Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-05
7 Sámánok - Az államfő és a határon túli magyarok Kevés do log maradt változatlan a magyar belpolitikában 1990 óta: a határon túli magyarok kérdésköre azonban szinte érintetlen tizenhat éve. Ezt bizonyítja a Sólyom László által kezdeményezett május 4i konferencia (melyet mindjárt konferenciasorozatként harangozot t be a média). A konferenciafelhívá s szövege szerint "meg kell ismerni szomszédainkat, az ott élő magyarokat". Az indítvány több szempontból is különös. Egyrészt Magyarország és a szomszédos országokban élő magyarok, illetve az őket tömörítő érdekvédelmi szervezetek és politikai pártok közö tt intézményes kapcsolatok vannak tizenhat éve. (Jók és rosszak, hasznosak és károsak: mindenre van példa.) Továbbá Magyarország és a környező államok között aktív gazdasági, kulturális csere folyik. Ha még mindig ismeretlennek tűnnek a határon túli magyar közösségek (és az általuk lakott területek) a magyar köztársasági elnöknek, akkor a hiba sajnos nem ideát (Magyarország határain kívül) van. Akkor a baj sajnos nagyon nagy: mert mi a búbánat történt az elmúlt másfél évtizedben, ha még mindig most kezdünk ismerkedni? És mi végre volt az a soksok magyar állami befektetés, támogatás, adomány, ha minden energia elveszett a nagy, sötét, határon túli ismeretlenben? * Megtörténhet azonban, hogy ez a köztársasági elnöki felhívás csak arról szól, hogy mindaz, amit magyarságpolitikának, nemzetpolitikának, szomszédságpolitikának hívott a magyar közélet, az eleve, alapjaiban elhibázott volt. Képtelen volt egyetlen feladatát ellátni: rendezni és fenntartani a Magyarország határain kívülre nyúló politikai viszonyoka t. Akkor viszont nem a határon túli magyar szomszédokat kell megismerni, hanem a magyar belpolitika legbelsőbb természetét. Ehhez a magyar belpolitikának kell lelepleznie a saját alkuit, mulasztásait, érdekeit. A magyar belpolitika az elmúlt másfél évtized ben politikai támogatást, konkrétan szavazatokat keresett Magyarország határain kívül (mint ahogyan ezt Mikola végre jól érthetően kimondta). Nyíltan vagy bújtatva támogatta a maga fantomszervezeteinek létrejöttét (például a Fidesz a magyar nemzeti tanácso kat) - és élt a határon túliakkal szembeni ellenszenv erejével (ebbe a hibába esett bele az MSZP). Bizonyos értelemben túl jól ismeri egymást Magyarország és a határon túli magyar közösség. Itt nincs tabula rasa, és remény sincs arra, hogy valaki - akár a mindenkori magyar kormány vagy ellenzék, akár a célszemélyek és célszervezetek - előkaphatna egy még ismeretlen, tiszta arcot. Elnöki konferencia ide vagy oda, a kérdés az eltelt másfél évtized után most már csak az, hogy mit kezdjünk megromlott, kiürese dett, kiismert és korántsem veszélytelen viszonyainkkal. A legnagyobb hibája ennek az akciónak azonban nem az, hogy elölről akarja kezdeni (ugyanúgy) az eleve elrontott folyamatokat. A legnagyobb hibája az a magyar nacionalizmus, amelyet, úgy tűnik, még most sem ismer fel a magyar belpolitika. Ez a nacionalizmus szomszédokként csak a Magyarország határain kívül élő magyarokat ismeri el. Pedig a magyar kisebbségek nem leválaszthatók azokról a többségi társadalmakról, amelyekben élnek. Nem lehet csak az "ot t" élő magyarokat megismerni anélkül, hogy az "ott" élő szlovákokat, románokat ne ismerné meg Magyarország. És Magyarország egyáltalán nem ismeri a románokat, szlovákokat. (Ezek nagyon buta mondatok, hiszen a magyar külpolitika nem házibuli, ami az ismerke désre van kihegyezve. De a megszólalás módját, a szóhasználatot a köztársasági elnök jelölte ki. Maradjunk hát ennél.) Kétségtelen tény, hogy Magyarország külpolitikai kapcsolatai elégtelenek közvetlen szomszédaival. Ennek az elégtelenségnek a hátrányait s zenvedik a határon túli magyarok is, akik - a magyar belpolitikának hála - folyamatosan úgy érezhetik, mintha valami ideiglenes, kényszerű emigrációban élnének. A Magyarország határain kívül élő magyarok "szomszédabbak a szomszédoknál". A magyar nemzetpoli tika karanténjában élnek, szimbolikus magyar (teljesíthető és teljesíthetetlen) ígéretek bűvöletében, miközben a szükségleteik korántsem nemzeti alapon meghatározottak. A szemlélet kárvallottja természetesen a magyar állam is: képtelen átlépni saját nemzet politikai korlátait, hogy gazdaság- és külpolitikai érdekeit keresse saját határain kívül is. Képtelen be- és elismerni, hogy sem a magyarság, sem a szomszédságpolitika nem karitatív akció, hanem mindkét fél számára: érdek. Az elnöki akció megkérdőjelez i a határon túli magyar közösségek demokratikus érettségét és működőképességét is. Nem a választani akaró és tudó közösségek már megszületett döntéseivel néz szembe. (Hiszen a határon túl működnek politikai pártok, melyek begyűjtötték a begyűjthető szavaza tokat. Megfogalmazódtak programok. És mandátumot kaptak a közképviseletre azok, akiknek sikerült meggyőzniük saját szavazóikat.) A magyar
