Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-15
8 Magyarországra vándorlás egyenlege 1172 fő, a külső, más országokat érintő vándorlásé, valamint az asszimilációé együttesen 3684. Így adódik az 5760 fős fogy ás. A szlovéniai magyarok döntő többsége a Muravidék 31 településén él, lélekszámuk 8503ról 6243ra, azaz 2260 fővel, 27 százalékkal csökkent. A termékenységi mutatók itt kirívóan alacsonyak, az átlagos gyerekszám 0,96ról 0,87ra csökkent, ehhez fogható Európaszerte sem található. A természetes fogyás 738, a magyarországi vándorlásból adódó 585, míg az asszimilációs 937 fő. A magyar közösségek közül a szlovéniai a leginkább elöregedett, az átlagéletkor 48 év, az öregedési index (a 60 évnél idősebbek és a fiatal, 20 – 39 év közötti aktív korúak aránya) 2,8. Ha ez a mutató 1, már az is elöregedő társadalmat mutat. Megkockáztatható, hogy a szlovéniai magyar közösség már képtelen az önfenntartásra. Az ausztriai és azon belül a trianoni békediktátummal elcsatolt várvidéki (burgenlandi), azaz az őshonos magyarság demográfiai helyzetét külön kell tárgyalni. Miközben Ausztriában a magyarok száma 33 ezerről 40 ezerre, azaz 21 százalékkal növekedett, addig a várvidéki magyarságnál 1,8 százalékos csökkenés (6763ról 66 41re, ami a teljes lakosság 2,4 százaléka) figyelhető meg. Erre csakis a bevándorlási egyenlegben jelentkező nyereség lehet a magyarázat. A teljes termékenységi arányszám Ausztriában a magyarok körében 1,35ról 1,28ra csökkent, a beolvadás azonban jelent éktelen, 51 fő. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a magyarság az egész Kárpátmedencében vészesen fogyatkozik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy valamennyi környező országban magasabb a nem magyarok népszaporulata, mint a magyaroké. A Kárpátmedence lakosságának az 1910es népszámlálások szerint 51, Horvátország nélkül pedig 55 százaléka volt magyar nemzetiségű. Ez az arányszám ma 30 százalék körül mozog, de talán alacsonyabb is annál. Becsült adatként ma – négyöt évvel a népszámláláso k után – a Kárpátmedencei magyarság összlétszáma 12253101, csak Magyarországé 9 920 564. Hablicsek László tanulmányában becslések is olvashatók arról, hogy várhatóan mekkora lesz az egyes magyar közösségek száma a közeljövőben. A legvalószínűbb, úgyneveze tt alapváltozat szerint 2021ben a magyarok létszáma – Magyarországgal együtt – 11 584 657 főre tehető. Országonként az alábbi megoszlásban: Magyarország 9650 505, Románia 1 089 495, Szlovákia 443 287, Ukrajna 124 929, Szerbia 208 341, Horvátország 7785, S zlovénia 3463. De még ez a változat is olyan feltételekkel számol, amelyek bekövetkeztében egyáltalán nem lehetünk biztosak. Így például ötévenként az átlagos gyerekszám 0,05dal emelkedik, vagyis a nők 5 százaléka vállal eggyel több gyereket; az átlagos é lettartam pedig a férfiaknál 1,5, a nőknél 1 évvel lesz nagyobb. Éppen ezekből fakadóan a tanulmány szerzői megállapítják, hogy a létszámcsökkenés megállítására csak úgy van remény, ha a termékenység, a halandóság és az etnikai váltás egyaránt kedvező irán yba mozdul el. Erre az esetre dolgozták ki az úgynevezett létszámfenntartó változatot. Ez persze csak a Kárpátmedence egészére nézve jelenti a magyarság állandó létszámát, régiónként, országonként ekkor is jelentős a mozgás. Íme az így várható adatok 2021ben: Magyarország 10024 530, Románia 1 378 544, Szlovákia 522 907, Ukrajna 155 075, Szerbia 258 265, Horvátország 10 717, Szlovénia 4014. Ez esetben olyan feltételeknek kellene teljesülniük, amilyenekről ma csupán csak álmodni merünk. E szerint ötévenként az átlagos gyerekszám 0,09dal, az élettartam a férfiaknál 2,2, a nőknél 1,7 évvel emelkedik, az identitásváltás egyenlege nulla, azaz végeredményben az asszimiláció kiegyenlített. Szakolczai György kimutatta, hogy a politikai hangulat egyértelműen befoly ásolja a gyermekvállalási hajlandóságot. Ennek a felismerésnek át kellene hatnia a politikai elitet. Ám a rendszerváltozás óta eltelt időszak – különösen a határon túli magyarok tekintetében, lásd a 2004. december 5i népszavazást – azt mutatja, a baloldal inak és liberálisnak nevezett pártok érzéketlenek a probléma iránt, intézkedést csakis a nemzeti elkötelezettségű pártoktól remélhetünk. A kampánycsatározásokon túllépve ez a választások igazi tétje. S majd az új kormány talán legfontosabb feladata. Az edd igieknél sokkal határozottabb cselekvésre van szükség. A demográfiai tendencia megváltoztatását akár a legfontosabb kormányzati céllá kellene emelni, amelynek – a családtámogatástól kezdve az egészségügyön, az oktatáson és a gazdaságpolitikán át a külpolit ikáig – mindent alá lehetne rendelni. A matematika nyelvén azt mondhatjuk, a politikai gondolkozás megváltozása csak a szükséges feltétel. Elégséges feltételként a teljes Kárpátmedencei magyarság körében gyökeres szemléletváltozásra lenne szükség. Ennek e lemeiről köteteket lehetne teleírni, egyetlen gondolatként kiemelhetjük: tudatosítani kell, hogy valóban megmaradásunk a tét. A hatalom és a civil társadalom együttesen idézhetné elő a rendszerváltoztatás idején néhány évig megtapasztalt nemzeti katarzist. Vitapartner híján is hallható az ellenérv: ha mi, magyarok valamilyen csoda folytán megváltoznánk is, a „nemzetközi helyzet” úgyis megakadályozza a kibontakozást. Annál természetesen sokkal összetettebb a kérdés, hogy néhány mondattal elintézzük, de belet örődés helyett érdemes figyelembe venni, hogy a népsség aggasztó fogyása Európa valamennyi országát sújtja. Az Eurostat 2000es adatai szerint földrészünkön egyetlen olyan ország sincsen, ahol a teljes termékenységi arányszám meghaladná a 2t. Még a sokszo r példaként állított,
