Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-21
15 A két show dúskált a kivetítős prezentációkba n, a magyar hírességekben és a konfettiben, és mindkettő úgy volt megkoreografálva, hogy a drámai tetőpont a miniszterelnökjelölt beszédével essen egybe. Hogy a show nem is akar a hagyományos pártkongresszus eszközeit alkalmazni, az abból is látszott, h ogy az MSZP programját "közfelkiáltással" fogadták el. Másfelől a Fidesz rendezvényén akkor is tartottak még az Orbán kormányfőjelöltsége melletti beszédek, mikor már javában zajlott a szavazás (melynek eredménye a mozgalmi időkre emlékeztető, több mint 9 5%os siker, de ami azt illeti, Gyurcsány is eljutott oda, hogy egyetlen megmentőként tekintve őt nem szavaztak ellene, mikor a jelöltsége volt a tét). Érdekes színfolt, hogy noha az MSZP és Gyurcsány folyamatosan azért kritizálta a Fideszt, mert nincs p rogramja, a szocialista párt maga sem fordított túl nagy gondot arra, hogy hasonló dokumentuma számonkérhető iratként működjön. A kormányfő által bemutatott Új Magyarország program lényegében a nemzeti fejlesztési terv 2. szakasza, melyben keverednek a már lezárult fejlesztések és a mostani ötletek. Orbán a hétvégi kongresszuson viszont azt tartotta legfontosabbként kiemelni pártja programjáról, hogy ez az a könyv, amit 3,2 millió ember írt: a pártelnök arra hivatkozik, hogy a programot a nemzettel való párbeszéd formálta. A fentiekből következően a program mindkét pártnál inkább szükséges, de nem túl fontos díszletelemként működik. Az iparosodás egyre szaporodó jeleit Körösényi András politológus úgy értékeli, hogy a nyugati szakirodalom már egységes kartellnek látja a politikai osztályt, mely az államból él, s hol egyik, hol másik tagvállalata szerzi meg a piacvezető szerepet. A szakértő szerint 1998ig pártelvű, azután jórészt vezérelvű demokrácia működött, illetve működik Magyarországon. Ez európa i trend: elég csak a már említett Blairre gondolnunk, aki – és a parlament által nem ellenőrzött – tanácsadói kezében sokkal nagyobb befolyás összpontosul, mint elődeiében. Egyes elemzők szerint a vezérelvűséget erősítheti az is, hogy – a politikai marketi ngtől megundorodva – széles rétegek vetik el a "pártpolitizálást", s így vevők lesznek a 2004 júniusában megválasztott államfő, Sólyom László "civil és a veszekedő pártokon felülemelkedő", kissé pózolósan arisztokrata beszédmódjára. A két nagy folyamatos kardcsörtetése miatt kiábrándult választókat természetesen a túlélésért küzdő SZDSZ és MDF egyaránt el akarja csábítani. Ez a két alakulat követeli a leghangosabban, hogy a másik két parlamenti párt fejezze be az ezermilliárd forintokra rúgó "ígéretcun amit". Érdekesebb helyzetben az MDF van, amely mindkét párttal kizárja a koalíciókötést – ugyanakkor Dávid Ibolya a március eleji pártkongresszuson arra célzott, hogy a két nagy közül valamelyiket "felelős ellenzékiség"gel kívülről támogatná a parlamentb en (a találgatások azóta is folynak, hogy melyiket miért). A mostani választási előkészületek egyik érdekessége, hogy valóban bebetonozódni látszik a mostani párt (és vezér) rendszer. Még az MDF is üggyelbajjal hozta össze egyéni és területi listáit, p edig parlamenti pártként jelentős hátszéllel rendelkezik az azon kívülrekedt alakulatokhoz képest. A széleskörű jelöltállítás nem jött össze a radikális jobboldali MIÉPJobbiknak és a hagyományos szocialista Munkáspártnak. A kicsiknek azért nehéz labdába rúgni, mert a magyar választási törvény kimondja: egy párt akkor juthat be a parlamentbe, ha az ő listájára leadott voksok elérik "a választópolgárok által valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített szavazatok több mint 5%át".
