Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-16
44 bizonyítja. A Tripartitum külön fejezetben foglalkozik a székelyek sajátos törvényeivel. A székelyek sajátos önkormányzatiságának legfőbb fóruma a székelység nemzetgyűlése volt, ahol a XII. századtól a XVI. század közepéig mindh árom középkori rend, a főemberek, a lófők és az összes székely férfi megjelenhetett. A székely jog érvényesülésének közigazgatási kerete az úgynevezett székek voltak, míg Magyarország többi területén a megyék. A hét székely szék kialakulását a XII – XIII. sz ázadra tehetjük. A fő, azaz anyaszék Udvarhelyszék. A székely nemzetgyűlés az 1562. évi felkelés után – mikor is János Zsigmond leverte a lázadást, és megnyirbálta a székely jogokat, és ezzel meghonosodott az addig e tájon gyakorlatilag ismeretlen jobbágys ág intézménye is – veszített ugyan szerepéből, de az intézmény azért tovább élt még az Erdélyi fejedelemség idején is. 1848ban Agyagfalván 60 ezer székely jelent meg fegyveresen a közgyűlésen a magyar szabadságharc védelmében. A székely önkormányzat alapp illére, a székely falutörvény 1581ben már dokumentálható. A faluközösségek legkisebb alapegységei az úgynevezett „tízesek” voltak. A szabadságharc leverése után a győztes császári adminisztráció felszámolta az erdélyi törvényhatóságok rendszerét, és közpo ntosított katonai közigazgatást vezetett be. A székely önkormányzatiság a kiegyezés után feléledt ugyan, de 1877től végleg felszámolják az évszázados rendszert, és a Székelyföldet az egységes vármegyerendszerbe tagolják be. Az első világháború végén, 1919ben – látva a Károlyiféle országvesztő, katasztrofális békepolitika következményeit – újból felmerült a székely önkormányzatiság eszméje. Megpróbálták megszervezni a székely köztársaságot, de a törekvés a bel- és a külpolitikai viszonyok miatt elvérzett. A második világháborút követően, Románián belül 1952ben a Székelyföldön létrejöhetett ugyan a Maros Magyar Autonóm Tartomány, ami némi védelmet jelentett az ott élő magyaroknak, ugyanakkor az Erdély más területein élő magyarokat egyre jobban kiszorítottá k: Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad elveszítette magyar többségét. Ceausescu felszámolta a magyar autonóm tartományt is, az autonómia igényét a „legreakciósabb, imperialista, horthysta körök agitációjának” tartotta. Kádár kormánya mélyen hallgatott. A r endszerváltozás után ismét feléledt a remény, hogy immár európai keretek között kivívható az önrendelkezéshez való jog. (Sz. Á.) Délelőtt még nem lehetett tudni pontosan, hogy Traian Basescu román államfő részt vesze a székely nagygyűlésen. A Krónika nap ilap információi szerint a szervezőknek dönteniük kellett, hogy ragaszkodnak a kiáltványhoz, vagy inkább az államelnök részvételével beszélnek az autonómiáról, Traian Basescu ugyanis a nagygyűlésen elhangzó szöveg finomításától tette függővé jelenlétét a r endezvényen. A Magyar Nemzet információi szerint Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke ragaszkodott a kiáltvány szöveghű felolvasásához, így a román elnök a közeljövőben (várhatóan ma) érkezik a székely anyavárosba Szász Jenő polgármester me ghívására. Az már nyilvánvaló volt, hogy Corneliu Vadim Tudor, a nacionalista NagyRománia Párt vezetője előzetes terveivel ellentétben mégsem jön hívei élén a székely anyavárosba: a politikus szerint biztosítékokat kapott az államelnöktől és a belügyminis ztertől, hogy nem kiáltanak ki semmiféle „székelyföldi autonómiát”, és a helyzetet teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartják. Visszavettek a magyarellenes retorikájukból a központi román lapok is, amelyek korábban napokig riogatták olvasóikat a „magyar v eszéllyel”. A Cotidianul azt emelte ki, hogy a székelyek fehér karszalagos rendezői mellett ezer rendőr biztosítja az ünnepséget. A városban különben éjféltől parkolási tilalmat vezettek be, és megtiltották a szeszes italok árusítását. A más helységekből é rkező résztvevők autóbuszait a város határában megállították a rendőrök, és az utaslisták alapos ellenőrzése után vezették fel az előre meghatározott parkolóhelyekre. A csoportok szervezetten vonultak be az ünnepségnek helyet adó Márton Áron térre, ahol a különféle székelyföldi helységnévtáblák mellett a magasba emelték a Bolyai Egyetemet!, a Területi autonómiát!, Szép, szabad Erdélyországot! követelő tábláikat. Sorsunkról magunk akarunk dönteni! – olvashattuk az egyik pannón, míg a színpadon három nyelven (magyarul, románul és angolul) arra emlékeztették a résztvevőket, hogy az ENSZ chartája szerint az önrendelkezés minden népnek alapvető emberi joga. A lovas huszárok bevonulásával kezdődő ünnepségen a szervezők becslése szerint húszezren vettek részt, köze l tízszer annyian, mint a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) által központi ünnepségnek kinevezett kézdivásárhelyi rendezvényen. „A világot átérő március tizenötödikei magyar ünnepségláncolat egyik legjelentősebb állomásán vagyunk” – mondták a műsorvezetők, köszöntve mindazokat, akik a riogatások ellenére, vagy éppen ezért, eljöttek Udvarhelyre. Minden száz évben egyszer tudjuk kiegyenesíteni gerincünket – emlékeztettek – , így 1848, és 1956 után a XXI. század nagy pillanata talán most jött el. A z SZNT esküt tett arra, hogy nem fegyverrel, hanem békés, demokratikus úton vívja ki a Székelyföld autonómiáját. Erdély az autonómiák földje, ahol a magyarok őshonos lakosokként önrendelkezésre vágynak. Szász Jenő, a város polgármestere ünnepi beszédében e lmondta: Ma a romániai magyarságnak, Erdély, a Székelyföld és Csángóföld magyarjainak a szabadság a román jogállamiság keretei között megvalósuló európai autonómiát, azaz területi és személyi elvű önrendelkezését jelenti. Sem többet, sem kevesebbet nem aka rnak annál, mint ami a kisebbségben élő európai
