Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-03
15 hogy a kettős állampolgárság a mai Európában az esetleges gazdasági, politikai és biztonsági kérdések ellenére az egyén társadalmi és kulturális kötődéseinek a meger ősítését szolgálja, és az európai társadalom sokrétűségének természetes következménye. 2005. július 6. és 7. az Európai Unió „Dual Citizenship, Governance and Education: A Challenge to the European Nation State" ) (Kettős Állampolgárság, Megvalósítás és I smeretterjesztés, kihívás a nemzeti állam számára) címen két napos internetes konferenciát rendezett a kettős állampolgárságról. A találkozón csak a meghívott országok képviselő vehettek részt. (Egyesült Királyság, Finnország, Portugália, Görögország, Izra el, Észtország, Németország) A magyarokat erre a találkozóra meg sem hívták. Talán azért, mert a Harmadik Magyar Köztársaság 2004. december 5én a maga sajátos módján már megoldotta ennek a négyfelé szakított országnak a kettős állampolgárságra vonatkozó m inden gondját. A fenti találkozón kikristályosodott nézetek alapján, a kettős állampolgárság az egyéni önmeghatározás és a mozgás szabadság egyik megnyilvánulási formája, s ennek alapján az egyetemes emberi jogok egyik természetes velejárója. Vagyis a ma i európai felfogása szerint a kettős állampolgárság a két vagy több ország kultúrájához, kulturális hagyományaihoz és demokratikus intézményeihez való viszonyának törvény által rendezett és megerősített formája. A görög delegátus Miltos Pavlou, az Antigon e Információs és Dokumentációs Központ vezetője szerint a mai különböző rétegű európai országokban a kettős vagy többszörös kötődés szabályként értelmezhető. A kettős állampolgárság európai értelmezése alapján a polgároknak a két vagy több nemzethez való v onzódása minden további nélkül összeegyeztethető a társadalomban való békés és tevékeny együttélés elveivel, és annak semmi köze a nacionalizmushoz. Egyszerűen a valós állapotok, a meglevő jogok gyakorlásának igényének szankcionálásáról, és nem új jogoknak a mások kárára való megteremtéséről van szó. Vagyis pont az ellenkezőjéről annak, amit Magyarország miniszterelnöke, a magyarországi baloldali média és a balliberális értelmiség a kettős állampolgárság természetéről és előrevetített következményeiről állí tott. A portugál példa, a portugálok befogadó és magától értetődő igenlő döntése, valamint az Európai Uniónak a kettős állampolgárságot mindinkább pártfogoló magatartása ma még élesebb fényben tünteti fel a 2004. december 5. megelőző magyarországi ellenka mpány nemzetellenes és antihumánus voltát. A határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelmének elutasítása olyan elemi rendellenesség volt, amely ellenkezik a közösségi lét legalapvetőbb reflexeivel. Ma már hivatalosan is elfogadott, hogy a kettős á llampolgárság az önként vállalt önazonosságot és a jelképes hazatérést jelenti. Gyurcsány Ferenc a népszavazás után ujjongva kijelentette: „Győztünk!” Kit győztünk le, önmagunkat? Az ország miniszterelnöke megnyerte a csatát, a nemzet pedig elveszíti a h áborút, mert ma már mindinkább nyilvánvaló, hogy a kettős állampolgárság elutasítása hosszú távon az egész nemzet vesztessége. A közelgő magyarországi országgyűlési választások felfokozott hangulata ismét felidézi a december 5. népszavazással kapcsolatos ellenkampány hazugságait és annak nemzetellenes indítékait. Emlékezzünk: Tamás Gáspár Miklós, aki legtöbbször filozófusként írja alá cikkeit, „Tartózkodunk a szavazástól” c. írásában (Népszabadság 2004. november 13.) az általános választójog használata ell en agitál. A 2004. december 5. eltelt idő távlatából, és a kettős állampolgárságra vonatkozó új európai alapelvek ismeretében vizsgáljuk meg közelebbről a fenti balliberális álláspontot. Mint ismeretes, a 2004. december 5én a magyarországi választópolgárok hatvan sz ázaléka el sem ment szavazni. A Századvég Politikai Elemzések központja számítógépes becslése szerint Magyarországon az előző választások óta legalább tizenöt százalékkal növekedett azoknak a száma, akik az elkövetkező országgyűlési választásokon sem szánd ékoznak szavazni. A politikusok és politikai pártok felelőtlen ígéreteinek sorozata, a megszerzett jogok kiforgatása, a nagynehezen kicsikart juttatások közön kézen való „ellebodázása”, valamint a félelemkeltő propaganda felelőtlen alkalmazása Magyarorszá gon is mindinkább növeli a nem szavazók táborát.