Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-11
10 Ami a külpolitikai játszmákat illeti, a magyar kormány szinte valamennyi akcióban az igyekvő másodi k helyét foglalja el. Ez lehet tudatos keveréke a merészségnek és az óvatosságnak, vagy jele a bizonytalanságnak. Amikor 2005 elején Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia együttesen küzdött Horvátországért, hogy induljanak meg a tárgyalások az EUcsatlakozásért - veszítettek. Nemcsak magukra haragították NagyBritanniát, hanem el kellett könyvelniük a halasztás kimondását. De Ausztria nem hagyta magát. Fölhasználta a nagyok egy részének hallgatólagos támogatását a török bővítés ellenében, s mindadd ig vétóval fenyegetőzött, amíg el nem érte, hogy Horvátország is listára kerüljön Törökország mellett. A magyar politika a török kártyát már eljátszotta, nem volt tétje a horvát alkuban. Ukrajna "narancsos forradalmánál" hagyta, hogy Lengyelország vezető s zerepet játsszon, majd bejelentkezett másodiknak "közvetítőnek". Lehetséges, hogy ez előnnyel járt - az orosz kapcsolatokban mindenképpen, az amerikaiakban nem feltétlenül , pillanatnyilag nem mérhető fel. Végül az európai költségvetés kapcsán megint beál lt Lengyelország mögé az elutasító táborba, de kellő pillanatban, rugalmasan elszakadt tőle. A magyar kormánynak az Európai Unión és a NATOn belül újra meg kell határoznia Magyarország helyzetét, meg kell írnia és el kell játszania a "magyar szerepet". Ki kell találnia azt az intézményt vagy tárgyalási módot, amely "magyar akcentust" ad valamely európai intézménynek, normának, módszernek. A magyar politikának és társadalomnak fel kell tennie az európai Magyarország kérdéseit. A mai Magyarországnak ninc s stratégiai partnere Európában és a világban. 1990 és 1998 között a magyar politika stratégiai szövetségben működött Németországgal, s végső soron a német hálózat kötött össze minket Amerikával és Európával. Akarunke, kelle nekünk nagyhatalmi stratégiai partner, vagy ésszerűbb, ha nem keresünk és találunk ilyen partnert, esetleg megpróbáljuk, helyzethez illően váltogatni? Egy bizonyos: más egy nagyhatalmi stratégiai partnerrel együtt mozogni mind a régióban, mind Európában és a világban, mint nélküle - m ás szabályokat, viselkedéstechnikákat igényel. Fel kell mérnünk, hogy a nagyhatalmi stratégiai partner kényszerpályán tarthate minket, vagy növeli mozgásterünket. Az európai nagyhatalmi stratégiai partner előnye a közvetett részvétel a nagyhatalmak straté giájában, képviselet a külpolitikai, gazdaságpolitikai és biztonságpolitikai ügyekben, a horizont bővülése. Hátránya a nagyhatalom mozgásának való kiszolgáltatottság, a közvetlen függőség Berlintől, Párizstól, Londontól vagy Washingtontól. Azt is fel kell mérnünk, hogy akár akarjuk, akár nem, a nagyhatalmak játszmájában nem lehetünk befolyásoló részesek, de mindig ki leszünk szolgáltatva a nagyhatalmak nyomásának. Megpróbálhatunk középhatalomként, láthatatlan törpeként vagy kisközepes közvetítő specialis ta országként viselkedni, de valamelyik mellett döntenünk kell. A kádárista hagyomány a láthatatlanság, a szürkeség, a mindig mások mögött érkezés és a potyautas meghúzódás szerepét diktálja. Antall Józsefben és Orbán Viktorban a jobboldalon a politikai kö zéphatalom, a Kárpátmedencei vezető szerep, Gyurcsány Ferencben a baloldalon a gazdasági középhatalom, a nyugatbalkáni vezető szerep merült fel. Az előbbi esetben a lengyel, a jugoszláv regionális kishatalmi, az utóbbi esetben az osztrák Mitteleuropa ter jeszkedésszerepei ismerhetők fel. Bár véleményem szerint Magyarország önmagában nem rendelkezik sem vonzó politikai, sem kellő gazdasági erőkkel, illetve társadalmi támogatottsággal és érdeklődéssel ahhoz, hogy a kiszemelt térségeket betöltse és vezesse, d e próbálkozni nem lehetetlen. Ehhez azonban tartós, kiszámítható, jól körvonalazott stratégiákra, a célra kialakított intézményekre és felkészült szakértőkre van szükség. Finnország, Írország, Dánia, Norvégia nem törekszenek középhatalmi státusra, de kital álták a saját specialista, csak rájuk jellemző gazdasági, politikai, diplomáciai, kulturális, karitatív közvetítő szerepeiket. Kismagyar vagy nagymagyar, különböző önálló kisnemzeteket egyeztető vagy Kárpátmedencei nemzetegyesítő stratégiát vallunke? A kismagyar álláspont az európai Magyarország állampolgárai és a szomszédos országok magyar nemzetiségű állampolgárai között világos különbséget tesz, s a határon túli magyar közösségeket önálló, egymástól is eltérő kisnemzetekként, politikai, gazdasági, ku lturális közösségekként fogja fel. Magyarország feladatát e kicsiny "Magyarországok" segítésében, önálló megformálódásuk, anyaországi és európai integrálódásuk támogatásában látja. Európában, európai eszközökkel kell összehangolni, kiegyensúlyozni ezeknek az autonóm nemzettesteknek az érdekeit és az értékeit. Ennek keretében közösen kell dönteni arról, hogy Magyarország a Kárpátmedencét titkolt vagy nyílt demográfiai és munkaerőpiaci tartalékának tekinti, és továbbra is fenn akarja tartani a "mindenki mar adjon a nemzeti vártán" szimbolikus, és a "jöjjetek hozzánk szülni és dolgozni" reális, kétarcú stratégiáját. Területvédő nagynemzeti vagy személyt védő kisnemzeti állásponton vagyunke? Ha leteszünk a területvédő, bérceken álló magatartásról, akkor a szom szédokkal való megbékülési és megbékítési politika nem lehet szimbolikus gesztuspolitika - kölcsönös bocsánatkérések, emlékműavatások, közös
