Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-19
18 támogatást nyújtó donorállamok nyerik el. A Balkán vonatkozásában azonban már csak praktikus földrajzi okokból sem feltét lenül igaz, hogy a tragikus állapotban lévő koszovói energiaipar vagy a montenegrói közlekedési infrastruktúra újjáépítéséből ne származhatna hasznunk. Uniós tagországként rendelkezünk bizonyos jogokkal, tapasztalatokkal, ám ezekkel Ausztria a jelek szerin t tud élni, Magyarország nem. Közvetítőszerepet játszhatnánk, javaslatokkal élhetnénk, s ha arra van szükség, keményen védelmeznünk kellene a határ túloldalán élő kisebbségeinket. Az igazság azonban az, hogy Magyarország részéről egy pristinai képviselet é s egy az osztrákokkal közös podgoricai misszió megnyitásán túl egyetlen előre vivő lépés sem történt négy év alatt. (MN) Elegen leszneke vasárnap a függetlenségpárti szavazók? – ez a kérdés nemcsak a podgoricai és belgrádi politikusokat, hanem az Európai Uniót is igen komolyan foglalkoztatja, elvégre bizonytalan eredmény esetén Brüsszel aktív közreműködésére lehet szükség a további tárgyalások sikere érdekében. Az EU és a két érintett fél abban egyezett meg, hogy a 485 ezer szavazásra jogosult állampolgár legkevesebb felének részvétele, s a támogató szavazatok minimum 55 százalékos aránya esetén fogadja el a szakadárok céljait. Mint ahogy az lenni szokott, a sajtó szívesen tálalja a közvéleménykutatások eredményeit, ám alig meglepő módon a belgrádi intéze tek az ötven és ötvenöt százalék közötti szürke zónába várják a végeredményt, míg a podgoricaiak megállapítása szerint meglesz a szükséges többség. Ha az első forgatókönyv valósul meg, kemény tárgyalások következnek, hiszen bár a feltételek nem teljesülnek , a lakosságnak ez esetben mégiscsak több mint fele állt a függetlenség pártjára. Ha viszont a szakadárok győzelme megkérdőjelezhetetlen, akkor rövid időn belül be is következhet az elszakadás. Egyelőre annyi bizonyos, hogy szoros végeredmény esetén a győz tesre a másik fél rögvest „ráakasztja a csaló” feliratot. Bárhogyan is alakul azonban, a montenegrói alkotmány értelmében a parlamentnek kétharmados többséggel kell jóváhagynia a választók akaratát. A tét nem csekély, elvégre az elemzők szerint a győztes f él az októberi parlamenti választásokon is biztos lehet sikerében. Az első nyílt politikai összecsapásra kedd este a televízióban került sor, s a vitát követő elemzésekből az tűnik ki, hogy a remek szónoki képességeiről ismert függetlenségpárti kormányfő, Milo Djukanovics megnyerte az első csatát az unionista Predrag Bulatovics ellenzéki vezetővel szemben. A szakadárok malmára hajtja a vizet ráadásul az is, hogy az albán és a bosnyák kisebbség szintén szívesebben élne egy független Montenegróban, Belgrád ro sszemlékű „bábáskodása” nélkül. A küzdelemnek persze messze még a vége, Montenegró elszakadása azonban sokak szerint így is csak idő kérdése, hiszen politikai értelemben az államközösség valósággal agonizál. Sokan úgy látják, a külön utak Szerbiát még mély ebbre, Montenegrót pedig Európa felé viszik, a kérdés csak az, mekkora lesz Belgrád számára a megrázkódtatás. No és persze érdekes lesz, miként éli meg a „nagy szerb álom” szertefoszlását az elszakadó országban élő, a lakosság körülbelül harminc százalékát kitevő szerb közösség. A podgoricai parlamentben még a közelmúltban is lehetett olyan hangokat hallani, hogy az unionisták mindenáron, vagyis akár fegyveres konfliktus révén is viszsza fogják fordítani a folyamatot, az ő keménykedésükre azonban ma már kev esen figyelnek. A szerbek közelmúltját ismerve viszont kétségtelen, hogy a változások újabb lelki megrázkódtatást fognak okozni, ami valószínűleg a gazdasági problémáknál is nagyobb teher. Belgrád jó ideje a jobban felszerelt és könnyebben megközelíthető g örög kikötőket részesíti előnyben, a szerb turistákat pedig ezután is várják majd a montenegrói üdülőhelyek, ám mintha nem lenne elég egy megrázkódtatás, az év végén Szerbia minden bizonnyal még nagyobb pofont kap: Koszovót is elveszíti. Több elemzésben is felmerült, hogy Belgrád kárpótlásul a Boszniai Szerb Köztársasággal gazdagodhatna, főként, hogy Belgrád és Banja Luka már régen bevezette a kettős állampolgárságot, a boszniai szerbek gyakorlatilag a dinárt használják fizetőeszközül, s sokkal inkább Belgr ád, mint Szarajevó felé húz a szívük. Minden komolyabb elemző azt mondja azonban, hogy a hatalmi viszonyok és a politikai folyamatok láttán a két ország uniója nem több illúziónál. n Életképes állam. A délszláv térséget jól ismerő Juhász József úgy véli, a nemzetközi közösség egyik nagy feladata, hogy mérsékelje a szükségszerű változások kellemetlen utóhatásait, tudva azt, hogy a szerbek többsége az államszövetség fennmaradását akarja. Az ELTE docense szerint azonban mégsem kell feltétlenül a szélsőségek új bóli megerősödésével számolni. A szakértő azt mondja, a mintegy 630 ezres lakosságú ország egyedül is életképes lesz, Djukanovics a szövetség további lazítására vonatkozó, esetleges kompromisszumkényszer esetére szánt elképzeléseinek azonban nem tulajdonít túl nagy értelmet. Mint Juhász József kifejti, a tengerpart és a hegyek révén Montenegrónak valóban jó esélye van a gazdasági megerősödésre, a turizmus igazi fellendüléséhez azonban sok fejlesztésnek kell még végbemennie. Az állam működőképessége az intéz ményrendszer állapotán, a piacgazdaság és jogbiztonság megerősödésén is múlik – teszi hozzá. Juhász József kitér arra is, hogy a háborús bűnös Ratko Mladics utáni sikertelen hajtóvadászat elég ok volt arra, hogy az Európai Unió befagyassza Belgráddal folyt atott tárgyalásait, Podgorica azonban szerencsésebb
