Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-01
6 Pályafutása csúcsának azt tartotta, amikor sikerült elérnie, hogy a szerb hatóságok kiadják Hágának Szlobodan Milosevicset. Az egykori jugoszláv elnökkel szembeni bírósági eljárás 2 002 februárjában kezdődött, s akkoriban két évre becsülte a per hosszát. Nem bizonyult különösebben jó jövendőmondónak: Milosevics néhány hete halt meg hágai börtönében úgy, hogy eljárása még javában zajlott. Több szakértő bírálta Del Pontét amiatt: reng eteg vádpontot gyűjtött Milosevics ellen, amivel csak azt érte el, hogy a per minden elképzelést alulmúló lassúsággal zajlott. Del Ponte asszonyt azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy elismerje hibáit. Amikor például leváltották a ruandai hábor ús bűnöket kivizsgáló bizottság főügyészi posztjáról, azt állította, mindez a tuszik műve volt, akik akadályt gördítettek a testület munkája elé. Ám véleményét még Kofi Annan ENSZfőtitkár sem osztotta, aki úgy látta: a két főügyészi poszt ellátása túl nag y falat egyetlen embernek. Carla del Ponte sosem volt politikus alkat. Ami a szívén, az a száján - lehet mottója. Nemcsak Belgrádot bírálta amiatt, hogy az egykori boszniai szerb elnök, Radovan Karadzsics és Ratko Mladics továbbra is szabadon bujkálhat. Kaptak már hidegetmeleget tőle az SFOR boszniai békefenntartói is. Az időközben letartóztatott horvát háborús bűnös, Ante Gotovina bújtatásával nemcsak a horvát kormányt, a Vatikánt is vádolta. Carla del Ponte szinte gyemrekkorától fogva úgy érezte, az Isten is ügyésznek teremtette. 1947ben született Tessinben, Svájc olaszajkú régiójában. Már fiatalon tele volt ambícióval, úgy vélte, a legjobb kiugrási lehetőség számára, ha a jogi pályát választja. Nagy szorgalommal vetette bele magát a tanulmányokba: a berni, majd a genfi egyetemen sajátította el a jogtudomány csínjátbínját. Kiváltképp a híres professzor, Philippe Graven órái gyakoroltak rá nagy hatást. Büntetőjogi és kriminalisztikai előadásai messze földön ismertek voltak. A professzor szeánszai rév én teljesen megváltozott Carla del Ponte világnézete, egyre inkább úgy látta: a jognak és az igazság feltárásának az általa gondoltnál is fontosabb a társadalmi szerepe. Ekkor határozta el, egész életét a jognak szenteli, s bíró lesz. Egyre inkább az ügy észségen zajló munka kezdte érdekelni. Merész döntés volt ez részéről, hiszen Svájcban, különösen annak olasz ajkú részében a jog a férfiak szakmájának számított, s az országban igencsak bizalmatlanul tekintettek a gyengébbik nem azon képviselőire, akik a hagyományos "férfiszakmákban" akarták megvetni a lábukat. Vizsgáit kiváló eredménnyel végezte ugyan, de a szigorú előírások értelmében tíz évet kellett várnia arra, hogy bíróvá tegyék meg. Közben ügyvédként praktizált. Szakmai pályafutása szempontjából az ért tekinthető ez fontos időszaknak, mert pontosan feltérképezhette, hogy a védelem milyen praktikákat vet be egyegy bírósági eljárás alkalmával. Ám az is hamar kikristályosodott számára, hogy a vádlottak jogi képviselete nem igazán az ő világa. Egy bizal masának elárulta: azért sem tudott teljességgel megfelelni az elvárásoknak, mert nem egyszer inkább "bíróként" tekintett saját védencére, s képtelen volt abból kiindulni, hogy az alperes valójában ártatlan. Del Ponte 1972től egy luganói ügyvédi hivatalba n dolgozott, 1975ben alapította meg saját praxisát. Első igazán komoly munkáját azonban 34 évesen, 1981ben kapta meg, amikor Tessin kanton államügyésze lett. Saját állítása szerint minden alkalommal, amikor belépett a hivatal épületébe, úgy érezte, minth a templomban lenne. Magával ragadónak találta a légkört. Ezután is feltartóztathatatlanul lépdelt felfelé a társadalmi ranglétrán. 1985ben svájci államügyésszé választották meg. "Mindig az áldozatok érdekvédelmét tartottam szem előtt" - hangzik ars poetic ája. Megalkuvást nem ismerő bátorsággal lépett fel a fegyverkereskedők, pénzmosók és drogbárók ellen, amivel hamar kivívta a maffia haragját. Hadjáratában segítségére volt a híres olasz vizsgálóbíró, Giovanni Falcone, akit 1992ben gyilkoltak meg az alvil ág sötét figurái. Del Pontét sokkolta az eset, de a szőkére festett hajú, munkamániás hölgyet további túlórák segítették ki a válságból. Az ügyészségi munka nem sorolható a családbarát kategóriába: férjétől, akitől egy gyermeke született, elvált. 1994be n svájci főügyésznek nevezték ki. Továbbra is a maffiával szembeni harcot tekintette legfőbb küldetésének, ezért nem kímélte a svájciak "szent tehenét", a bankokat sem: sikerült elérnie a banktitkot érintő törvény felvizezését, azaz közbenjárásának köszönh etően könnyebben feltérképezhették a kétes eredetű pénzösszegeket. Sosem érezhette biztonságban magát még akkor sem, ha kedvenc vörös színű Porschéjén nem
