Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
16 túlideol ogizáltság kora után inkább NyugatEurópa felé fordulnak, úgy tartják, az embereket nem érdekli a kommunista országok történelme. És persze félnek az újraértelmezésektől, a média támadásaitól, módszertani problémákkal küszködnek, nem ösztönzik a diákokat a z önálló gondolkodásra. Paraianu rögtönzött közvéleménykutatásának (Mit tudnak a középiskolások 1956ról?) eredménye lesújtó. Némi változás, amint mondta, csak 1999 után következett be, amikor kicserélődött a tankönyvek szerzőgárdája. Az egyik akkor megje lent tankönyv már a kommunizmus ellen kirobbant forradalomként tárgyalja a magyarországi eseményeket. A Les Dossiers de l’Histoire című bukaresti hetilap viszont 1956os különszámmal ünnepelte tizedik évfolyamát. Beszámolt a magyar forradalom melletti szim pátiatüntetésekről, és olyan fotókat is közölt, amelyeket Magyarországon nem ismertek. Katarina Kovacevic, a Jugoszlávia és Magyarország 1956ban, valamint a Jugoszláv – magyar kapcsolatok 1953 – 1956 című könyvek szerzője úgy látja, végre eljött az illúziókka l (értsd: a kommunista ideológiával) való leszámolás időszaka. A történészek elől ott is sokáig el voltak zárva azok a források – jó részük ma is nehezen hozzáférhető – , amelyek segíthettek volna megérteni 1956ot. A magyar – jugoszláv kapcsolatrendszer pola rizáltsága 1956ra is rávetült: Tito menedéket adott ugyan Nagy Imrének és társainak, de nem tudta megvédeni őket. Nem akarta veszélyeztetni a keleti blokkon belül kialakult kivételes helyzetét, ezért mindvégig konzultált az oroszokkal. A tankönyvek 2002i g szinte említést sem tettek 1956ról, Szerbia a saját bajaival volt elfoglalva. A változást az új, gazdagon illusztrált nyolcadik osztályos tankönyv hozta meg. Itt az egyetemes történelem részeként, két és fél oldalon tárgyalják a magyarországi eseményeke t, amelyek a hidegháború időszakában felborították az állítólagos egyensúlyt. A könyvhöz 2003ban munkafüzetet is kiadtak, amely minden leckéhez kérdéssort kapcsol, aktív közreműködésre buzdítva a diákokat. Egy fiatal szlovákiai magyar történész, aki jól ismeri mind a szlovák, mind a magyar, mind a szlovákiai magyar tankönyveket, arról számolt be, hogy míg a szlovák diákok egyegy mondatot olvashatnak 1956ról, a szlovákiai magyar iskolák belső fejlesztésű tankönyvei viszonylag nagy terjedelemben foglalkoz nak ezzel az időszakkal. Juraj Marušiak, a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézete munkatársának tanulmányából is az derült ki (távollétében Sorin Antohi ismertette), hogy a magyarországi forradalom 1989 után sem váltott ki különösebb érdekl ődést (a szlovák – cseh viszony kötötte le az ott élők figyelmét), csak érintőlegesen jelenik meg a történelemkönyvekben, 1968 az igazán hangsúlyos számukra, 1956ra mint annak előzményére tekintenek. Az újkori történelem Lengyelországban is csak 1989 után k erült napirendre az iskolákban, addig 1945nél befejeződött a történelemtanítás – tudtuk meg Maciej Górnytól, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársától, aki jelenleg Berlinben kutat ösztöndíjjal. Ma tucatnyi könyv közül vála szthatnak a tanárok, a 2000. évi oktatási reform meghozta az új tananyagot és az új könyveket, s noha a történészek még bizonytalanok abban, hogy mi a ténybeli minimum és maximum, a tisztázás igénye megvan. A nyugateurópai országokban a franciáknál és a b elgáknál viszonylag jól tájékozódhatnak a diákok 1956ról, bár a tankönyvhelyzet eléggé ellentmondásos. Mindkét országban a hidegháborúval összefügg ésben tárgyalják a magyarországi forradalmat, időszakonként eltérő hangsúllyal. Hubert Tison, a francia történelem- és földrajztanárok egyesületének főtitkára több éve foglalkozik a középiskolai tankönyvek összehasonlító elemzésével. (Tudni való, hogy noha Franciaországban nincsenek hivatalosan elismert tankönyvek, a tanárok szabadon választhatnak a piacon megjelenő munkákból, de ezek mindegyikének meg kell felelnie a központi direktíváknak.) Az 1945 utáni időszakkal 1983tól foglalkoznak a francia tankönyv ek, és noha 1956 a szuezi válság éve is, a nyolcvanas években nagy teret (két teljes oldalt) szántak a sztálinizmus válságát tanúsító magyar- és lengyelországi eseménynek. (De a könyvekben sok a hiba, nem ritkák az elírt nevek, pontatlan dátumok.) A kilenc venes években megjelent könyvek már jóval kevesebbet írnak 1956ról, ma pedig szinte semmi nincs róla a 14 – 16 éves korosztálynak szánt kiadványokban. Marcella ColleMichel, a belgiumi Francia Közösség szakfelügyelője történelemből, az egyetemen kívüli felsőoktatás koordinátora, és részt vesz az Európa Tanács Milyen a középiskolai tanítás a változó Európában? című programjában, jól ismeri tehát a témát. A három nagyobb egységből álló – francia, vallon és német nyelvű – Belgiumban mindhárom közösségnek megvan a nyelvi, kulturális és gazdasági önállósága. Mindegyik maga dönt az oktatási rendszeréről, és mindegyikben többféle iskolatípus létezik. A tankönyvh asználatot egyikben sem diktálták soha. ColleMichel asszony az egyetlen, aki a külföldi résztvevők közül Europe centraleról, KözépEurópáról és nem Europe de l’estről, KeletEurópáról beszél a keletközépeurópai térségről szólva. Azt mondja, a belgiumi tanárok nem ismerik jól ezt a területet, de 1956ot sokan tanították a hatvanas évektől mint a kommunista iga alóli felszabadulás kezdetét, forrásul azonban akkor csak a sajtó szolgált. A Le Monde volt a bibliájuk. Később forrásokat kerestek, munkafüzeteke t (dossiers pédagogiques) állítottak össze, amelyekben például ilyen kérdésekre keresték a választ: Lehete örök példa Európa számára a magyar forradalom, Dávid és Góliát küzdelme? 1989 után
