Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-13
11 térium "keleti" kapcsolatokkal foglalkozó helyettes államtitkára volt. (Helyére, feltételezések szerint szakállamti tkárként, Gilyán György, a kérdéskör legtapasztaltabb szakembere , eddigi gazdasági államtitkár kerülhet a külüg ybe - ő eddig a keleti kapcsolatok kormánybiztosa is volt, ez a tisztség most megszűnt.) Gémesi felügyeli majd a támogatási pályázatokat, általában a Határon Túli Magyarok Hivatalát is, amely a MeH egyik szakrészlege lesz, sokkal kisebb létszámmal. A tegn ap esti találkozó előtt megfigyelők arra számítottak, hogy a határon túliak többsége ellenezni fogja a M Á- ÉRT megszüntetését, vagy "ellentételezést" kérnek. Megtörténhet viszont, hogy többségük kész lesz a modernebb nemzetpolitika jegyében új formák és ötle tek megfontolására - arra mindenképpen, hogy túllépjenek az elmúlt időszak bizalmatlan, meddő vitáin. Úgy tudni, hogy a tegnapi találkozón, mások mellett, Szlovákiából Bugár Béla, Romániából Markó Béla, Szerbiából Kasza József és Ágoston András, Ukrajnából Kovács Miklós és Gajdos Is tván, Horvátországból Pasza Árpád vett részt. Az összejövetelen megjelent Szili Katalin parlamenti elnök is. A MÁÉRT - a megelőző évek magyarmagyar találkozói után - 1999ben ült össze először, s legfőbb feladatának a nemzeti összefogás erősítését nevezte. Az elmúlt időszak tanácskozásainak elmaradása miatt többen "törvénysz egést" emlegettek, noha a MÁÉRT összehívása nem törvényi kötelezettség. Csupán az alakuló ülés zárónyilatkoz atában szerepel egy olyan kitétel, hogy a MÁÉRTet évente legalább egyszer a miniszterelnök hívja össze. A zár ó- nyilatkozatnak ez a passzusa azonban nem törvény, még csak nem is jogszabály. vissza Ahogy lehet Népszabadság • Füzes Oszkár • 2006. június 13. P olitikai gesztus: a legelső kormányülés napjának estéjén Gyurcsány Ferenc, aki "tizenötmillió magyar érdekében" akar dolgozni, összeült a határon túli magyar szervezetek vezetőivel. Érzelmi jelzés: azokkal, akiknek legtöbbje nem vele, inkább Orbán Viktor m iniszterelnökkel tárgyalt volna tegnap este, de most Gyurcsánynak gratulál, k orántsem csak illendőségből - realitásból. A realitás gyakorlati jelzés: túl kell lépni a 2004es szerencsétlen népsz avazás és utána a kölcsönös pótcselekvések állapotán. Ha rea litás, akkor - Kós Károlyt idézve - boldogulni, "ahogy lehet". Ez azonban nemcsak a korlátok tudomásul vételét jelenti, hanem azt is, hogy ki kell használni a valós lehetőségeket. Előbb azonban kezdjük azzal, amit nem lehet. Már nem lehet alanyi vagy vissz amenőleges jogon "külhoni" magyar állampolgárságot adni a szomszédos országban élő magyaroknak. (Egyéni kérelemre persze lehet.) Általában véve: nem lehet olyan közjogi megold á- sokat erőltetni, amelyek kettős közpolitikai kötődést adnának. Az elszakított te rületeken élő magyarok tényleg más államokba szakadtak, sőt, ha minden jól megy, ott töltenek be magas közjogihatalmi tisztségeket. És ez így van jól. De ha így van, akkor értelemszerűen nem lehetnek magyarországi közjogi állapotban - nekik az egy másik á llam. Ha ez így van, akkor a szomszéd államokkal kell egyeztetni, hogy magyar nemzetiségű polgáraiknak mit és hogyan adhat Magyarország, mármint a szomszéd országokon belül. Sőt, bizonyos fokig azt is egyeztetni kell, hogy mit kaphatnak nemzettársaink Magy arországon - az EU tiltja az etnikai alapú megkülönböztetést, a pozitívat is, ami furcsa, de eltart egy ideig, mire sikerül megváltoztatni. Ha. A Magyar Állandó Értekezletnek az lett volna a dolga, hogy kidolgozza, "amit lehet és ahogy lehet". Nem így al akult, és ebben hibás az MSZP is (a Fidesz és szinte az egész hazai politikai elit mellett), meg hibásak az egyé bként politikailag jobbközép és nemzetileg értelemszerűen radikálisabb határon túli szervezetek is. Kár, de ha így van, akkor a MÁÉRTzsákutcából ki kell hátrálni. Kiki végezze el a maga önkritikáját, és lépjen tovább. Min imum három irányba. Az első az, ho gy az uniós pénzekből, fejlesztési lehetőségekből minél több jusson olyan rég iós projektekre, ahol történetesen magyarok is laknak. A második az, hogy e régiókban legyen EUkonform kö zigazgatás, önszolgáltató önigazgatás (idegen szóval: szubszidiaritás és autonómia). Nem lesz könnyű, de el kell érni, hogy román, szerb és szlovák részről ne kapjanak hisztériás rohamot olyan kifejezések hallatán, amelyekre az egész EU épül. Ehhez sokkal mélyebb államközi és nemzetközi bizalom kell. Olyan politika Brüsszelben és a té rségben, amely nem valamitől még jobban elszakítva kezeli a határon túli magyarokat, hanem egy remélt európai fejlődésmenet, anyagi és jogi gyarapodás keretében. Ez távolról sem reménytelen, nincs is más járható út. A harmadik továbblépési irány a legsürgősebb, de egyben a legnehezebben konkretizálható: a magyarmagyar viszony érzelmi újrarendezése. A természetes, mások iránt is barátságos hazafiság jelképes és gyakorlati összekö ttetéseinek újraszövése kulturális és hétköznapi szinten. És ami ehhez politikai indíttatás, esetleg lökés, majd tartós
