Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
19 Ez a saját irány és saját program nélkül sodródó szerencsétlen ország úgy lépett a XXI századba, hogy belső ostobaság és külső beavatkozás által teljesen a fejére nőtt egy olyan kleptokrácia, amely a végzete is lehet. Eddig a kleptokrácia az alvilághoz tartozott, s ha fel is akart kapaszkodni, visszaszorították a bűnözők társadalmába. Amikor a közelmúltban Ukrajnában és Oroszországban igyekeztek kiszorítani a maffiózó társaságokat, kiszorítani azokat, akik adott időben visszaélve a beosztásukkal, lenyúlták az államvagyon jelentos részét, addig a tévesen műveltebbnek, ,,jogállamibbnak” h itt Magyarországon elindult a felvirágzásuk. Az állami hatóságok egyetlen komoly lépést sem tettek ellenük. Törvényerőre lépett hazugságra, sikkasztásra, koldusokra és maharadzsákra alapozott ,,rendszerük”. Az állam fennállásának ezeréves történetében mos t fordult elő legelőször, hogy teljhatalomra jutott a kleptokrácia. Most fordult elő legelőször, hogy egy világnézet nélküli, ugyanakkor védelmistratégiai érdemek nélküli, törvényhozói érdemek nélküli, gazdasági érdemek nélküli, kulturálisszellemi érdeme k nélküli kaszt meg tudta szerezni a főhatalmat. A hely szellemétől idegen, kétpólusú választási rendszert igyekszik meghonosítani oly módon, hogy amikor látszólag nem épp ok kormányoznak, tovább folytathassák üzelmeiket még hatékonyabban, mint azelőtt. L ényegében nem is a múltjuk, nem is a jelen státusuk jelenti a legfőbb gondot. Az csak ízlésbeli provokáció, ahogyan egy levitézlett és megzavarodott kis ország giccsparádés táncát lejti a majomketrecben. Probléma viszont, hogy Magyarországot a számára nemz etközileg kijelölt és engedélyezett alsó szintnél jóval lejjebb helyezték és vele együtt mindannyiunkat. Az, hogy úgy mellékesen tönkremegy egy nép az állítólag saját maga által választott vezetők segédletével, kit érdekel? Vagy saját maguk akarják kimúlás ukat, vagy úgy el vannak altatva, hogy soha nem tudják, valójában mi is történik velük és körülöttük. Dermesztő közöny és letargia uralkodik a ,,lenni vagy nem lenni” kérdésében. A lakosság ébredező részén pedig ittott már kezd felbukkanni a pánikhangulat , rémület, önvád, hogyan engedhették meg azt, hogy ennyire eladósítsák őket, hogy mindent lezüllesszenek, hogy a lábuk alól eladják az országot, hogy unokáik elől elorozzák a hazát. Szégyenletes süllyedésükben keresik a megfelelő szalmaszálat, ahogy ez a m últban is szokás volt. Betervezett gesztusok Próbáljuk meg ideiglenesen úgy tekinteni az egészet, mintha nem velünk történne, mintha külső szemlélők lennénk. Adott egy földrajzitörténelmi koordináták között (üszkösödő sebeivel) beazonosítható széttrancs írozott ország, helyesebben szólva országszerű képződmény, sérült társadalommal és sértetlen kórokozókkal. Jelenleg eldönthetetlen, hogy az itteni lakosság nevezhetőe még nemzetnek, népnek vagy inkább csak népességnek. Hagyományvilága és beszélt nyelve kü lönleges, mondhatni egzotikus ,,másság”, amit meg lehetne szeretni és/vagy szerettetni egy újfajta ,,szeresd a másságot” program keretében. Nyelvi és mélytudati okoknál fogva rendkívül eredeti észjárással és rendkívüli kreativitással rendelkezik. Ez lenne a legnagyobb kincse, ügyeletes elnyomói azonban állandóan a plagizálás, az indokolatlan mintaátvétel, az utánzás, a másolás irányába taszítják. Ellehetetlenítik az innovációt. Kezdeményezési energiakészlet kimerülve. Immunrendszer meghibásodva. Zuhan a mi nőség. Fogy az a kis erő is, ami eddig megmaradt. Volt, van és lesz még ilyen a világon. Egyes népek süllyednek, mások emelkednek, majd ismét süllyednek és emelkednek. Egy adott hanyatlási tünetre a jó válasz nem mindig ott a helyszínen található, s főleg nem a kézzelfogható anyagi világban. Ha mentálisan egy kép szétesik, akkor előbbutóbb az a külső anyagi valóságban is szét fog esni. Ha mentálisan összeáll a kép, akkor az a valóságban is össze fog állni. Megmenteni csak igazi értéket szabad és érdemes. Valami megmentésre érdemesnek a megmentése a lét magasabb dimenzióiban lévő szellemi energiák ,,függvénye”. Ez a kérdés, ill. témakör a szimbólumok világához is kapcsolódik. Már a történelem hajnalától kezdődően minden civilizáció és minden kultúra alapja inál a szimbólumteremtés áll. Először voltak szimbolikus gesztusok és szimbolikusan rögzített előképek, majd ezeket követték törvénytáblák és oszlopok, piramisok, hittételek, alapeszmék, akadémiák, katedrálisok, rakéták stb.
