Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-16
9 ha attól tart, hogy szerbiai állampolgársága miatt esetleg nem fogadnák olyan szívesen Montenegró „turistaparadicsom aiban”, mint eddig. Nem tartozok a felsorolt kategóriák egyikébe sem, de nekem nem mindegy, hogy mi történik majd május 21én. Kissé bántja a fülemet, hogy az „unionisták” nem az Államközösséget éltetik, vagyis a két államból álló jelenlegi formát, hanem Szerbiát és a „közös államot”, vagyis unitáris államot akarnak a jelenlegi konföderációféle helyett, de ezen nem csodálkozom, nem is botránkozom meg, hiszen a Montenegró északi részén többségben levő szerbek soha nem is titkolták, hogy Szerbiát tekintik hazájuknak, de szülőf öldjüket is Szerbia részének tartják. De mi közöm hozzá? Semmi. Mégsem vagyok semleges. Elég ugyanis végignézni és végighallgatni a montenegrói szerb „unionisták” egykét nagygyűlését ahhoz, hogy elborzadjon a kisebbségi. Ezt nem én állítom, hanem a ciri ll betűs újvidéki Dnevnik napilap, amelynek újságírói (a lap szombati számában) a Bijelo Poljei „unionista” összejövetelről számolnak be. A Dnevnik szerint olyan az, mint a Szerb Radikális Párt tüntetései: a szónokok csöpögnek a más nemzetek iránti szeret ettől, míg híveik „balijákat, usztasákat és késeket emlegetnek”, vagy csak néma csend honol, amikor „a másokat” emlegetik a vezérek. Még Rasim Ljajić, a „lojális szerbiai bosnyák” mintaképe is megemlítette, hogy a rivális bosnyák párt vezére, Sulejman Uglj anin szombaton, május 13án Belgrádban a „közös államot pártolók” nagygyűlésén „Radovan Karadžić bátyjával együtt vett részt”. Ha ez igaz, akkor nem is az a legnagyobb baj, amire Ljajić felhívta a figyelmet. A szerbiai hatalom, vagyis Vojislav Koštunica m iniszterelnök Szerbiai Demokrata Pártja (DSS) ugyanis abban reménykedik, hogy a szerbiai bosnyákok rá tudják beszélni montenegrói nemzettársaikat arra, hogy hazájuk függetlensége ellen szavazzanak. Ilyen értelemben Ugljanin csak eszköz, pontosabban törlesz tenie kell adósságait. Koštunica ugyanis kényszerigazgatást vezettetett be Novi Pazarban, amikor megingott «Suljo» polgármesteri széke. Koštunica viszont elszámíthatta magát: közvéleménykutatások szerint a montenegróiak, az albánok és a bosnyákok óriási t öbbsége is a függetlenség mellett van. Sokkal nagyobb baj az, hogy a Ljajić által emlegetett szombati belgrádi „unionista” összejövetelen nem csupán Ugljanin (és Hamdija Jusufspahić belgrádi mufti) élvezhette Luka Karadžić közelségét, hanem maga Koštunica is, aki egyfajta „díszvendég” volt. Vojislav egészen biztosan nem kérdezte meg Lukától, hogy hol találhatná meg Radovant, inkább együtt tapsoltak a «közös állam» eszméjének. Ott voltak a szerb nacionalistasoviniszta «értelmiség» díszpéldányai, például Pr edrag Bulatović, a néhai Slobodan Milošević egykori szövetségese… Egy szó, mint száz: ha végignézek azokon, akik ellenzik Montenegró önállósulását, akkor én meg talán szimpátiával tekintenék a függetlenség opciójára. Csak úgy, kívülállóként, akinek a vélem ényétől nem függ semmi. vissza Márton Attila [ 20060515 - 16:45:50 ] Súlyos következményei lesznek a határon túli magyarság számára a magyar kormány megszorító intézkedéseinek, mondta Kolozsváron könyvének bemutatóján Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. Az Erdélyben is jól ismert irodalomkritikus és közíró nem kis felháborodással újságolta, hogy éppen erdélyi útján hozták tudomására budapesti kormánykörökből, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetése idén t ovábbi 270 millióval fog csökkenni. A kolozsvári Phoenix könyvesboltban csütörtök délután Kántor Lajosnak, a Korunk főszerkesztőjének volt a vendége Pomogáts Béla, aki a Korunk Baráti Társaság KompPress kiadója által megjelentetett, Együtt Európában cím ű könyvének bemutatójára érkezett Kolozsvárra. A könyv erdélyi lapokban megjelent írásainak gyűjteménye. Mint közölte, Erdélyjárása, kapcsolata az itteni magyarsággal 1971 óta folyamatos, amióta akadémiai ösztöndíjjal járt Kolozsváron. A könyvről szóló bevezető után a vendéglátó kérdéseire válaszolva Pomogáts Béla elgondolkoztató képet festett a magyarországi és a határon túli magyarság uniós boldogulási esélyeiről. Magyarországról szólva rávilágított, hogy az ország gazdasági válságban van, és gyakorlat ilag két táborra szakadt. Mostani állapotában nem képes pozitív végkifejletre, ez megbénítja külpolitikai cselekvését, és negatívan hat ki a határon túli magyarság boldogulási esélyeire. A mostani válsághelyzetet a kiegyezés utáni monarchiabeli időszakkal (1867 – 1914) hasonlította össze,
