Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-19
6 generációs "olaszok", akik sohasem éltek Olaszországban legfeljebb turistaként jártak ott, olaszul nem, vagy alig beszélnek. A választójogi reform élharcosa Mirko Tremaglia, a külhoni olaszok minisztériumának vezetője fiatalon Mussolini híveként harcolt a nácik által fenntartott salói köztársaságban, majd különféle posztfasiszta pártokban politizált. Aktív politikus volt az 1948as választások idején is, amikor az olasz jobboldal óriási csatát vívott a baloldali népfro nttal, s ehhez az amerikai olaszok segítségét is igénybe vette. A jobboldali olasz emigráció Truman kormányának anyagi támogatásával hatalmas kampányt folytatott De Gasperi mellett, hogy megakadályozza a népfront győzelmét. A Trumankormányban ekkor merült fel az a gondolat, hogy az - akkor még amerikai oldalról tiltott - kettős állampolgárságot mégiscsak engedélyezni kellene az olasz emigránsok esetében, akik biztosíthatnák a jobboldal győzelmét Olaszországban. Az ötletet az amerikaiak végül elvetették, ám Tremaglia az azóta eltelt fél évszázadban makacsul küzdött az olasz emigráció szavazati jogának megteremtéséért, mígnem Berlusconi személyében megtalálta azt az olasz vezetőt, aki 2001ben ezt a lehetőséget megteremtette. Csakhogy hatvan év alatt sok mi nden megváltozott, többek között az olasz emigráció politikai ízlése is. Tremaglia azonban a változást nemigen észlelte. Angolul egy szót sem beszél: külföldi útjain az olasz családok fiatalabb leszármazottainak nagy részével tolmács útján érintkezik. Talá n el sem jutott a füléhez a botrány, amely 2003as New Yorki látogatását kísérte, miután a Buttiglioneaffér kapcsán kijelentette, hogy az EUt sajnos a buzik uralják. Tremaglia az a - Magyarországon sem ismeretlen - szűk látókörű politikusfajta, aki csak azokkal érintkezik, akik egyetértenek vele. Ezért lehetett oly biztos abban, hogy az olasz emigráció a jobboldalt fogja támogatni. Tévedett. A külhoni szavazók 42 százaléka adott le érvényes szavazatot, amelyek a bal oldalt segítették hatalomra. A 2001es törvény szerint a külhoni szavazók számára négy óriási választókerületet alakítottak ki. Ezek: Európa, Észak- és KözépAmerika, LatinAmerika és AfrikaÁzsiaÓceánia (ideértve a teljesség kedvéért a Délisarkot is). A négy kerület szavazói a 630 tagú képviselőház 12, a 315 tagú szenátus 6 tagját választják meg. A külhoni szavazatok a hazaiaknál valamivel később érkeznek be, ezért a jobboldal és a baloldal csaknem kiegyenlített párharcát az utolsó pillanatban a külf öldi szavazatok döntötték el. Az alsóházban Prodi ezek nélkül is vezetett, de a szenátusban Berlusconi állt jobban, és csak a külhoniak szavazataival billent a mérleg Prodi javára. Prodi végül hét alsóházi és négy szenátusi mandátumot szerzett külföldről. Az európai választókerületben a külhoni olaszok egyértelmű, 53 százalékos többséggel a baloldalra szavaztak. A másik három külhoni kerületben jól szerepelt ugyan a baloldal, de nem kapott abszolút többséget. Az eredmény azért kedvezett mégis a baloldalna k, mert a függetlenként induló jobboldali emigránsszervezetek nem voltak hajlandók választási koalíciót kötni Berlusconi pártjával. A jobboldali szavazatok szétszóródtak, míg a baloldaliak célba értek. Az eredményt a jobboldalon nyomban illegitimnek minő sítették, mondván, hogy Prodi nem a hazai olaszok szavazatával nyert. Ez igaz. Mint ahogy az is, hogy a külhoni olaszok Berlusconinak köszönhetik szavazójogukat. Mégsem okozott gondot neki a választás másnapján megkérdőjelezni a külhoni szavazások jogszerű ségét. Kérdések egész sorát vetette fel, amelyek fényében a 2001es választójogi reform egy balul sikerült, abszurd kalandnak tűnik csupán. De azon könnyedén átsiklott, hogy miért nem foglalkozott ugyanezekkel a kérdésekkel már 2001ben. A külhoni szavaz ati jog bírálói mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy az olasz hatóságok külföldön nem képesek ellenőrizni a kampányfinanszírozás és a szavazás lebonyolításának jogszerűségét. Nem meglepő, hogy a jelöltek között jó néhány dollármilliomos akad, pl. a CNN tul ajdonosának, Ted Turnernek a lánya, aki Berlusconi mellett kampányolt. De még olyan egyszerű technikai kérdésben is, mint a választási iratok kézbesítése, lehetetlen olyan szabályokat megállapítani, amelyeket egyaránt be lehet tartani, mondjuk, az Egyesü lt Államokban és Eritreában, pedig mindkét helyen van olasz emigráció. A postai nehézségek miatt a külhoni szavazók tíz százalékához a választás időpontjáig el sem jutottak a papírok.
