Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-11
17 – Erről is szólnak azok a kiadványok, amelyeket az önök kiadója jegyez… – Igen, a Magyar Egyetemi Kiadó elkötelezetten az előbb felv ázolt nemzeti kultúrát szolgálja és támogatja. Nemrég jelent meg Öröm és mámor címmel az elszakított magyar területek 1938 – 1941 közötti visszacsatolását ábrázoló, a legszebb képeket és megrendítő szövegeket tartalmazó falinaptárunk, valamint Szörényi Leven te De ki adja vissza a hitünket?! című fantasztikus könyve. Mi jelentetjük meg napokon belül a Fidesz hőskorát eddig legteljesebben és legrészletesebben bemutató Nagy Fideszkönyvet is Bayer Zsolt szerkesztésében. Külön büszkék vagyunk a Kárpátia Könyvek s orozat megindítására, amely 28 kötetben a magyar borkultúrától a kárpáti turistaságon át Fiuméig mutatja be a régi Kárpátmedence egyetemes kulturális kincseit. – Régebben kedves írója volt Hamvas Béla is… – A Trianon Múzeum jelmondata ma is egy Hamvasmon dat: „Semmi lázadás, de semmit sem engedni.” Nagyon sokan, barátaim és a múzeum látogatói is azt mondják, hogy milyen jelszó ez, igenis lázadni kell és küzdeni, mert hisz mekkora igazságtalanságok, méltánytalanságok történtek és történnek velünk, magyarokk al. Ezzel szemben én azt hiszem, hogy a hamvasi gondolat kielégítően megfogalmazza, kijelöli a jelenkori magyar feladat és munka egyetlen lehetséges útvonalát. A belső utak irányát. Birtokba venni, növekedni, magunkhoz térni. A többi jön magától. vissza Merítés - Európában egyedülálló a finnországi svédek helyzete – Amikor a többség tanulja a kisebbség nyelvét Magyar Nemzet 2006. március 11. Szerző: Vincze László A magyar nemzetpolitika egyik sajátos vonása, hogy alig ej t szót a határon túli magyar közösségek nyelvhasználati jogairól. Ez elsősorban azért elgondolkodtató, mert a kisebbségben élő népcsoportok számára éppen az anyanyelv, illetve az anyanyelvhez kapcsolódó kultúra áll az identitás megőrzésének középpontjában. Így van ez Finnországban is, ahol Európa egyik legszervezettebb és legtudatosabban felépített kisebbségvédelmi rendszere működik. Finnország csaknem hét évszázadon át, a XII. századtól egészen 1809ig a svéd királysághoz tartozott. 1809ben – jórészt a napóleoni háborúknak köszönhetően – az orosz cár fennhatósága alá került, majd 1917ben nyerte el függetlenségét. Az országban jelenleg mintegy 290 ezer svéd él, a teljes lakosságnak megközelítően 5,5 százaléka. A közös múlt, a közös történelmikulturális örökség, valamint a finnek toleranciájának következménye, hogy az ország alkotmánya szerint a finn mellett hivatalos államnyelv maradhatott a svéd is. A finn nyelvtörvény rendelkezése szerint egy település akkor számít kétnyelvűnek, ha az ott élő kisebbség számaránya eléri a nyolc százalékot vagy a 3000 főt. A 160 ezres Turkuban (Abo) mintegy 8000 svéd ajkú él, ez a város lakosságának csupán öt százaléka, ám mivel eléri a háromezer fős korlátot, a svéd nyelv Turkuban a finnel azonos státusú, s az élet minde n területén hivatalosan használható. Külön érdekesség, hogy mivel a finn és a svéd nyelv Finnországban azonos jogokat élvez, a törvények értelmében vannak olyan települések is – így például a nyugati tengerparton fekvő kisváros, Närpes (Narpioo) – , ahol a finn nyelvet beszélők számaránya nem éri el sem a nyolc százalékot, sem a 3000 főt, s így csak a svéd nyelv használható hivatalosan! Kétnyelvű státusát csak akkor veszíti el egy település, ha a kisebb nyelvet beszélők száma hat százalék alá süllyed. A finn parlamentben mindkét nyelv egyenrangúan használható. A svédek elsődleges politikai szervezete a Svéd Néppárt (Svenska Folkpartiet), amely 1979 óta folyamatosan a kormánykoalíció része, ám több más politikai pártban is vannak svéd képviselők. Az érdekképvi selet további fontos szerve a finnországi svéd parlament (Finlands Svensk Folkting), amely folyamatosan vizsgálja a svédek helyzetét, s állásfoglalásaival gyakran hívja fel a figyelmet a svédek nyelvi jogainak betartására. Finnország kétnyelvű területein a z állami tisztségviselők számára mindkét nyelv ismerete kötelező, így a svéd nyelvű ügyintézés sehol sem ütközik akadályba. Hasonló a helyzet a szociális szférával is: az egészségügyi intézményekben, szociális otthonokban, idősek otthonában szintén mindkét nyelven biztosítani kell az ellátást. A demokratikus elvek az oktatásban is jelen vannak. Ha a diák saját körzetében nem indul anyanyelvi osztály, közlekedési költségeit a másik körzetbe saját önkormányzata fedezi. Finnország 4300 iskolája közül 295 svéd tanítási nyelvű, az oktatási rendszer egyik sajátos vonása pedig az, hogy a finnek és a svédek kölcsönösen tanulják egymás nyelvét. Ez többnyire az általános iskola hetedik osztályától történik heti 23 órában. De léteznek egyéb technikák is. Ilyen például az úgynevezett „anyanyelvmegerősítési” program, amelyet többnyire a svéd tanítási nyelvű iskolák kínálnak azoknak a vegyes házasságban született gyermekeknek, akik odahaza a családban elsősorban finnül beszélnek, s ennek következtében svédnyelvtudásuk a lacsony szintű. Számukra az iskola az első két évben heti két órával többet biztosít svéd nyelvből. Jelentősek az úgynevezett „bemerítő” programok is,
