Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-10
18 hónapok óta elfoglalt mélypontról, és igen távol áll még attól a 2004es eredménytől is, amelylyel annak idején elvesztette a kormányalakítás lehetőségét. Joggal vetődik fel a kérdés, mi a bukaresti kormány sikerének titka. Téved, aki azt hiszi, hogy valamiféle bravúros eredményeket felmutató másfél év áll a Calin Popescu Taric eanu vezette kabinet mögött. Sőt. Az egykulcsos, radikálisan csökkentett adó bevezetése ugyan az első évben növelte a külföldi cégek befektetési hajlandóságát, s a gazdasági mutatók is némileg nekilendültek, a tavalyi év vége felé azonban már kedvezőtlen t endenciák jelentkeztek. A lakosság életszínvonala alapvetően stagnált és elmaradtak a sokat emlegetett infrastrukturális fejlesztések (így az autópályaépítés) is. Politikai szempontból távolról sem mondható stabilnak a jobbközép koalíció. Alig néhány hóna ppal a választási siker után máris felmerült az előre hozott megméretés ötlete, igaz, a további megerősödés céljából. Állandósult a hatalomváltás előtt még a Traian Basescu jelenlegi államfő által irányított Demokrata Párt és a nemzeti liberálisok vetélked ése. Alig telik el úgy nap, hogy ne törjön ki politikai botrányt kavaró veszekedés a két formáció között. Az elemzők olykor kísérteties hasonlóságot vélnek felfedezni az 1996ban hatalomra jutott, de négy kormányzás után súlyos választási vereséget szenved ett Román Demokrata Konvenció és a most hatalmon lévő szövetség között – legalábbis a politizálási stílust illetően. Az 1996os konvenció és a 2004ben hatalomra került koalíció egy kérdésben azonban alapvetően különbözik egymástól. Míg az Emil Constantine scu nevével fémjelzett politikai tábor naiv nagyvonalúsággal futni hagyta a közismerten korrupt és a törvényt sorozatosan megszegő, semmibe vevő posztkommunista alakulatot, addig Basescuék kormányra kerülésük első percétől előtérbe helyezték az újabban szo ciáldemokrata színekben pompázó ellenfél korábbi bűneinek tisztázását. Miután politikai akaratból nem volt hiány, a korrupciós, törvénysértő ügyek bírósági útra terelése viszonylag zökkenőmentesen zöld jelet kapott. Adrian Nastase volt kormányfőt, jelenleg i házelnököt vesztegetés miatt vád alá helyezték a román legfőbb ügyészség korrupcióellenes főosztályának ügyészei egy gyanús bukaresti ingatlanügylet kapcsán. A mostani ügy előzménye még a 2004es választások előtti időszakra nyúlik vissza, amikor egy akk or még ellenzékben lévő képviselő feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségen. A politikus annak kivizsgálását kérte, hogy 1998ban Adrian Nastase – aki akkor a mai Szociáldemokrata Párt közvetlen elődjének, a Romániai Szociális Demokrácia Pártjának é s az akkori román képviselőháznak is az alelnöke volt – milyen körülmények között vásárolta meg egy, azóta hatvanmillió dolláros banki csalásért börtönbe került képviselőtársától és pártfogoltjától a szóban forgó ingatlant. A feljelentés szerint Nastase té nyleges piaci értékénél huszonötször olcsóbban vásárolt meg a bukaresti elitnegyedben egy hétszáz négyzetméteres telket. Egy hónapra rá, 2004 szeptemberében a román korrupcióellenes ügyészség akkori vezetősége arról tájékoztatta a román közvéleményt, hogy a gyanúsnak mondott ügylet minden tekintetben törvényes volt, tehát az ügy kivizsgálását vádemelés nélkül lezárták. De azóta az illetékes szerv új vezetősége ismét ügyészségi kivizsgálás tárgyává tette az ügyletet. Csak hab a tortán a román sajtóban az elm últ hetekben „nagynénigate” néven elhíresült botrány, amelyet az robbantott ki, hogy Nastase vagyonbevallásában megjelenik egy bizonyos nagynéni, aki nem több, s nem is kevesebb, mint egymillió eurós „ajándékkal” lepte meg a politikus rokont. Az ügy miatt a posztkommunista exminiszterelnök lemondott pártja ügyvezető elnöki tisztségéről. A döbbenetes összefonódásokhoz adalék, hogy Nastase ügyvédje az a Gheorghe Diaconescu, aki a Ceausescudiktatúra utolsó legfőbb ügyészének a helyettese volt, és sajtóbeszám olók szerint 1989 decemberében Elena Ceausescu parancsára személyesen intézkedett arról, hogy a temesvári felkelés 37 áldozatát titokban Bukarestbe szállítsák, névtelen „terroristákként” elhamvasszák, s hamvaikat szennycsatornába szórják. Romániában a 2004 . decemberi választásokat követő hatalomváltáskor nemcsak az előző vezetés korrupciós ügyei, de a kommunista rezsim bűnei is előtérbe kerültek, s nagy hangsúllyal kezdték firtatni a posztkommunista politikusoknak az 1989es forradalom győzelmét követő napo kban betöltött szerepét is. Ez utóbbi történések legismertebb figurája Ion Iliescu, így nem okozott különösebb meglepetést, hogy a volt államfő célkeresztbe került. Dan Voinea ügyész szerint a Ceausescu házaspár elmenekülése után a hatalmat megragadó Ilies cu vezette csoport tagjainak lelkiismeretét terheli annak a 942 embernek a halála, akik 1989. december 22. után estek áldozatául a zűrzavaros körülmények közt történt lövöldözéseknek. A diktátort védő „terroristákat” az exelnök és cinkostársai találták ki, hogy eltérítsék a forradalmat a Temesváron elindult felkelés első óráiban megfogalmazott kommunistaellenes programtól – állítja az ügyész, akinek vezetése alatt a romániai forradalom körülményeinek kivizsgálásával foglalkozó katonai ügyészek tavaly emberö lés, háborús propaganda, embertelen bánásmód és bizonyos objektumok elpusztítása miatt indítottak bűnvádi eljárást Iliescu ellen. Ahhoz, hogy e határozott fellépés megfelelő társadalmi támogatást kapjon, két alapvető feltételnek kellett teljesülni Romániáb an. Egyrészt a sajtó – bár nem nevezhető teljes mértékben szabadnak, hisz nagy része különböző politikai táborokhoz kapcsolható „üzletemberek” tulajdonában van, így sokszor érezhetően bizonyos érdekeket képvisel – politikailag kiegyenlített, azaz egyik nag y párt sem tudhatja maga mögött a médiumok túlnyomó többségének szimpátiáját. Másfelől a Szociáldemokrata Párton belüli többség – talán inkább önös érdek
