Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-04
12 És ez egyébként kétségtelenül igaz is. Csakhogy jó, ráadásul multikulturális maradna akkor is, ha lehetnének magyar karok. Ezt viszont Marga nem fogja elismerni – mert nem akarja. Mert bizonyos értelemben fél. Ugyanaz a reflex vezérelheti, mint a romániai magyarok kulturális önrendelkezési jogától tartó politikusokat, akik meg vannak győződve arról, hogy a következő lépés már a területei autonómia lesz, azaz ebben az es etben a Babes – Bolyai kettéválása Babesre és Bolyaira. Tegyük hozzá, régi és teljesen jogos vágya az önálló egyetem a romániai magyarságnak, a mostani kampányt igazából felpörgető Bolyai Kezdeményező Bizottságban (BKB) ezt meg is fogalmazták, igaz, ők szak ítanának. Más kérdés, hogy ennek realitása rövid, de még talán középtávon is minimális. Ráadásul az egyetemen belüli nagyobb önállóságot igénylő magyar tanárok ezt már sokkal visszafogottabban – sokan egyáltalán nem – szorgalmazzák. Miként az RMDSZben is inkább úgy látják: nem a BBTEt kell felosztani, új állami magyar egyetemet kell alapítani. A BKB mégis követel, illetve támogatókat keres – és ez is érthető. Egyfelől azért, mert a szervezet tagjai valószínűleg tényleg hiszik, hogy a különválás jó megol dás, másrészt felismerték a pillanatban rejlő lehetőséget, azt tudniillik, hogy Románia nagyonnagyon szeretne januárban csatlakozni az EUhoz, ehhez viszont tavasszal jó jellemzést kell kapnia a közösség jelentéstevőitől. Márpedig ilyenkor eleve minden bo tránygyanús történet rontja az esélyeket, arról nem is beszélve, hogy a legutóbbi jelentés bírálatokat fogalmazott meg a kisebbségi oktatás ügyében is. A BKBban tehát nyilván úgy gondolják, most kell keményen játszani, sokat kérni, hátha legalább a kevese bb bejön. Mondhatnánk erre, hogy nem elegáns, de álszentek lennénk: a kisebbségpolitikai csaták után ritkán adnak fair playdíjakat, ráadásul e téren a partner kényelmetlen helyzetbe hozása a bevett – s igazából még a visszafogott – módszerek közé tartozik . A taktikának egyetlen gyenge pontja lehet: ha a radikális követelők mellé nincsenek beszervezett "szépen kérők" is, biztosítva ezáltal a menekülési útvonalat a megcélzottnak. Ez pedig e pillanatban Kolozsvárott kérdéses, a beszámolók alapján úgy tűnik, egy eztetés helyett inkább a BKBvezetők és a kevésbé elszánt magyar oktatók közötti ellentétek kerülnek előtérbe, mindez kölcsönös üzengetésekkel, személyeskedő támadásokkal színesítve. Kár érte, e belső összezördülés ugyanis éppen elég időt ad Margának és ut ódának, Bocsan rektornak, hogy engedmény nélkül meneküljön ki a jelenetből, az egyetem pedig marad olyannak, mint most. Ami – ismétlem – nem rossz, de még javítható. Például magyar karokkal. vissza Akik a zsákutca legvégér e kerültek - Jean Monnet Alapítvány a tudományos kapcsolatokért · A létező szocializmus tabuként kezelte a határmentiség kérdését is Magyar Nemzet 2006. március 4. Szerző: Dombi Margit Az államhatárok határ menti térségekre gyakorolt hatásának kutatására hivatott intézet alapításán dolgozik néhány hónapja a Debreceni Egyetem képviseletében SüliZakar István professzor és a Nagyváradi Egyetem professzora, Ioan Horga. Első lépésként néhány hónapja létrehozták az Európai Unió szellemi atyjáról, Jean Monnetr ől elnevezett alapítvány helyi szervezetét magyar – román koprodukcióban, majd hozzáfogtak a kutatás anyagi alapjainak megteremtéséhez. A nagyváradi tudósok sikerrel is jártak az anyaalapítványnál, ám az Interregpályázatra benyújtott magyar támogatási kérel emre még válasz sem érkezett. A határmentiség kutatásának szükségességét a nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján ismerte fel SüliZakar István. Ám a jeles földrajztudós ebben a témában született tanulmánya, amely Az államhatár társadalmigazdasági fejlő dést akadályozó hatásának vizsgálata ÉszakkeletMagyarország határ menti területein címet viselte, csak 1992ben kaphatott nyilvánosságot először angol, majd magyar nyelven. Amint azt SüliZakar professzor mondja, a gondolat nem volt előzmény nélküli a deb receni kutatók között, ám az utolsó, a trianoni békeszerződés határ menti térségekre gyakorolt hatását elemző tanulmányok a két világháború között, illetve a második világháború éveiben születtek. A debreceni társadalomföldrajz tanszék nagy hírű tanára, Me ndöl Tibor például Bihar vármegye földrajza című, 1938ban kiadott munkájában így ír a témáról: „Várad árnyéka, mint valami halotté, most is ott lebeg CsonkaBihar felett. Az elválasztott utak és vasutak mint elmetszett ujjak vérző csonkjai mutatnak felé, vagy mint elmetszett ütőerek, amelyeket a szív közelében vágtak el. A szív most is ott van a közelben, és mégis valószínűtlen messzeségbe került.” A második világháborút követően esély sem volt hasonló munkák publikálására, hiszen – hivatkozva a szomszéd o rszágok érzékenységére – a létező szocializmus tabuként kezelte nemcsak a határok, de a határmentiség kérdését is. Nem meglepő tehát, hogy a téma újbóli napirendre vétele nem volt egyszerű feladat, és az elkészült tanulmánynak négy évig kellett fiókban hev ernie, mire megjelenhetett – emlékezik vissza a földrajztudós.
