tartva minden kívülállót. Az utóbbi években a gazdátlan ná vált apparátus szervezetileg és erkölcsileg szétzilálódott. Közben el- halványult a m a gyar diplomácia korábbi nimbusza. Habár a szovjet iskolákban nevelkedett diplomaták hasznos nyelvtudással és helyismerettel rendelkeznek, politikai tudományuk túlhaladot tá vált. Megváltozott a geopolitikai térség, a moszkvai, belgrádi tapasztalat Kijevben, Almatiban, vagy Szkopjéban már nem érvényes. Az integrációs tárgyalásokon edz ő dött szakértők első vonalát elszívta a NATO és az EU, a helyükön most a második vonal pr ó- bálkozik - tisztelet a kivételeknek - kevesebb sikerrel.