Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-30
11 2006. március 29. 00:00 Utolsó módosítás: 2006. március 29. 17:09 A Moszkvabarátnak tartott Viktor Janukovics volt kormányfő vezette Régiók Pártja nyerte ugyan a vasárnapi ukrajnai parlamenti választásokat, a jelek szerint mé gis ismét a 16 hónappal ezelőtti békés forradalom vezetőinek van a legnagyobb esélyük, hogy koalíciós kormányt hozzanak létre. A múlt vasárnapi ukrajnai parlamenti választás fő vesztese az a Viktor Juscsenko ukrán elnök, aki közvetlenül részt sem vett a m egmérettetésben. A 2004 végén kitört narancsos forradalom idején államfővé választott politikus nevével fémjelzett Mi Ukrajnánk (NU) nevű párttömörülés az előzetes eredmények szerint alig több mint 15 százalékos támogatottságot ért el, és ezzel a harmadik helyre szorult. Az NU a forradalom idején tett ígéretek be nem tartásáért fizetett meg: nem csökkent a korrupció, elmaradt a szabálytalan privatizációs tenderek felülvizsgálata, nem büntették meg a forradalomba torkolló elnökválasztásokon észlelt csalások elkövetőit, 12 százalékról 3ra zuhant a gazdasági növekedés, és 10 százalék fölé emelkedett az infláció. A hétpárti szövetség annak ellenére is szerényen szerepelt, hogy Juscsenko igyekezett magát távol tartani a választástól, alig vett részt a kampányba n, és beszédeiben az önreklámozás helyett a választásokon való részvételre buzdította a 37 millió szavazásra jogosult ukrajnai polgárt. A választás fő tanulsága az volt, hogy a Juscsenkóban csalódottak nem álltak be egységesen a 2004es elnökválasztáson a lulmaradt és ellenzékbe szorult volt miniszterelnök, a Régiók Pártja (PR) élén álló Viktor Janukovics táborába, hiszen a keleti országrészben népszerű, Moszkvabarátként számon tartott politikus a vártnál kevesebb voksot szerzett és csak 30 százalék körüli támogatást ért el. Szembeötlő volt, hogy miközben Janukovicsnak nem sikerült előretörnie NyugatUkrajnában, saját hátországában sem hozta tűzbe támogatóit. A keletukrajnai Dnyepropetrovszkban - a volt szovjet tagköztársaság harmadik legnagyobb városában - is úgy tűnt, a helyiek többsége csak jobb jelölt híján voksolt rá. "A narancsosok országlása idején csak romlott a helyzet, minden megdrágult, és már alig tudunk megélni. Valószínűleg a PRre fogok szavazni, bár még nem döntöttem el, elmegyeke egyáltal án voksolni" - mondta a HVG helyszínen járt tudósítójának a Dnyeperparti város bolhapiacának egyik könyvárusa, Larissza. "A remény hal meg utoljára" - indokolta választását egy másik dnyepropetrovszki, aki szerint Janukovics legfőbb előnye, hogy talán meg tud egyezni Oroszországgal arról, hogy Ukrajna kedvezményes áron vásároljon földgázt. A nehéziparáról ismert város egyébként valóban megszenvedte az utóbbi hónapokat, hiszen miközben a világpiacon csökkent az acélipari termékek ára, január óta jelentősen emelkedett a termeléshez szükséges földgázé. Az olcsó gázhoz szokott dnyepropetrovszki üzemek többsége pedig meglehetősen pazarolva használja a fűtőanyagot, szakértők szerint egy évtizedbe is beletelhet, amíg a gyárak átállnak a modern, energiatakarékos te rmelésre. Azért a "narancsosok" is megvetették közben a lábukat. Vannak ugyanis, akik felszabadulásként élték meg Janukovics ellenzékbe szorulását. "Sokan félnek Janukovics visszatérésétől, attól, hogy megint megerősödik a helyi szervezett bűnözés. Az utó bbi hónapokban ugyanis jóval kevesebb védelmi pénzt kellett fizetni" - mondta a HVGnek egy helyi taxis, akinek társaival korábban ötvenötven dollárt kellett havonta leszurkolnia azért, hogy a repülőtéren is várhasson utasokat. Dnyepropetrovszkban - ahol a szépen helyrehozott főutcán változatlanul Lenin szobra tekint a forgatagra - az utóbbi hetekben nem csak Janukovics hívei kampányoltak: sokan voltak kíváncsiak Juscsenko egykori szövetségesére, Julia Timosenko volt miniszterelnökre, akit az államfő taval y szeptemberben váltott le hivatalából. Timosenko persze leginkább változatlanul NyugatUkrajnában, illetve Kijevben és környékén népszerű. A fővárosban már a kampány idején is érezni lehetett, hogy a hárommilliós város ezúttal egyértelműen a 2004es forr adalom eszméinek továbbvitelét ígérő karizmatikus politikus asszony mögé áll: míg a NU narancssárga kampánysátrainál alig voltak érdeklődők, Timosenko kampányzáró nagygyűlésén több tízezren gyűltek össze. A Timosenko mögött álló tömb, a BJUT a vártnál jobb an szerepelt, és a voksok mintegy 22 százalékát nyerte el. A három legismertebb párt mellett az egyfordulós, listás választásokon induló 45 párt közül csak az Olekszandr Moroz vezette szocialisták és az Ukrán Kommunista Párt volt képes a Verhovna Radába va ló bekerüléshez szükséges, háromszázalékosnál nagyobb támogatottság megszerzésére. A kiesettek között van a Pora nevű, elsősorban fiatalok támogatását élvező tömörülés is, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a 2004es forradalom kirobbantásában és győz elemre vitelében.
