Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-03
6 Egy több évtizedes, a társadalom minden szintjét átható korrupt világban, mint amilyen Románia, természetes, hogy a korrupció elleni harcnak kedvező fogadtatása és zászlóvivőinek magas népszerűségi indexe van. Ha harc, hát legyen harc, mondja a közakarat tiszta hangja - de akinek van szeme, látja, hogy Traian Basescu elnök és Monica Macovei igazságügyi miniszter nem annyira a korrupció gyökereinek kiirtását, további burjánzásának megakadályozását, az ezt szavatoló törvényes szabályozás megalkotását szorgalmazza, mint inkább az úgynevezett nagy halak kifogásával szeretne dicsekedni. A zsákmánnyal fényképezkedni vagy a kiszemelt zsákmányt az ügyészség bejáratánál tolongó fotóriport erekkel és operatőrökkel fényképeztetni, majd a nyilvánosság ítélőszéke elé vinni: inkább emlékeztet olcsó marketingfogásra, mint korrekt politikai és igazságszolgáltatási eljárásra. A mókus marketingje. A korrupcióellenes harc fejleményeit figyelve egyre láthatóbb, hogy az államelnök és az igazságügyi miniszter szakszerűen felépített politikai marketingstratégiájának részévé vált, amelynek nevében és leple alatt a politikai ellenfeleket is le lehet járatni. Emlékezzünk vissza a liberális Dinu Patriciu és a szociáldemokrata Adrian Nastase ellen heteken, hónapokon át folytatott ügyészségi és médiahajszára. Bár az ellenük felhozott vádakat egyik esetben sem sikerült bizonyítani, a közvélemény szemében lejáratták őket, politikai karrierjüket ellehetetlenítet ték. Ahogy ez megvolt, el is ült a csatazaj. Egyiküket sem idézi be már az ügyészség, egyikük sem szerepel a címlapokon, a híradókban. Mert nem jelentenek már veszélyt az elnöki pártra, az elnöki hatalomra. Mi ez, ha nem politikai marketing, mi ez, ha nem politikai leszámolás? A közismert vicc poénja szerint a mókus és a patkány között nincs lényeges különbség, csak a mókusnak sokkal jobb a marketingje. Az RMDSZ is sorra került. Ebben a környezetben indult be az utóbbi időben, főleg az Evenimentul Zileiben az RMDSZellenes médiakampány. A valamikor tárgyilagosságáról híres, ezért nagyon népszerű lapot már rég nem a függetlenség, az objektivitás és a pártatlanság jellemzi. Egyre inkább és egyre többen a jobboldali, naran csos elfogultságát emlegetik. Ion Cristoiu, az egyik legismertebb román politikai elemző, egy nagy nézettségű televíziós műsorban "elnöki újságnak" nevezte, arra utalva, hogy a lap Basescu államelnök és a Demokrata Párt szócsövévé vált. Nem véletlen, hog y ebben a lapban előbb Frunda György "hazaárulása", Verestóy Attila vagyonszerzése, majd az RMDSZ korrupcióellenes harcot "fékező" magatartása szolgáltatott témát "leleplezőnek" beállított, de a feltételezéseken túl semmilyen terhelő adatot sem tartalmazó kolumnás cikkek közlésére. Az ügyészség elé idézni ugyan még egyetlen magyar politikust sem sikerült, de a nyomás nőttön nőtt, s az RMDSZ is sorra került, mert politikai ellenfeleinek nem érdeke, hogy megőrizze tisztaságát a közvélemény előtt. A kényelmetl en koalíciós partnert be kell hát törni, de legalább be kell mocskolni. Makulátlan csak az maradhat, akit a hatalmat kiszolgáló manipulációs gépezet megkímél. Mennyit ér Markó életműve? Nem késett a fogáskeresés következő kísérlete sem. Egy magyar és egy román nyelvű napilap, a kormány honlapján közzé tett vagyonbevallásra hivatkozva, tegnap egyszerre hozta nyilvánosságra, hogy Markó Béla az elmúlt évben irodalmi műveinek szerzői jogdíjából 90 ezer új lejt keresett. Bár Markó világosan kifejti nekik, jöved elme abból származik, hogy egy magyarországi kiadónak öt évre eladta verseinek kiadási jogát, az RMDSZszel szembenálló magyar szervezetekhez, személyekhez közel álló két szerző, Gazda Árpád és Marius Cosmeanu sokat sejtető cikke arról akarja meggyőzni az olvasót, hogy valami nincs rendben, hogy ez az összeg indokolatlanul magas, hogy ebben van valami svindli. Bizonyítani természetesen semmit sem tudnak, de gyanúsítanak, ugyanazokkal az érvekkel és csúsztatásokkal. Hogy szándékosan félrevezetik a közvélem ényt, könnyen bizonyítható. Több budapesti kiadóvezető állítja, a magyarországi gyakorlatban nem ritka a szerzői jog kizárólagos megvásárlása, a szerződésekért a tehetséges kezdőknek is hatmillió forintot, az ismertebb szerzőknek akár húszmillió forintot f izetnek öt évre. Markó Béla első könyve 1974ben jelent meg, az azóta eltelt 32 év alatt 23 szépirodalmi kötetet adott ki. Aligha van olyan magyar olvasó a Kárpátmedencében, aki nevét ne ismerné, és mérvadó irodalomkritikusok szerint jelentős költő. Men nyit ér az ő életművének kiadási joga? Bizonyára sokkal többet, mint a szóban forgó 67 millió forintnak megfelelő összeg. Ezek a tények. A két szerzőt viszont, és azokat, akik ezután csámcsognak majd az ügyön, a tények nem zavarják. Céljukat, az RMDSZ eln ökének "kabátlopási ügybe" keverését, elérték. A két írás különben
