Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
17 a berlini fal leomlása vált olyan szimbolikus jelentőségűvé Belgi umban, mint korábban 1956. A budapesti és a prágai eseményeket ettől kezdve az ide vezető út mérföldköveinek tekintik. Az érettségiző diákoknak 2000 óta két nagyobb időszakra osztva kell tanulniuk az Európai Unió geopolitikáját: 1945től 1989ig, valamint 1989től az EU legutóbbi bővítéséig. Marcella ColleMichel is elvégezte a maga kis közvéleménykutatását: megkérdezett kollégái közül egyetlenegy szánt mostanában külön leckét az 1956os magyarországi forradalomnak és európai hatásának – egy magyarországi gimnáziummal együttműködve, a Comenius program keretében. A Cambridgeben végzett Diana Laffin, a hampshirei Farnborough College történelem tanszékének vezetője felidézte, hogyan kezelik az angol tankönyvek az okokozati kapcsolatokat. Az 1956os magyaro rszági felkelést („uprising”, nem „revolution”) mint a hidegháború egyik epizódját tárgyalják, elsősorban a politikai okait vizsgálják, a gazdaságiakat kevésbé – fotók, újságcikkek, személyes tanúvallomások segítségével – az 1989 előtti és utáni időszakban egyaránt. A következményekkel és a hatásokkal azonban sokkal kevesebbet foglalkoznak. Nagy súlyt helyeznek viszont arra, hogy a leckékhez kapcsolódó, ábrákkal illusztrált kérdésekkel megmozgassák a gyerekek fantáziáját, és rávezessék őket az összefüggések re. Sajnos az angol tankönyvekben is sok a hiba. (Az egyikben például Nadar szerepel Kádár helyett! Nadar ugyebár híres francia fotográfus, rajzoló és író volt, és 1910ben meghalt.) De még ennél is nagyobb bajnak tartják sokan, hogy NagyBritanniában 14 v agy 16 éves korban abba lehet hagyni a történelemtanulást, ami ellenkezik azzal, amit a történelem jelentőségéről az Európa Tanács dokumentumaiban leírtak. Hans Almgren, a Svédországban jól ismert történelemtankönyvszerző ma már nem büszke arra a műre, am elyet a hetvenes években írt a kommunista világról. Sokáig sem 1956 előzményeiről, sem a következményeiről nem adtak érdemleges tájékoztatást a tankönyvek. Almgren meg van győződve róla, hogy a gyerekek filmekből, érdekes könyvekből, személyes tanúvallomás okból többet tanulhatnak, mint az órán. Alapvetőnek tartja, hogy forráskritikára megtanítsák a diákokat. Annál is inkább, mert manapság, az internet korában létfontosságú, hogy ki tudják válogatni a tengernyi anyagból, mi érdemes valóban a figyelmükre. Gui do Franzinetti, a tekintélyes olasz KeletKözépEurópaszakértő egyéves volt 1956ban, 1981ben járt először Lengyelországban, csak utána a Kádáruralom alatt élő Magyarországon, és egyáltalán nem volt elragadtatva „a legvidámabb barakktól”. Az olaszok ele inte nem nagyon értették, mi történt Magyarországon. Az események értékelését meghatározta, hogy az Olasz Szocialista Párt is szovjetbarát volt, és az is maradt a berlini fal leomlásáig. A központilag előírt tantervekre épülő tankönyvek „balos” szemléletűe k voltak, a régebbiek átlagban öthat sorban emlékeztek meg 1956ról, az újabbak egykét oldalon fényképekkel. Franzinetti szerint csak akkor érthetjük meg az 1956os forradalmat, ha a közös Európa történelmének folyamatában, nemzetközi összefüggéseiben, a z 1948 és 1962 közötti blokkban vizsgáljuk – mint 1989hez vezető eseményt. Az 1962es évet azért tartja meghatározó dátumnak, mert szerinte akkor vált nyilvánvalóvá az 1948ban kezdődött, „konszolidációnak” nevezett időszak válsága. (Az ő előadását követő en is vita alakult ki arról, mit jelent a „balos” és a „jobbos”, egyáltalán szabade tankönyveket pártirányultságok szerint kategorizálni. A KeletKözépEurópát jól ismerő Franzinetti váltig hangsúlyozta: tisztában van azzal, hogy a szovjetek által megszál lt országokban ma is mást jelent a baloldal, mint NyugatEurópában, de itt az ideje, hogy mindenütt tisztázzák a fogalmakat. A tankönyvekben pedig pártpreferenciáknak nincs helyük. Legalábbis ide kellene eljutni annyi év után. Amint egy hazai gyakorló tört énelemtanár mondta, a gyerekek többsége ingerülten elutasítja a [párt]politikai interpretációkat, de szívesen fogadja a bizonyítottan hiteles forrásokra építő magyarázatokat, a szubjektív elbeszéléseket és a képeket.) Az északrajna – vesztfáliai történelem tanárok egyletének vezetőhelyettese, Gertrud Liedtke, egy leverkuseni gimnázium igazgatója latint is tanít (ez ott is ritka!), és 1994 óta a történelemtanárok európai szakmai szervezetében, az Euroclióban képviseli Németországot. A történelem nem egyenlő a múlttal – fejtegette előadásában – , a ma élők fejében alakuló konstrukció a múltról. Fontos tehát, hogy az oktatási anyagok kellőképpen kritikusak legyenek. Megtudtuk tőle, hogy az 1956os forradalmat Németországban is a hidegháborúval, a szovjet – amerikai konfliktussal összefüggésben tárgyalták a tankönyvek, de az indítékok elemzése hiányzik. 1990 óta azonban hangsúlyosan a Kelet és a Nyugat közötti konfliktusok fontos megnyilvánulásaként értékelik. Az igazgató asszony szerint 1956 a jövő szempontjából is nagyon fontos volt, ezért a tanároknak meg kell értetniük, hogy ha megvalósultak volna a magyarok követelései, alapvető változásokat hozhattak volna. Hanna Schissler, a hannoveri egyetem történelemtanára, az összehasonlító tankönyvkutatással foglalkozó bra unschweigi Georg Eckert Intézet vezető kutatója arról szólt: 1956ról különböző narratívák léteznek, és ezeket minden nemzedék újraírja. A történelem a nemzeti paradigma köré szerveződik, de ezt az emlékezet föntről és
