Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-23
9 újraszámlálását követelték az „unionisták” hétfő este, miután vezetői tárgyaltak Miroslav Lajcakkal, az Eu rópai Unió montenegrói különmegbízottjával. Az óvatoskodás azonban mit sem változatott a tényen: Montenegró a függetlenség útjára lépett. Ezt még a legutóbbi időkig is Belgrádhoz húzó és „balkáni” politizálást folytató, ám újabban az európai elvárásokhoz igazodó ellenzék vezetője, Predrag Bulatovics is elismerte. Bár követői közül többen szóvá tették, hogy a Milo Djukanovics vezette „szakadár” tábor lényegében a montenegrói nemzeti kisebbségek (albánok, bosnyákok, horvátok) voksainak köszönheti győzelmét. Mindazonáltal az ellenzék békülékenységének és az ellentábor visszafogottságának volt köszönhető, hogy fegyverropogásra csak a tûzijáték zaja emlékeztetett. Azt pontosan tudni lehet, hogy Szerbia és Montenegró államközösségének megszûnése után a függetl enné vált kis államban általános választásokat tartanak, majd az új – azaz Djukanovics kormányfő reményei szerint a mostani – államvezetés a Szerbiával való szakítás technikai kérdéseinek rendezésével párhuzamosan gyorsított ütemben folytatja felzárkózását az EUhoz. Belgrádra és Podgoricára két fontos kérdéskör megoldása vár: a közös külföldi adósságok tisztázása, és a közös vagyon, ezen belül a közös hadsereg javainak felosztása. Montenegró a szárazföldi hadsereg fegyverzetére nem tart igényt, Szerbia vis zont az adriai flottát nem viheti magával. Djukanovicsék a maguk részér ől többször hangsúlyozták: az önálló Montenegró, csakúgy, mint korábban, tiszteletben tartja a területén levő szerb vagyont, és szívesen látja a szerb diákokat. Ellentétben a belgrádi fenyegetéssel, hogy a montenegrói egyetemistákat külföldinek fogja tekin teni. Szerbia, amely a hajdani Jugoszlávia utolsó maradványának életben tartását sem tekintette szívügyének, most kénytelen lesz önmagával foglalkozni. Elemzők szerint a belgrádi politikai elitnek komoly önvizsgálatot kellene tartania, hogy választ találh asson a kérdésre: vajon miért nem akar senki együtt élni a szerbekkel, még azok sem, akik egyazon nyelvet beszélik velük? Továbbá tisztázni kellene, hol húzódnak az állam határai, tude Szerbia mit kezdeni Koszovóval, s ha nem, hogyan hátráljon ki minimáli s kárral, és képese kezelni a soknemzetiségû Vajdaságot úgy, hogy az ott él ők otthon érezhessék magukat. A politikai egység azonban még körvonalaiban sem látszik egyelőre. A múlttal szembenézni és leszámolni képtelen államvezetés a milosevicsi hagyaték (pl. alkotmány) és dédelgetett háborús bûnösök rabságában él, a kisebbségbe s zorult ún. demokratikus ellenzék egy része irányt tévesztett, másik része a „végre önálló szerb királyság” restaurálásán ábrándozik. Európai értékekre, demokráciára, emberi jogokra azonban a függetlenségre kényszerülő Szerbiának egyelőre nincs ideje. Hiva talos formaságok és rejtett szándékok A balkáni szomszéd államok üdvözölték az eredményt, és jelezték, hogy a hivatalos formaságok után – körülbelül egy hét – elismerik az új államot. Koszovó (albán) kormányfője rögtön hozzátette, hogy „új akadály hárult el a mi függetlenedésünk elől is”. (Jogilag ez igaz is, az ENSZhatározat, amely Koszovó átmeneti státusáról rendelkezik, a Szerbia és Montenegró Államközösségre vonatkozik, ez pedig megszûnik.) Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök viszont azonnal sürg etni kezdte a koszovói rendezési párbeszédet a finn ENSZmegbízottnál, mert attól tart, Koszovó elszakadása is fölgyorsul – Belgrád eddig időhúzásra játszott, ami enyhén szólva nem jött be. Orosz részről arra utalnak, hogy Montenegró elszakadása a volt sz ovjet térségben is a szakadár irányzatok erősödéséhez vezet. De Moszkva most nem tart ettől, ellenkezőleg, ki akarja használni, például a Moldovától vagy Grúziától elszakadni próbáló oroszbarát erők számára. (Az egykori önálló Montenegró egyébként erősen o roszbarát fejedelemség volt.) Javier Solana EUkülpolitikus számára személyes presztízsveszteség az általa összetákolt államszövetség szétválása, ezért egyes brüsszeli vélemények szerint legalább megpróbálja húzni az időt Montenegró elismerésével. Emiatt az EU tegnap sem hozott hivatalos határozatot, arra hivatkozva, hogy az eredményt még közzé kell tenni a hivatalos közlönyben. Magyarország, amely eddig is nyitott volt az önálló Montenegró iránt, valószínûleg elsőként ismeri el az új államot – segítséget ígérve az immár önálló Szerbiának is. (F. O.) vissza Jő, hegyeken szökellve
