Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-13
34 gyerekeit. Az ilyen ember előbbutóbb olyan helyre költözik, ahol nagyobb a munkalehetőség, ahol megteremtheti egzisztenciáj át. Magyarországnak, a magyarországiaknak és a HTMHnak az az egyik legfontosabb kötelességünk, hogy segítsünk olyan lehetőségek kialakításában, amelyek távlatokat biztosítanak a határon túli magyar közösségek számára. Ez nemcsak a határon túli magyaro k hasznára válik, hanem azt az országot is segíti, amelyben élnek ezek a közösségek” – emelte ki Komlós Attila felszólalásában a határon túli magyarok hídszerepéről szólva. Marko Sotlar, a szentgotthárdi szlovén konzulátus főkonzulja ugyancsak részt v ett a tanácskozáson. Ő tapasztalatokat gyűjteni érkezett az összejövetelre. Szerinte nem a kisebbségek helyzetéről kell beszélgetni, hanem azoknak a lehetőségeknek a megteremtéséről, amelyek a kisebbségek megmaradását a továbbiakban is biztosítják a hat ár mindkét oldalán. Sotlar úr ezt az EUintegrációs folyamatokon belül tartja elképzelhetőnek. „A kohézió azt jelenti, hogy a régiók közötti különbségeket le kell győzni, az abszorbciós képesség pedig azt, hogy képessé válunk élni azokkal a lehetőségek kel, amelyeket az Európai Unió kínál” – emelte ki a főkonzul. Bauer László, Szentgotthárd alpolgármestere felszólalásában gyakorlati példákkal illusztrálta a határmenti együttműködést mibenlétét. Az osztrákmagyar ipari parkot PHAREprogram keretében s ikerült megvalósítani, a környezetvédelmi programok keretében a magyar települések szennyvize Ausztriai tisztítókban válik alkalmassá arra, hogy ismét a természetes vizek állományát gyarapítsa. Nem titkolta a még létező gondokat sem: elmondta, hogy a R ába szennyezésének ügye megoldásra vár, s a Lapincs árapasztása is közös feladat. „A hármas- illetve négyeshatárok problematikája DélkeletEurópában rendkívül érdekes. Ebben a térségben permanens kérdés az államosodás a modernizáció egész időszakában. A kettős határok is problémákat hordoznak, hiszen két államhatalom, két jogrend, két fővárosból való látásmód ütközik itt egymással még akkor is, ha formálisan egy szövetségbe tartozó államokról van szó. A többes határok esetében ezek az ütközések hatv ányozódnak” – mondta el felszólalásában dr. Hajdu Zoltán tudományos tanácsadó, az MTA pécsi Regionális Kutatások Központjának munkatársa. A magyarszlovénhorvát hármashatár nem túlságosan hosszú múltra tekint vissza. Ez a közös határtérség vallásilag viszonylag homogén területet jelent, ami specifikussá teszi dél keleteurópai viszonylatban. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a vallás nem megosztó jellegű a polgárok között, nem akadályozza tehát a potenciális együttműködést. Itt nem volt etnikai tisztogatás sem, ami ugyancsak jót jelent a kapcsolatépítés szemp ontjából. A rendkívül izgalmas, háttérösszefüggéseket megvilágító elméleti előadást aztán a gyakorlatiasabbak követték. Dr. Kiss Éva az Interregprogramok eddigi tapasztalatairól és további lehetőségeiről számolt be. „Az Unióban 1990 óta vannak közössé gi kezdeményezési programok: jelenleg 59 határon átnyúló program fut magyarországi felügyelet alatt” – mondta el Kiss Éva, aki szerint az Interreg arra való, hogy segítségével ki lehessen radírozni az államhatárokat, hiszen természetes régiók újraélesz tésében keresi az esélyeket.
