Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-13
11 „Az egyik (Gyurcsány) azért gyűlöli, mert Orbán okosabb nála, a másik (Dzurinda) azért, mert a nép a Duna mindkét partján őt szereti, pedig csak az egyik parton kormányfő.” Egy nyilatkozata szerin t Dzurinda főleg azóta nem szereti Orbánt, hogy az újjáépített Mária Valéria híd átadásakor Párkányban és Esztergomban is egyaránt a Fidesz elnökének nevét skandálta a tömeg. Írásában az MKP alelnöke rámutat: a magyar sajtóban március 28án megjelent hír adás, mely szerint a dunaszerdahelyi, – ma már nem létező – maffia Budapesten robbantani akar a kampány során, egyértelműen a Magyar Szocialista Pártnak kedvezett és a Fidesznek ártott. Sikerült ugyanis az emberek egy részének azt sugallni, hogy a Fidesz a kár a fennálló hatalom tekintélyének ilyen módszerekkel való aláásására is képes lenne. Duray szerint Gyurcsányt ezért az ötletéért Lukasenko belorusz diktátor is megirigyelhetné. vissza Választás utáni bizonytalanság Ukr ajnában - A jövőt a többség már nem Juscsenko személyével azonosítja · Messze az európai normáktól · Mélyülő kulturális szakadék Magyar Nemzet 2006. április 13. Szerző: Székely Gergely Az ingyenvodkát megitták, a szendvicseket megették, a szavazatokat ös szeszámolták és a szavazóhelyiségeket bezárták. A vesztesek a sebeiket nyalogatják, jóllehet egy részük még a szavazatok újraszámolását követeli, többségük azonban már számot vetett helyzetével. A győztesek, pontosabban a hatalom közelébe kerültek viszont kombinálnak, miképpen is tehetnék tényleges hatalommá a megszerzett pozíciójukat. Egyelőre ugyanis a kormánykoalíciót illetően még minden lehetséges, hiszen a törvényhozásba bekerült politikai erők, némi túlzással szólva, mindössze a köszönésig jutottak el . A továbblépés nem lesz könynyű, annak ellenére sem, hogy a „narancsos” tábor ismételt egymásra találása valószínűnek tűnik. Ezt szorgalmazza maga az államfő, Viktor Juscsenko is, aki a parlamentbe bejutott pártok vezetőivel folytatott megbeszélésein arr a kérte valamennyiüket, hogy tegyék félre szűkös politikai érdekeiket, a választási retorikát és az ország egyesítésére törekedjenek, hiszen a jelenlegi helyzetben nincs helye a kulturális, a vallási és a nyelvi különbségeknek. Úgy véli, a föderalizmus és a különleges gazdasági privilégiumok csak gyengítik Ukrajna lehetőségeit mind a nemzetközi politika színterén, mind a gazdasági fejlődés és a konkurencia tekintetében. Juscsenko azt szeretné, ha a parlamentbe bejutott pártok, illetve koalíciók stabilizáció s megállapodást írnának alá, amelyben elköteleznék magukat a nemzeti egység megteremtése mellett. Számos elemző viszont eleve elhibázottnak tartja, hogy a társadalmi egység megteremtését maga az államfő is a „narancsos” tábor erőszakos összekapcsolásával k ezdte. Az egyik legismertebb politológus, Andrij Jermolajev az ukrán politikát jellemző furcsaságok egyik szemléletes megnyilvánulásának tartja a „narancsos” tábor elsietett összeboronálására irányuló törekvéseket. Annak hangoztatása közepette ugyanis, hog y Ukrajna számára az európai szabványok követése és az európai hagyományokba való beilleszkedés jelenti az alapvető célt, nagyon is visszatetsző mindaz, ami történik. A demokratikus parlamentekre jellemző európai hagyományok szerint ugyanis mindenképpen me g kellett volna várni a parlamenti választások hivatalos végeredményének kihirdetését, majd ezt követően a voksolás igazi győztesét, a Régiók Pártját felkérni a parlamenti koalíció megalakítására, és annak esetleges kudarca után kellett volna csak előhozak odni a „narancsos” tábor összeboronálásával. Jermolajev szerint ugyanis a demokratikus játékszabályok betartása nem csupán a „narancsosok” koalíciójának, hanem a mindenki által óhajtott társadalmi egység létrejöttének az esélyét is jelentősen megnövelte vo lna. Annál is inkább meg kellett volna ezt a lépést tenni, szögezi le a Gyelovaja Sztolica című hetilap elemzője, mivel a hatalom még abban az esetben sem ignorálhatja a Régiók Pártjának potenciálját, ha történetesen a Julija Timosenko Tömbbel lép koalíció ra. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a „régiósok” háta mögött nemcsak egy hatalmas, 186 tagot egyesítő frakció áll, hanem a keleti és a déli megyék is, amelyekben a Régiók Pártja az önkormányzati választásokon totális vereséget mért a „naranc sosokra”. Következésképpen az ország kettészakításának folyamata, amely a legutóbbi elnökválasztás során felerősödött, az önkormányzatok szerepét lényegesen megnövelő új politikai reform életbe lépésével veszélyes méreteket is ölthet. Feltéve persze, ha az államfő nem találja meg azokat a mechanizmusokat, illetve kompromisszumokat – hangsúlyozza a hetilap elemzője, amelyekkel a megbékélést kieszközölheti. De vajon képese erre Juscsenko a választásokon elszenvedett megalázó veresége után? – teszik fel ma so kan a kérdést, hiszen a nevével fémjelzett Mi Ukrajnánk gyenge szereplését mindenki, köztük például a miniszterelnöki tisztségre jogot formáló Julija Timosenko is, az államfő személyes kudarcának tekinti. A reváns ugyan nem következett be, hiszen a leadott szavazatok többségét mégis a „narancsos” táborhoz tartozó politikai erők szerezték meg, ám ezzel együtt a társadalom kifejezésre juttatta azt is, hogy jövőt már nem az államfő személyével
