Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
22 Csáky Pál - Újabb megmérettetés előtt - Csáky Pál miniszterelnökhelyettes arról, amit az MKP teljesített, s amit még vállalnia kell Felvidék.ma Dátum: 20060509 04:44 Forrás: Szabad Újság A demokratikus társadalmakban gyakorlat, hogy a pártok a kormányzati ciklus végén elszámolnak tevékeny ségükkel. Az MKP miniszteri klubjának elnökeként néhány választásokkal kapcsolatos tézist is szeretnék megfogalmazni. I. Amit eddig tettünk Az elmúlt 4 évben az MKP miniszteri klubja olajozottan működött. Amíg 1998ban komoly hangokat lehetett regisztráln i, amelyek megkérdőjelezték az MKP kormánytagságát, 8 év után szakszerűségét, korrektségét és stabilizáló szerepét senki sem vonja kétségbe. A szlovákiai pártok közül az elmúlt 8 évben kétségkívül az MKP nőtt a legnagyobbat. Az elmúlt 4 év legnagyobb fegy verténye az MKP részéről Szlovákia EUs integrációjának levezénylése volt. Az MKP kormánytagjai, államtitkárai végezték el a munka oroszlánrészét, s a 2003as kritikus hangok ellenére elértük, hogy az ország a visegrádi négyek közül az első helyen áll az a lapok merítésében, s az EUba való beilleszkedés összességében is zökkenőmentes volt. A miniszterelnöki hivatalban megrökönyödést keltett 2003ban az a tény, hogy én terjesztettem a kormány elé a Selye János Egyetem megalapítását célzó törvényt. A miniszt erelnök úr úgy viselkedett, ahogy az várható volt: „a feje tetejéről a talpára állította” a témát, utasította Fronc miniszter urat a törvény beterjesztésére, s ezáltal megvalósult az MKP legfőbb prioritása. Erre a lépésre azért volt szükség, hogy felgyorsí tsuk a folyamatot. A törvény elfogadása pedig iskolapéldája volt a kormányhivatal, az oktatási minisztérium és a parlament közötti olajozott együttműködésnek. Emlékiratainkban külön hely illeti majd meg az akkreditációs folyamat lebonyolítását. A lényeg rö viden: 8 hónapos csendes háttérmunkával – karöltve a Selye Egyetem vezetésével és az oktatásügyi minisztérium államtitkárával – elértük, hogy a csupa szlovák szakértőből álló szakmai társulás akkreditálta az egyetem mindhárom karát azon a szinten, amelyre az indulásnál szükség volt. Az egyetemépítés ezzel távolról sem fejeződött be, ám a második Dzurindakormánynak tartozunk azzal, hogy megköszönjük azt a több mint 100 millió korona normatíván fölüli támogatást is, amellyel az egyetem kiépítését eddig támog atta. Külön történet az MKP másik kiemelt prioritásának, a földkérdés rendezésének tető alá hozatala. Ez ügyben a mezőgazdasági miniszter urat és szakmai csapatát illeti elismerés, amely egyben azt is jelzi, stratégiailag helyes volt, hogy az MKP az elmú lt választási időszakban felvállalta a mezőgazdaság témakörét, jelentős lendületet adva az ágazatnak. S bár az ún. nevesítetlen földek ügye még nem lezárt ügy, a vonatkozó törvényről ugyanis az alkotmánybíróság fog dönteni, az MKP teljesítette azt, amit vá lasztóinak ígért: jelentősen korlátoztuk a nevesítetlen földekkel kapcsolatos spekulációkat, s a jelenleg érvényes jogi helyzet szerint azok a földek, amelyek tulajdonosai különböző okok miatt nem gyakorolják tulajdonosi jogaikat, átmennek községi tulajdon ba. Miniszterelnökhelyettesként politikai szempontból két további területet tartottam stratégiailag fontosnak. Az első: emelni a szlovákiai magyar közösség önbecsülését. Mivel a kormány részéről én voltam az állami kitüntetéseket odaítélő bizottság elnök e, fontosnak tartottam, hogy a szlovákiai magyarság legjobbjai minden állami ünnepen kitüntetést kapjanak. Mivel azonban a szlovákiai magyar személyiségek száma jóval magasabb azokénál, akik potenciálisan állami kitüntetést kaphatnak, magam is igyekeztem e mlékérem, oklevél formájában olyan elismeréseket átnyújtani, amelyekre jogom volt. Az átadásokon az MKP több vezető személyisége is jelen volt: ők a megmondhatói, mennyire megható volt látni a kitüntetettek megilletődését. Ezeknek az embereknek egy része a zért, hogy magyarként jól végezte a munkáját, eddig csak kritikát kapott az állam részéről. Most a Miniszterelnöki Hivatal tükörtermében hallhatták az állam képviselőitől anyanyelvükön: köszönjük. Ebbe a kategóriába tartozik a diákokkal való rendszeres ta lálkozó is, többnyire a beíratkozások időszakában. Több száz szlovákiai magyar diák mondhatja el magáról, hogy beleülhetett valamelyik miniszter székébe, tagja lehetett valamelyik diákkormánynak.
