Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-29
18 Habsburg Ottó két évvel ezelőtt hozta létre a nevével fémjelzett díjat, amellyel a kisebbségi kérdésben elöljáró újságírókat jutalmazzák Európában. A névadóval a dániai Apenradéban (Aabenraa) készült május 7én az alábbi beszélgetés: – Mi vezette a Habsburg Ottódíj létrehozására? – Régóta beszéltük a déltiroli német kisebbség képviselőivel, hogy jó lenne tenni valamit azokért, akik rendszeresen írnak a nemzeti kisebbségekről. Ezzel is segíthetünk a kisebbségeken, hisz túl ritkán kerülnek szóba. Az ötlet a Bozenben (Bolzano, Olaszország) megjelenő német nyelvű egyik napilap, a Dolomiten főszerkesztőjétől, a MIDAS elnökétől, Toni Ebnertől származott. Sajnálom, hogy az egyszerre alapított MIDAS- és Habsburg Ottódíj első két alkalommal történt átad ásán személyesen nem tudtam jelen lenni, annál inkább örülök, hogy a harmadszorra épp egy magyar újságírónak nyújthattam át. – Mi oka lehet ennek külön örülni? – Nagyon is jogosult, hogy a magyarság kisebbségvédelmi harca elismerésben részesüljön. Mind a magyar állam, mind a határon túl élő magyar kisebbségek hasonlóan és következetesen jártak el ebben a kérdésben az utóbbi időszakban. A második világháború előtt a magyarság szerepe általában nem volt nevezhető sikeresnek, rövid ideig tartó átmeneti ere dmények mellett minduntalan azt kellett tapasztalnunk, hogy valami mindig félrement. Mostanában azonban irányt váltott a helyzet. A kommunizmus alóli felszabadulás után a kisebbségpolitika terén is sikereket könyvelhet el a magyarság. Most már nem fejjel m ennek a falnak, konkrét problémák megoldásával foglalkoznak. A helyzet javult, noha még lehet javítani a nem Magyarországon élő magyar kisebbségek sorsán. De egyre inkább megnyilvánult a magyarság politikai szerepvállalása is Erdélyben, Felvidéken, a Délvi déken. Amikor pár hónapja Bukarestben jártam tárgyalni a román kormánnyal, a kormányfő helyett annak helyettese, Markó Béla fogadott. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd magyar miniszterelnökhelyettessel tárgyalok a román fővárosban! – Ön szerint mely ek a legfontosabb kérdések, amelyek megoldásra várnak még a magyar kisebbségek életében? – El kell söpörni az államhatárok szerepét! Meg kell teremteni a szabad mozgás feltételeit, mint ahogy az most a Schengenövezeten belül történik. A benyomásom az, h ogy m indkét oldalról most kivárnak, és a következő években megnyitják a határokat. Azután el kell ismerni, hogy az oktatásban is sok minden változott a javunkra, de nem minden területen. Erdély tekintetében a jelek jók, nemcsak a kormányfőhelyettes, de több mi niszter is magyar, sok helyen a hatóságoknál magyarul is el lehet járni, a helyzetet még jobban lehetne javítani, ha Románia sürgősen tagságot nyer az Európai Unióban. – Hogyan értékeli azt, hogy az Unió kevésbé foglalkozik a nemzeti kisebbségek kérdésév el, nem támogatja például a romániai magyarság autonómiatörekvéseit? – Nézze, nem vagyok barátja a területi autonómiának. Magyarok mindenütt élnek Erdélyben, sokszor szétszórtan, kisebbségben, és ne feledkezzünk meg a moldvai csángókról sem: nekik milye n megoldást nyújt egy székelyföldi területi autonómia? – Ugyanakkor a kulturális autonómia éppen az egymástól távol élő nemzettársak számára jelentene önazonosságmegőrző összekötő kapcsot... – A kulturális autonómia más! De a politikai autonómiával szerintem csínján kell bánni. Persze nem állítom azt, hogy nem kell mindent megpróbálni annak elérése érdekében! Magyarországon például nagyon komoly, megoldatlan kérdés az ottani nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete. Egyik lehetséges megoldás az Országgyűlés felsőházának a visszaállítása lenne, ahol a kiseb bségek is elnyernék képviseleti helyüket. Az egyesült Európában majd eljutunk oda, hogy minden nemzeti közösség ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik majd. – Az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentése a jelek szerint csak a romák említése szintj én foglalkozik a kisebbségi kérdéssel.
