Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-18
2 Kígyózó sor a ravatal előtt – „A ravatal előtt hatszáz méteres sor kígyózott tegnap délben” - jelentette az MTI. Az intézmény éjszaka is nyitva tartott, becslések szerint eddig több mint tízezer ember vonult el a ravatal előtt. Egy héttel Milosevics halála után a szerb sajtót a temetést kísérő ellentmondások érdeklik. (Nsz 7.o.) Szeplős fogantatás – „Milosevicsnekro lógok 70 százaléka bukott nacionalistaként, 30 százaléka politikai haszonlesőből (opportunistából) lett könyörtelen hatalommegszállottként parentálja el Szerbia és KisJugoszlávia egykori elnökét.” (Nsz Hétvége 1.o.) Nem lesz ott Milosevics özvegye férje szerbiai temetésén - A szerbek tiltakoznak a kijelölt koszovói albán tárgyalópartner személye ellen (Nszv 1,2.o.) Emlékeznek Milosevic áldozatai is - Több mint harmincezren rótták le kegyeletüket az el hunyt diktátor ravatalánál (MH 9.o.) Reménykeltő kudarc – „Vérlázító, ahogy cinikus tömeggyilkosok a vádlottak padján hirtelen kényessé válnak jogi finomságokra.” (MH 15.o.) A RÉGIÓ HÍREI ➢ V ILÁGTÜKÖR Beszédét Bush a magyaroknak címezte – „Meglepetéssel olv asom, hogy a Magyar Nemzet című napilap pénteki száma kritikusan ír arról a páratlan és egyben felemelő március 15i ünnepségről, amelyen nemcsak Bush elnök , de az amerikai kongresszus minden fontos vezetője is részt vett.” – Charles Gati levele (Nsz 8.o.) Helyben döntött George Bush : 1956ról is beszél – Nem véletlenül szólt az amerikai elnök a március 15i washingtoni ünnepségen 1956ról. A rendezvény meghívója mindkét forradalom megünneplésére szólt, az amerikai elnök pedig az ’56os jelenlévők tisztel etére változtatta meg beszéde szövegét. (MH 9.o.) http://www.magyarhirlap.hu Orosz rulett - Szigorodnak az európai bevándorlási törvények (MN 25.o.) Cikkek: A méltóság ereje N épszabadság • Papp Sándor Zsigmond • 2006. március 19. Ha eddig az autonómiát amolyan bármikor elővehető, székely huncutságnak véltük, akkor itt az ideje átgondolnunk a dolgot. A március 15re időzített székelyudvarhelyi nagygyűlés ugyanis alaposan rácáfolt az előzetes várakozásokra. Sem az autonómiatörekvés ek paródiájára, sem a hőzöngő tragikomédiára számítóknak nem adott az esemény újabb muníciót. Így nem csupán a hisztériát keltő román nacionalisták apokaliptikus vízióit tette okafogyottá, de csalódást okozott a gyűlést némileg lefitymálóan kezelő RMDSZve zetőknek is. A székelyek ugyanis épp azt tették, amire senki sem számított: méltósággal fogták ki a szelet a politikai viharban érdekeltek vitorláiból. Az utolsó pillanatig is puskaporos hordónak tűnő rendezvényt kellő hidegvérrel, azaz olyan politikai rea litásérzékkel vezényelték le, hogy mellettük a kézdivásárhelyi rendezvényen magyar nyelven beszélő rendőrt követelő Markó Béla tűnt radikálisnak. Ez pedig az előzményeket ismerve nem kis fegyvertény. A székelyföldi területi autonómiát követelő esemény le gfőbb ereje nem is a politikai vonzatokban keresendő, azok ugyanis meglehetősen kétértelműek. A most látványosan egymásra találó kettőst, Szász Jenőt és Traian Basescut
