Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-06
16 Zárug Péter Farkas politológus. Ez a vitarendszer rossz, mert éppen a vita mint olyan, nem valósulhat meg. A felek debattőri, vitatkozási készsége nem nyilvánulha t meg, csak monológokat hallottunk. Gyurcsány Ferenc ezeket a monológokat arra használta, hogy azokban Orbán Viktor személyes alkalmatlanságát próbálja meg kiemelni. Láthatóan arra törekedett, hogy lemossa a Fidesz elnökét; ennek megfelelően folyamatosan O rbánnak beszélt. A Szövetség elnöke ezzel szemben a személyes üzenetek átadására törekedett, a kamerába nézve a televízió előtt ülőkhöz szólt, és nem alkalmazta Gyurcsány Ferenc gunyorosságra és személyeskedésre épülő taktikáját. A harc a mintegy kétmillió bizonytalanért folyik. Gyurcsánnyal szemben Orbán őket szólította meg. Kiszelly Zoltán politológus. Egyik miniszterelnökjelölt sem elsősorban a bizonytalanokhoz beszélt, hanem a saját tábor hitét kívánta megerősíteni. A jelenlegi kormányfő be akarta bizo nyítani sajátjainak, hogy Orbán igenis legyőzhető, sarokba szorítható. Gyurcsány offenzív stílusa szerves része volt a szélkakaskampányban már látott, Orbán Viktor elhiteltelenítésére irányuló törekvéseknek; ennek keretében a kormányfő a nyugdíjasok, a fia talok és a gazdák előtt igyekezett leginkább a Fideszbe és elnökébe vetett bizalmat megrendíteni. Orbán visszafogottsága talán azzal is magyarázható, hogy a Fidesz a múlt vasárnapi nagygyűléssel, valamint az aktivisták által végzett intenzív munkával kíván takívánja a szavazási kedvet felkorbácsolni. Tőkés László a rendszerváltás szükségességéről A magyarországi választások kapcsán merő megszépítés a jobb- és a baloldal demokratikus megméretkezéséről beszélni, esetünkben u gyanis az utódkommunisták és a rendszerváltók szembenállásáról van szó – hangoztatta tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László királyhágómelléki református püspök. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy vélte: ez az ellentétpár – különöské ppen 2004. december 5e nyomán – a nemzeti és a nemzetietlen jelzőkkel egészíthető ki. Szerinte a választások tétje nem annyira pártpolitikai ügy, hanem sokkal inkább nemzetpolitikai kérdés, mivel a társadalom minden területén és a magyar nemzet életének m inden vonatkozásában az 1989 – 1990ben elkezdett rendszerváltozás folytatására és bevégzésére van szükség. (R. Sz.) LatinAmerika a magyarság térképén − Benedek László szerint 1990 után anyaország lett az óhazából · A cserkészszövetség minőségi követelmé nyt állít tagjaival szemben 2006. április 6. (12. oldal) Pataky István Kulturális szempontból a délamerikai magyarok helyzete a moldvai csángókéhoz hasonlítható – mondta lapunknak adott interjújában a Latinamerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetség ének európai képviselője. A jelenleg Budapesten élő, de Argentínában született Benedek László ugyanakkor úgy véli, az anyaországban még kevesen döbbentek rá arra, hogy kiaknázatlan tőke rejlik a szétszórtságban létesült magyar kolóniákban, hisz értékes kap ocsként működhetnek Magyarország és olyan távoli államok között, amelyek politikai vagy gazdasági szempontból korántsem elhanyagolhatók. Az anyaországban nem sokat tudnak a LatinAmerikában élő magyarokról. Mekkora közösségről van szó? – Bajban vagyok, ha megbízható számokat kér tőlem, hiszen a statisztikák nem mindig tükrözik a valóságot. Különféle kiadványokra, adatokra és felmérésekre támaszkodva abból indulhatunk ki, hogy Argentínában 3050 ezer, Brazíliában 80100 ezer, Venezuelában pedig 1015 ezer m agyar, illetve magyar leszármazott él. Meglátásom szerint ha ezeknek a számoknak a tíz százalékát vesszük alapul, akkor kapunk valós adatot az aktív, ma is számon tartható magyarság létszámáról, azokról, akik részt vesznek magyar rendezvényeken, istentiszt eleteken, előfizetnek valamilyen magyar nyelvű sajtótermékre, megjelennek a nemzeti ünnepek összejövetelein, felvonulásokon, egyesületekben tagok. – Mikor települt ki a magyarok többsége? – Már az első világháború előtt is mentek ki DélAmerikába magyarok , aztán közvetlenül az első világháború után érkezett egy újabb hullám, de a mai kint élő magyarság gerincét a második világháború után kitelepültek adják. Azok, akik ma magyar intézményeket működtetnek, legyen az kulturális egyesület, egyházi tevékenység, iskola vagy néptánccsoport. Olyan emberek vezetik ezeket a magyar szigeteket, akik már második és harmadik generációsak, ennek ellenére rendkívüli érzékenységgel kezelik a magyarság kérdését. Az 1990. év a szórványmagyarságnak azt jelentette, hogy az óhaz ából hirtelen anyaország lett. Azonban az anyaországban még kevesen döbbentek rá, hogy kiaknázatlan tőke rejlik a szétszórtságban létesült magyar kolóniákban. Ne felejtsük el: ezek a közösségek értékes kapocsként működhetnek Magyarország és olyan távoli ál lamok között, amelyek politikai vagy gazdasági szempontból korántsem elhanyagolhatók. Sok szó esik mostanában a határon túli magyarokról, a szülőföldön való megmaradásról stb. Ilyenkor a kommunikálók az esetek túlnyomó többségében
