Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-27
16 játszott az egykori rezsim megdöntésében. Djukanovics Európa legrégebb óta, tizenöt éve hatalmon lév ő kormányf ő je, s az általa patronált népszavazás sikere után biztosra veszik, hogy ő irányítja majd az új köztársaság els ő kormányát is annak ellenére, hogy a lakosság mintegy harmadát kitev ő szerbek többsége nem kormányf ő ként, hanem a cigarettamaffia keresztapjaként és a Belgrádbarát, unionista Dan napilap f ő szerkeszt ő jének, Dusko Jovanovicsnak a gyilkos aként tekint rá. A szerbek körében népszer ű cirill bet ű s újság egykori f ő szerkeszt ő jének címlapon rögzített fotójával mindennap megemlékezik a géppisztolyos támadásról, amely – mint az a jobb fels ő sarokban szerepl ő számból kiderül – 730 nappal ezel ő tt tör tént a szerkeszt ő ség parkolójában. Podgoricai irodájában a kormányf ő egyik közeli munkatársával beszélgetve szóba is hozom a gyilkosságot, ám kérdésemre, hogy kinek állt útjában a f ő szerkeszt ő , a hölgy csupán sokat sejtet ő en széttárja karját. Á m az „igen” tábor hívei vasárnap mit sem tör ő dtek a közelmúlt sötét foltjaival. Podgorica és a többi város utcáin estig csak az elszakadáspártiak mindenhol felt ű n ő „Da” feliratú táblái utaltak a népszavazásra, valamint az, hogy az id ő sek legszebb ruháikat felöltve áll tak sorba, hogy szavazatukat az urnába helyezhessék. Vasárnap este háromnegyed tízkor, mindössze negyvenöt perccel az urnazárás után már ismertették az els ő részeredményeket. A szakadárok el ő nye mindössze 1,3 százalék volt (gy ő zelmükhöz legkevesebb 55 száz alékra volt szükség), ám ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy valóságos népünnepély kezd ő djön a városban. Az utcákat dudáló autók lepték el, Podgorica pedig valóságos zászlótengerbe borult. Djukanovicsot h ő sként ünnepelték, s mindössze néhány, az utcán szem bejöv ő borús tekintet jelezte, hogy a végül csupán fél százalékra soványodott el ő ny, vagyis mintegy ötezernyolcszáz szavazatnyi különbség éppolyan nagy pofon volt egyesek számára, mint amekkora eufóriát váltott ki a többségb ő l. Podgoricának szembe kellett néznie azzal, hogy a szerb kisebbség autonómiát követel magának a független Montenegróban. A Szerb Néppárt vezet ő je, Dobrilo Dedeics egy lapinterjúban fejtette ki, hogy saját iskolákat, kulturális intézményeket akarnak, s még a közszolgálati médiát is fel osztanák a nemzetiségek arányának megfelel ő en. A Crna Gorai szerbek szinte ugyanazt a nyelvet használják, mint a többség (még ha a kiejtés jobban hasonlít is a horvátra, az írásmód pedig latin bet ű s), a durva incidensek sem gyakoriak, így aztán helyzetük nem hasonlítható öszsze a védelemre náluk sokkal inkább rászoruló vajdasági magyarokéhoz vagy a koszovói szerbekéhez. Jelzésérték ű , hogy a montenegróiaknak egyel ő re nincs saját szótáruk és nyelvkönyvük, ám nem állnak nemzetközi megszállás alatt sem, mint a koszovóiak. Montenegró s a várhatóan az év végén szintén függetlenné váló Koszovó útja azonban modellérték ű lehet, hiszen az általuk bejárt út nemcsak a mesterségesen összetákolt „birodalmak” életképtelenségét bizonyítja a huszonegyedik század Európájában , hanem azt is, hogy az önrendelkezés joga valamilyen formában mindenkinek kijár.Borisz Tadics szerb elnök már csak hivatalból sem lehet elszakadáspárti, ám a hivatalos eredményt elfogadta, s ezt az els ő k között tudatta Podgoricával. Szerbia mindörökre Mon tenegró barátja marad – tette hozzá. Tadics elnökké választása el ő tt néhány nappal Magyarországon járt, s kérdésemre akkor azt felelte, hogy Koszovó esetleges különválása esetén a mintegy tízszázaléknyi szerb lakosságot igen er ő s autonómiával kell megvéden i. Azt nem mondta ki, de már külföldi lapok is pedzegetik, hogy az autonómia, bizony, a Vajdaság részér ő l is jogos igény lehet. Ráadásul ott nemcsak a magyarok, de még a szerbek is azt mondják, inkább tartoznának Újvidék részleges, mintsem Belgrád teljes f ennhatósága alá. Az ilyen jelleg ű kérdések Észak- és NyugatEurópa számos országában már régen megoldódtak. A legsikeresebb példaként a Finnországhoz tartozó Aland szigeteket emlegetik, ahol a svédek példátlanul széles önállósággal rendelkeznek. Ezért is é rthetetlen, hogy a finn származású Olli Rehn miért ennyire érzéketlen a magyar kisebbségek ügyét illet ő en. Az utóbbi napokban többször felmerült, hogy a koszovói és boszniai szerbek példáját követve a Montenegróban él ő k is útnak indulhatnak, hogy a Vajdasá gban kezdjenek új életet. A folyamat káros következményei ismertek: a magyarellenes támadások elkövet ő i legtöbb esetben betelepült szerbek voltak. Montenegró esete azonban ebben a tekintetben nem hasonlítható sem Koszovóhoz, sem Boszniához, hiszen nincs há ború, s az anyagi lehet ő ségek miatt sem érdemes váltani.Szerbiát illet ő en a Karagyorgyevicsdinasztia koronahercege, Alekszandar állt el ő egy javaslattal: állítsák vissza a monarchiát. Az angol királyi családdal is rokonságban álló „árnyékuralkodó” kijelen tette, büszke szerb voltára, s szeretne tenni valamit a hazájáért. „A korona békét jelent, szolgálja a demokrácia értékeit, védelmet nyújt mindenki számára” – fogalmazott a belgrádi Blicnek, hozzátéve, hogy a montenegróiakat testvéreknek tekinti, független ül attól, melyik országban élnek. Tito marsall annak idején úgy próbálta megoldani az ország nemzetiségi problémáit, hogy a szerbek és a Karagyorgyevicsok két világháború közötti hatalma helyébe egyetlen diktatórikus párt uralmát állította. Egy ideig még a Bulgária, Albánia és Görögország fölött is hatalmat gyakoroló kommunista föderáció gondolatával is eljátszott. Hogy ez a politika hová vezetett, azt a kilencvenes évek pusztító háborúi megmutatták. Szerbia és Montenegró pályáját sokan hasonlítják az egyko ri Csehszlovákia, a kés ő bbi Cseh és Szlovák Köztársaság, majd a különvált Csehország és Szlovákia által bejárt úthoz, els ő sorban talán a folyamat békés volta
