Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-10
17 Hogyan tovább ebben az új helyzetben, amikor Európa és a világ kinyílt előttünk, naprólnapra változik minden, és nekünk ebben a helyzetben kell felvennünk a digitális technikával, a televíziós csatornák és a multimédiás lejátszók hadával a versenyt, hogy egy tiszta, őszintébb világot alkossunk magunk köré, őrizzünk meg magunk körül gyermekeinknek és az utókornak. Megújulás kell! Ez a megújulás azonban nagy elszántságot igényel, hisze n nehéz elszakadni a régi beidegződésektől, a zsigereinkben megmaradt módszerektől, gondolatoktól. A mostani kongresszusra is talán inkább az jellemző, hogy még mindig csak a beázásokat próbáljuk meg elhárítani, a képletes tetőn néhány cserepet kicserélün k, a nagyobb lyukak alá meg lavórt teszünk, hogy semmi se vesszen kárba. Mivel én tisztelem a barátaim munkáját, és - szégyenkezés nélkül mondhatom, hogy úgy állhatok ma itt, hogy senkit egy szóval meg nem bántottam , ezért úgy gondolom, hogy az alapszabá ly, és a szerkezeti, szervezeti megújulás felelőssége, ennek előkészítése, már egy új vezetésnek kell, hogy nem kevés munkát adjon. A megújulás lehetőségének fő irányait, csapásvonalát azonban fel kell vázolni mindenféleképpen, hogy a jelenlévő küldöttek i s érdemben hozzá tudjanak szólni. Ez a következő: 1. A belső szervezeti élet, a szervezési, működési munka minőségi javítása, az alapszervezetek jogi státuszának megerősítése. 2. A Csemadok szerkezeti megújulása és átalakítása, jogi státuszának megerősíté se, mely összhangban kell, hogy legyen a politikai érdekképviseletünknek az önkormányzatiság megteremtését és elérését szorgalmazó törekvéseivel. 3. A szakmai tevékenység minőségi bővítése, szakmai műhelyek kialakítása. 4. A XXI. századnak megfelelő belső informatikai hálózat és az ezeket kiszolgáló audovizuális és mediális műhelyek kialakítása. 5. Kapcsolatrendszerünket az anyaországi és a Kárpátmedencei kulturális és társadalmi szervezetekkel az új európai lehetőségekhez kell igazítani, és ki kell lépni a felvidéki magyar kultúrával az európai virtuális és valóságos színtérre. Természetesen ha elindulunk valamilyen irányba, akkor előbbutóbb el is kell, hogy érkezzünk valahová, tehát kell, hogy ezzel az irányvonallal a célokat is meghatározzuk, ami nem l ehet más, mint a felvidéki magyarság asszimilációjának megállítása, önazonosságának, öntudatának, kulturális örökségének a megőrzése, egységes közösségként való megjelenítése, és végül, de nem utolsósorban a szlovákiai magyar kulturális önkormányzatiság ki alakítása. Nos nézzük, hogy a hangzatos irányvonalak hogyan tölthetők fel tartalommal. 1. A Csemadokalapszervezetek jogi státuszának megváltoztatása nem újkeletű vitatéma a ház falain belül. Egyesek a Csemadok szétzilálásának veszélyét látják benne. Én a zok közé tartozom, akik azt vallják, hogy igen, ez egy minőségi változás lenne az alapszervezetek életében. Egyrészt növelné az alapszervezetek pályázati erejét, magyarul, az egyre szűkösebb hazai és magyarországi pályázati lehetőségek mellett kinyitná a k apukat más hazai és európai uniós források felé, személyesebbé, közvetlenebbé tenné a helyi közösségekben a szervezet arculatát, növelné mozgásterét, erősítené partneri viszonyát a helyi és regionális politikában és társadalmi életben, másrészt pedig integ rálhatja azokat a helyi, kis intézményeket, kezdeményezéseket, melyek egyedül kicsik és erőtlenek, de egy ilyen - akár mint jogi személyi tagként társulóknak , növelheti súlyukat, ismertségüket, szerepüket. Visszatérő probléma a járási konferenciákon a fo rráshiány, a pályázati feltételek szigorítása évrőlévre. A kis szervezetek egyre kevésbé tudnak lépést tartani szakmai segítség nélkül a pályázatok megírásával, vagy ha igen, csak alapszinten tudják megfogalmazni céljaikat, és ez ma már kevés, mert csak a minőségi munkák kerülnek hovatovább kiértékelésre, mert egyre több a pályázó, és a pénzösszeg nagysága pedig véges.Az utóbbi időben több szakmai kuratóriumban is dolgozhattam, így elégséges áttekintésem van a minőségi pályázatokat illetően. Itt tartom s zükségét a szakmai tanácsadásnak, hogy a minőségi munka ezen a téren is növekedhessen. Fontosnak tartom, hogy a szlovák iskolába járó magyar gyerekeket kiemelten próbáljuk bevonni a helyi kulturális életbe, mert számos példát tudok én is arra, helyi szinte n, hogy ezek a gyerekek felnőttként így térnek vissza a nemzethez. Helyi szinten szinte csak a kultúra képes erre az integrációra. Itt tartom fontosnak megemlíteni a magyar romák kulturális integrációját is a magyar kultúrába, s amit a politikában évek ót a nem tudunk elérni, talán a kulturális vonalon ez sikerülhet. Az erősebb, jobb szervezettségű alapszervezeteink patrónusságot vállalhatnának olyan alapszervezetek megalakításában, mely falvakban nincs magyar iskola, de a közösség nyelve a magyar. Ugyanez vonatkozhatna azon közösségek irányába is, ahol már egyáltalán nem működnek Csemadok- alapszervezetek, de a közösség magyar, csak nincs helyben elégséges akarat a szervezet megalakításához. Fontosnak tartom az egyes
