Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-24
24 üldözendőkké és elfogatandókká, ingó és ingatlan javaikat pedig elkobzandónak nyilvánította. Akik pedig kapcsolatot tar tanak velük felségsértést követnek el. A már százhetven éve megboldogult, de az általa képviselt függetlenségi szellem miatt halálában sem hatástalan Nagyságos Fejedelmet ennek a törvénynek a megváltoztatása nélkül nem lehetett volna hazahozni végső nyugh elyére, a kassai dómba. A régen halott II. Rákóczi Ferenc előtt a császárnak kellett meghátrálnia és 1906ban el kellett törölnie az 1715. évi törvénycikkek XLIX. cikkelyének a száműzetésre és a száműzöttekkel kapcsolatot tartókra vonatkozó 2. és 3. bekezd ését. Valami hasonlónak vagyunk tanúi most, 2006ban is. Még harminc évvel ezelőtt, mikor születésének 300. évfodulóját ültük, a Felvidéken tilos volt az ünneplés. Most már szabad, ünnepli őt Kassa városa is. Ma már talán nem tartanak a szabadság és a füg getlenség általa képviselt szellemétől, vagy csak erőtlennek tartják és azokat is, akikre hatást gyakorolhatna? Úgy látom, Nagyságos Fejedelmünket mindig csak akkor engedik vissza közénk, ha kellőképen ellabancosodtunk. vissz a Népességfogyásnépességpótlás - Erdélyi migránsok: Magyarország már kevésbé célpont Transidex.ro [23.3.2006] [vita] "Migrációügyben »mi magyarok« a legminimálisabb alap tekintetében sem érthetünk egyet" – állítja a vitaindító demográfus szerzője . Az alábbi szöveg gyakorlatilag változatlanul előadás formájában elhangzott az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Bizottságának ülésén március 8.án az EME kolozsvári székházában. Az előadást, amit Tóth Pál Péter migrációkutatódemográfus felkérésére ta rtottam meg, vitaindítónak szántam (és továbbra is annak szánom) a magyar migrációpolitika és az erdélyi magyarok migrációjának kapcsolatáról. Migráció, migrációpolitika, erdélyi magyarok Legalábbis a demográfus szemszögéből egy igen fontos, de legalá bb annyira kényes témáról lesz itt szó. Tóth Pál Péter ugyanis arra vállalkozott, hogy a magyar migrációpolitika és a határon túli magyar népességek viszonyát tematizálja. Azzal, hogy elfogadtam Tóth Pál Péter felkérését, valamilyen értelemben én is beszál ltam ebbe a játékba. A beszélgetés apropója egy Tóth Pál Péter által szerkesztett interjúkötet (Tóth Pál Péter, szerk.: Vándorlás és népességfogyás. Lucidus: Budapest, 2005. A szerkesztő a témához kapcsolódó tanulmánya letölthető a Kisebbségkutatás honlapjáról: Tóth Pál Péter – Nemzetközi vándorlás és migrációpolitika.) A kötet alapjául szolgáló kutatás során 60 interjú készült a magyar migrációpolitikával kapcsolatban. Az interjúalanyok arra kellett válaszoljanak, milyennek látják és milyennek szeretnék látni a magyar migrác iópolitikát. A megkérdezettek között határon túliak és magyarországiak egyaránt voltak. A pozíciómból adódó problémák Mielőtt a felvezetőhöz hozzákezdenék a saját pozíciómat vagyok kénytelen behatárolni. Olyan témáról akarunk ugyanis ma beszélgetni, ahol az „ezt kell/ezt kellene tenni” reménytelenül összefonódik az „ez van”nal. Ráadásul a vitára való felhívásban azt írta m, hogy elsősorban az „ezt kellene tenni”, korszerűbben fogalmazva a migrációs policy kérdéskörét fogjuk körüljárni. Márpedig a policyval kapcsolatban a szakértői szerepről (amire társadalomkutató igényt tarthat) két feltétel teljesülése esetében van ér telme beszélni: 1) a politika világosan megfogalmazza, hogy mi a cél/mik a prioritások; 2) megfogalmazza azt is, hogy a cél megvalósítása érdekében milyen erőforrásokat tud/akar mozgósítani.
