Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-17
25 utat a mind er ő sebben összezsúfolódó tömegben. Jönnek az újabb városok, falvak küldöttségei, Vargyas, Etéd, Füle, Köpec, Alsórákos, Fels ő rákos, Bardóc és végül megérkeznek az els ő világháború iszonyatos vérengzésére máig emlékez ő szárazajtai székelyek is. Ebben a közs égben fejszével csapkodták le a székelyek fejét a románok - szólal meg mellettem egy id ő s ember, aki Pál Sári Géza néven mutatkozik be, de azonnal hozzáteszi, hogy nem más ő , mint a Mér ő József híres könyvének Uz Bencének az unokája. A nagyapa híres vadász volt, aminek örökségét ő rzi a 73 éves unoka, hiszen maga is vadászott. Méghozzá nem akárkivel, hanem Nicolae Ceausescuval ültek lesben medvére a közeli hegyekben. A színpadon egymást váltják a zenészek: székely népdalok után Szörényi Levente. Majd megér keznek a vendégek. Szász Jen ő , Udvarhely polgármestere visszafogott. - El kéne döntenie, hogy most dicsekszik, vagy szégyelli magát - szólal meg mellettem az öreg vadász , megpróbálta elhitetni, hogy képes még az államf ő t is idehozni Udvarhelyre, holott bizonyára egy alapos fejmosást kapott Bukarestben, de nem baj. Akkor is ő a mi emberünk. Aztán meg az RMDSZ is mehet, amerre lát - fogalmazza meg tömören véleményét Uz Bence unokája, akit ő l még azt is megtudom, hogy annak idején igyekeztek rávenni, lépjen be a Román Kommunista Pártba, ha már egyszer a "Kárpátok géniuszával" vadászhat együtt. Ő ezt elutasította, emiatt aztán nyolc hónapra elbocsátották. Igen ám, de mint a népmesében, jött egyszer a király és kereste az ő jó vadászát. Uz Bence unokája újra e lkísérhette medvelesre Nicolae Ceausescut. "Ha én zászló volnék" - hangzik fel Bródy János közismert dala és együtt énekel az együttessel a tömeg: "Nem lennék játéka mindenféle szélnek". Tekintetem egy transzparensre téved: "Az önrendelkezés minden népnek joga" - feszül a tömeg fölött az idézet az ENSZ Chartából. Err ő l beszél T ő kés László püspök is, a tér névadójára, Márton Áronra, hivatkozik. A legendás püspök 1946ban Csíkszeredán azt mondta, hogy szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kell teremteni szerte Erdélyben és azon belül Székelyföldön. Ma is ez a cé lunk - folytatja T ő kés László és felidézi azokat a követeléseket, amelyeket a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen az Erdélyi Nemzeti Tanács is megfogalmazott. Területi, személyi, személyielv ű és a saját jogállású települések autonómiája a cél. Össze kell fo gni függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldalon politizálunk ma Romániában - vezeti át mondandóját a püspök már az RMDSZnek célzott kritikájára. És nem is kíméli Markó Béláékat, akik nem álltak a székely autonómia követelése mellé. Kérjenek emiatt bocsá natot! - mondja haragosan T ő kés, és felcsattan a taps. Az elhangzottakat egy kinyomtatott levéllel is meger ő sítik. Szorgos szervez ő k osztogatják a Markó Béla miniszterelnökhelyettesnek címzett sorokat, amelyben felróják a székely származású politikusnak, hogy nem volt képes eljön ni Székelyudvarhelyre. A levélhez mellékelnek egy kicsike színes kártyát is, amelynek egyik oldalán székely rovásírással nyomtatott szöveg arra hív fel, hogy ha már egyszer elmentünk a békés tüntetésre, támogassuk is a Székely Nemzeti Tanácsot és annak eln ökét, Csapó I. Józsefet. (A helyi viszonyokat kitün ő en ismer ő csíkszeredai barátom meséli, hogy Csapó I. József egykor a Román Kommunista Párt magyar nyelv ű lapjában, az El ő rében, rendkívül éles hangon agitált a kolhozosítás mellett. - Na, ilyen emberrel szövetkezett a mi püspökünk - z á rja le véleményét mi ndentudó barátom.) Aztán jön maga az elnök. Elegáns fekete öltönyben, csokornyakkend ő vel olvassa a kiáltvány pontjait, melyet hallgatnak a székelyharisnyás emberek. Felidézi az 1919es, Párizsban született kisebbségi szerz ő dést, amely garantálja az auton ómia jogokat a székelységnek. Hivatkozik az ENSZ és az Európai Parlament idevágó rendelkezéseire. Majd következnek a kiáltvány legfontosabb követelései, melynek lényege, hogy Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia statutumát , de éppen ezt a pontot felejti el felolvasni. Magunk is csak a kinyomtatott szöveg követéséb ő l ismerjük fel a szónok tévedését. Vannak azért itt románok, mondják is a magukét: "És akkor majd útlevél kell ahhoz, hogy belépjünk Székelyföldre? És vigyük ki a katonákat is Székelyföldr ő l? Kiszámoltáke már ezek a nagy székelyek, hogy több pénzt kapn ak az államtól, mint amennyit befizetnek?" Aztán valaki Koszovót emlegeti, aminek autonómiája mellett éppen a jelenlegi román elnök kardoskodik az Európai Unióban. Egy másik székely nem megy ennyire messzire, marad az ugyancsak többségében románok lakta Mo ldáviánál, ahol a kisinyovi kormány a gagauzoknak megadta az autonómiát és hasonló jogokat kínál a transzisztránoknak is, nehogy elszakadjanak Moldáviától. "Hát nem ér egy székely annyit, mint egy gagauz?" - zárja le érvelését emberem.
