Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-16
56 Amit eddig elértünk, együtt értük el! Sok van még hátra, az igaz, de mégis visszaszereztük már az örökség egy részét. A földjeinken ismét mi szá ntunk, vetünk, aratunk. A kérdés ma már az: elége, amit aratunk, meg lehete élni belőle. Nem lehet megélni, és az a kötelességünk, hogy ezen változtassunk, hogy ne csak miénk legyen a föld, de el is tartson minket! Az erdeinkben ismét a mi madarunk ének el, több mint háromszázezer hektár erdőt szereztünk vissza a székely megyékbe. De az a madár hiába a miénk, mert még mindig szegényember madara. Az a dolgunk, hogy ezen is változtassunk. Nyugdíjasoknak, pályakezdő fiataloknak, mindenkinek emberhez méltó él etet kell biztosítani. Iskolát, házat is sokat visszavettünk, de még sokat kell visszakapnunk. Tud már ismét magyarul a hivatal, vagy ahol nem tud, ott rá kell kényszerítenünk, hogy megtanuljon. A rendőr is, a postás is, mindenki, aki a mi kenyerünket eszi. Mert ezt most már így kell felfogni: aki itt a Székelyföldön hivatalnok, az a mi kenyerünket eszi. Végtére is a mi adónkból, a székely ember adójából kapja a fizetését, nem másból. Akkor pedig tessék megszólalni magyarul, vagy ha nem tud valaki, aki hivatalt visel, tanuljon meg. Sok mindent visszaszereztünk ezekben az években, földet, erdőt, iskolát, a magyar nyelv nyilvános használatának jogát, de azt gondolom, hogy visszaszereztünk valami ennél fontosabbat is: a hitet! A hitet, hogy minket nem lehet elhallgattatni, és hogy együt t nagyon erősek vagyunk! De csakis együtt vagyunk erősek! Én bízom a magyar nemzet kárpátmedencei megerősödésében, és hiszem, hogy nekünk mielőbb be kell lépni az Európai Unióba, mert akkor ismét tényleg együtt leszünk Magyarországgal. Az Európai Unió ban, ezt sokan nem tudják, még szavazni sem az szavaz például a polgármesterről vagy a helyi önkormányzatról, aki állampolgár, hanem aki ott él abban a községben, városban vagy megyében. Én hiszek abban, hogy az Európai Unióban nagyot fog változni az életü nk. De ez természetesen nem elég. Még csak az út elején vagyunk. Sok mindent kell még elérnünk. Kell nekünk a jog, hogy magunk dolgában magunk dönthessünk. Legyen szó az iskoláról, vagy legyen szó arról, hogy mi lesz a falvainkkal, városainkkal, fö ldjeinkkel, erdeinkkel. Kell az autonómia! Kell a székelység autonómiája is! Jó lenne, ha ezt nyilatkozatokkal vagy kiáltványokkal meg lehetne valósítani. Jó lenne, ha ma kikiáltanánk, és holnap arra ébrednénk, hogy van autonómiánk. Jó lenne, ha ül hetnénk ezután karbatett kézzel. Jó lenne bizony! De nem lehet! Az autonómiáért dolgozni kell, küzdeni kell, azt tégláról téglára föl kell építeni. Nekünk megvan az erőnk, megvan a tudásunk, megvan a politikai eszközünk hozzá! Minket ma nem lehet megkerüln i Romániában, nélkülünk nem lenne kormánytöbbség, nem lenne stabilitás. Mi szavatartó emberek vagyunk, de ugyanezt elvárjuk román partnereinktől is, legyen már vége az örökös szószegésnek. Nekünk a történelem során mindenért keményen meg kellett harcoln unk, mi semmit sem kaptunk könnyen. Ez ma is így van. De ha van bennünk kitartás, előbbutóbb célba érünk.
