Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-20
13 szokásos automatikus szankciókkal, például bizonyos uniós támogatások felfüggesztésével kényszerítheti ki. vissza Kényszerflört – Ukrajnai belpolitikai huzavona HVG 2006. április 19. Szerző: Németh András Hosszas gondolkodás után a Viktor Juscsenko ukrán államfő nevével fémjelze tt Mi Ukrajnánk pártszövetség is áldását adta a múlt héten a tavaly szeptemberben szétesett narancsos koalíció újraélesztésére, ám a volt szövetségesekkel kezdett kormányalakítási tárgyalások még hetekig eltarthatnak. Májustól várhatóan ismét a 2004es bé kés forradalom hullámain hatalomra került győztes hármas, Viktor Juscsenko államfő, Julija Timosenko volt miniszterelnök és Olekszandr Moroz szocialista pártvezető koalíciója kormányozza majd Ukrajnát, ám a felszín viszonylagos változatlansága mögött gyöke res átalakulás áll. Másfél évvel ezelőtt ugyanis Juscsenko és Timosenko természetes politikai szövetségesnek tűnt, most viszont legjobb esetben is csak kényszerházasságról lehet szó, és úgy tűnik, a régiúj szövetségesek a legkisebb rosszként tekintenek le endő koalíciós partnerükre. Juscsenko azért kényszerült a Timosenkóval való összefogásra, mert az általa vezetett pártkoalíció, a Mi Ukrajnánk (NU) a vártnál is kisebb, 14 százalékos támogatottságot ért el a március 26ai parlamenti választásokon, és így önállóan semmi esélye sem lehetett a volt szovjet tagköztársaság kormányzására. Ily módon két lehetséges partner, a legtöbb voksot, 33 százalékot szerzett, KeletUkrajnában népszerű Régiók Pártja (PR), illetve az épp Juscsenko által tavaly szeptemberben me nesztett miniszterelnökről elnevezett, 22 százalékos eredményt elért Julija Timosenko Blokk (BJUT) közül választhattak. A Timosenko által szorgalmazott reprivatizálást ellenző ukrán gazdasági elit ugyan egyértelműen azt szerette volna, ha a NU a 2004es fo rradalom idején vereséget szenvedett PRvezérrel, Viktor Janukoviccsal lépett volna szövetségre, ám az utóbbi hetekben készített közvéleménykutatások is megerősítették azokat a korábbi véleményeket, melyek szerint a főellenséggel való összefogás Juscsenko politikai öngyilkosságát jelentette volna. A kisebbik rossznak így a Timosenkóval, illetve a BJUTtal való együttműködésre hajlandó, hat százalékot szerzett szocialistákkal való összefogás felújítása tűnik. Ám Timosenko programja jelentősen különbözik a NU által megfogalmazott elképzelésektől: a BJUT például azonnal fel akarja mondani a januári oroszukrán gázvita lezárását hozó kétoldalú egyezményt, és újra akarja tárgyalni a Timosenko szerint rengeteg csapdát rejtő megállapodást. A szerződéstől való vis szalépés viszont azt eredményezné, hogy az orosz gáz ukrajnai exportjában, illetve európai tranzitjában részt vevő - állítólag Juscsenkóhoz és a NU elitjéhez igencsak közel álló - ukrán üzleti körök kiszorulnának a nyereséges üzletből. Timosenko azzal sem népszerű a NUvezetés körében, hogy annak ellenére is folytatni akarja a Leonyid Kucsma volt ukrán államfő idején jóváhagyott, valóban kétes privatizációs ügyletek felülvizsgálatát, hogy Juscsenko és szövetségesei, köztük Jurij Jehanurov még hivatalban lé vő miniszterelnök - elfeledkezve a forradalom hevében tett ígéreteikről - több alkalommal is közölték, nem áll már szándékukban a magánosítási megállapodások érvénytelenítése. Elemzők szerint Timosenko elsősorban azért szorgalmazza a felülvizsgálatot, mert a mögötte álló üzleti csoportok szívesen rátennék a kezüket az esetleg elérhetővé váló üzemekre és bányaipari cégekre. Hetekig is eltarthat - a HVG kijevi értesülései szerint - a már tartó kormányalakítási alkudozás, és alig valószínű, hogy május vége el őtt megalakulhat az új, Julija Timosenko vezette kormány. Eddig csak annyit sikerült elérni, hogy a három párt képviselői múlt pénteken hivatalosan is megállapodtak a narancsos koalíció helyreállításáról, ám továbbra sincs megállapodás arról, ki álljon a k ormány élén. A végleges és teljes megállapodást nehezítheti, hogy a januárban életbe lépett alkotmánymódosítás értelmében Ukrajna elnöki köztársaságból fokozatosan parlamenti köztársasággá alakul át, és immár nem az államfő, hanem a 450 fős törvényhozás, a Verhovna Rada adhat kormányalakítási megbízást az esélyesnek tűnő politikusnak. Nem kizárt ugyanis, hogy a NU több parlamenti képviselője annak ellenére sem lesz hajlandó igennel szavazni Timosenko megbízására, illetve a politikus asszony vezette kabinet iránti bizalom megadására, hogy a párt vezetői megállapodnak Timosenkóval az összefogásról. Juscsenko sem törődött bele a vereségbe, és annak ellenére is folytatni akarja az általa kezdeményezett újabb alkotmányreformot - az államfői hatalom újbóli megerő sítését , hogy ezen törekvéseivel csak növeli a BJUT-
