Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-29
21 magyaroknak ugyanazokkal az aggályokkal kéne nézniük a benes i jogfosztó dekrétumokat, mint a szülőföldjükről elűzött németeknek. Könnyű nekik – jegyezte meg Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori vezetője – , lassan mindent felvásárolnak a Szudétavidéken. Annyi német felírás jelenik meg, főleg a r égi házak restaurálása után, hogy a gyanútlan turistának az ottani cseh kiskocsmák nyelvezetét tanulmányozva az a benyomása, hogy csehül beszélő németekkel van dolga. Valóban, a tőkeerő a németek számára hoz egyfajta történelmi elégtételt, ellentétben péld ául a csecsenekkel, akiknek az 1944es sztálini deportálásokért némi kis készpénzt s további gyarmati státust ígér a nagy hatalmú Putyin elnök. Hogy a kényszeredett kárpótlások mit érnek, azt mutatják a szlovák restitúciós törvény vagy a jugoszláviai svábo k kártalanításának visszásságai. Brüsszel és Kassa között ingázva Krivánszky Miklós próbálja előmozdítani a Csehországba deportáltak kárpótlásának ügyét. Róluk – a németek mellett – Paroubek is szólt, mint olyanokról, akikkel méltánytalanság történt. Krivánszky hozzászólásában megemlített e, hogy míg az EUpolitikusok Csehország kapcsán tudnak valamit a szudétanémet – cseh vitákról, arról szinte semmit, hogy Szlovákiában is történtek hasonló jogtalanságok. Az Európai Parlament elnökségének felkérésére készült jogi szakvéleményben egyébként az áll, hogy a benesi dekrétumok alapján történt vagyonelkobzások nem ütköznek az EU jogrendjével, mivel az nem visszamenőleges hatályú, s bár Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnökhelyettese készíttetett egy elemzést arról, hogy a zsidók után kiket kellene mé g kárpótolni, s a szlovák tudományos akadémia szerint is orvosolni kéne a magyarok sérelmeit, semmi érdemleges lépés nem történik. „Van egy nagyon kényelmes megegyezés a kormánykoalíció pártjai között: nem terjesztenek elő a parlamentben olyan indítványoka t, amelyekben nem születik koalíciós egyezség” – írta nemrég egy, a deportáltak ügyében írott Krivánszkylevélre válaszul Duray Miklós. „Ezt az MKP javasolta, a többiek mohón elfogadták, mert tudták, hogy ha kell, ezt ők megszegik, az MKP, ha megszegi, egy edül marad. Ezek csodálatos öncsapdák.” A fő kérdés ma már nem is az elvett vagyon, a magántulajdon szentségének megsértése, hanem az a kollektív megbélyegzettség, amely alapján németeknek és magyaroknak tudomásul kell venniük, hogy ők még most is vesztese k, és ezért illik szerényen és csendesen viselkedniük. Meg kell érteniük, hogy a győzteseket azért is kell szeretni, mert a történelemfelfogásuk keskeny szűrőjén át bizalmatlanul fogadnak minden, a győzelem tisztátlanságát felvető szellemi behatást, s ezt a szellemet örökre palackba zárva szeretnék látni. Mint 1968ban, megaláztatásuk évében is. A délszlovákiai szlovákok memoranduma akkor Ludvík Svoboda köztársasági elnök elé tárta a régi magyarellenes vádakat. A vegyes lakosságú falvak nevében beszélve a régi nótát fújták, hogy a magyarok döntő többsége szimpatizált a fasizmussal, kimondottan irredenta beállítottságú, lejáratják az 1945 – 1948 között kiadott törvényeket és rendeleteket, sőt még a kassai kormányprogramot is. A meciarizmus és a Matica Slovensk a is erre a gondolatvilágra épített a függetlenné válás után, aminek konokságát alig enyhíti a magyarországinál jóval mélyebb szlovák vallásosság. Jó lenne a keletről elűzött németek szövetségeinek és a határon túli magyaroknak egy közös megemlékezést tart ani Budapesten. A témát a háború után ellenük, a lefegyverzettek ellen indított háború története adná. A címe talán az lehetne: Palacktáncoltatás. vissza Sólyom: tisztázó beszélgetések egy új magyarságpolitikáért Népszabad ság • Munkatársunktól • 2006. április 29. Alapvetően újra kell gondolni a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikát - mondta néhány hónapja az államfő. Ennek jegyében Sólyom László május 4ére találkozót szervezett a Sándorpalotába a környező országokban élő magyar értelmiségiekkel. Sólyom László konferenciasorozatot kezdeményez a határon túli magyarok helyzetének, és e kérdéskörben egy megújult szemlélet alapjainak lerakása érdekében. Az első találkozóra május 4én kerül sor a Sándorpalotában, a szomszédos országokban élő magyar értelmisé giek részvételével. Mindezt a Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye adta tudtul. Tavaly augusztus 20i beszédében Sólyom László már így fogalmazott a határon túliakról: "Mit tudunk az ott élő magyarságról? Pedig puszta érzelmi alapon könnyen tévútra jut unk. Meg kell ismerni szomszédainkat, az ottani magyarokat ahhoz, hogy békességes megoldást találjunk. Így tudjuk csak belátni, mi az, ami jogosan sértheti az ottani népek érzékenységét, és mi az, ahol nem engedhetünk a magunk igazából. És aztán kellő tudá ssal és empátiával nyugodtan nézhetünk Európa szemébe, amikor új megoldásokat javasolunk." Kiindulópontja az volt, hogy a határon túli magyarság ügye "fájdalmasan félresiklott". A március 15i nemzeti ünnep estéjén az
