Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-07
10 Önként adta fel magát Hágának. Az NT 2004 júniusában tizenhárom évi szabadságvesztésre ítélte emberiesség elleni bűntettei mia tt. Bűnösnek találták etnikai, faji és vallási alapú tisztogatásban, amelynek a célja horvátok és más nem szerb lakosok elűzése volt a Horvátország területének körülbelül egyharmadát kitevő Krajinából. Az ítélet vádalku eredménye volt. A volt krajinai szer b vezető tíz nappal ezelőtt fejezte be a tanúskodást Milan Martics ellen. A hatvanéves férfi lett Babics után az RSK elnöke, amikor az szakított Miloseviccsel. Ő volt a második öngyilkos a hágai posztjugoszláv perek történetében. 1998ban egy másik horvá tországi szerb vezető Szlavko Dokmanovics végzett magával a hollandiai börtönben. A horvátországi szerbek - az egykori határőrvidék katonáskodó parasztjainak leszármazottai - akkor kiáltották ki területük elszakadását Zágrábtól, amikor a horvátok kikiált ották 1991ben függetlenségüket. Elűzték a horvátokat, ágyúkkal és rakétákkal lőtték Zágrábot és Dubrovnikot. A rövid életű függetlenségnek a horvát hadsereg vetett véget elűzve 250 ezer szerbet, s újabb gyilkosságokkal, emberjogsértésekkel terhelve a két testvérnép történetét. vissza Az ésszerűség jegyében − Önmagunk antidemokratikus énje fölött arattunk törékeny, de remélhetőleg maradandó győzelmet Egyetemügyben túl vagyunk az első sikeren. Ez a kijelentés most különösn ek, sőt talán abszurdnak is tűnhet, hiszen nemcsak a Babes – Bolyai Tudományegyetem szenátusának román többsége szavazta le az önállósulási szándékot, hanem a magyar tagozat közgyűlése sem vezetett átütő eredményre. A többség elutasította a bizalmi szavazást , nem hívta vissza az akadémiai tanácsból Szamosközi Istvánt, és Salat Levente prorektor, a magyar tagozat vezetője sem kényszerült lemondásra. A magyar oktatók nem sorakoztak föl egyetlen nézet mögött, ahogyan korábban a szenátus román tagjai tették, ők egyhangúlag, fenntartások nélkül söpörték le az asztalról a magyar oktatók javaslatát, s helyettesítették a maguk "multikulturális alternatívájával". Ingyenes ajándék Sajnos senki nem akadt közülük, aki mérlegelte volna, hogy az a bizonyos multikultural itás, melyet társai képviselnek, talán kissé mégiscsak egyoldalú. Ennek a multikulturalizmusnak a jegyében ugyanis minket, kisebbségieket a többség továbbra is törvény által kötelezhet arra, hogy elsajátítsuk nyelvét és kultúráját (ami normális körülmények közt nem egyéb, mint ingyenes ajándék), de a többség önmagára nézve semmi hasonlót nem tart még csak kívánatosnak sem. A román állam a "multikulturális" egyetem hallgatóinak választható tárgyként sem tünteti fel a magyart. (A némettel mint világnyelvvel t ermészetesen más a helyzet.) Az a tény, hogy a szenátusi többség a magyar javaslatról vitázni sem hajlandó, arra utal, hogy itt – a szó eredeti értelmében vett, azaz a másik kultúrájába való átlépést feltételező – multikulturalizmusról szó nem lehet. Milye n multikulturalizmus az, amelyben a többség még csak nem is próbálja megérteni, mit akarhatnak a másik kultúra képviselői, s hogy a számukra létfontosságúnak érzett kérdésekről párbeszédbe elegyedjen velük? A Babes – Bolyai román oktatóinak többkultúrájúság a korántsem kölcsönösségen, inkább egyfajta emberarcú diktatúra fenntarthatóságának reményén alapul. A román oktatók ma már nagyvonalúan eltűrik a kisebbségi oktatást, de továbbra is fenntartják maguknak a jogot arra, hogy – a "többség dönt" alapján – mind en fontos kérdésben "demokratikusan" ráerőltessék akaratukat a kisebbségi oktatókra. Azaz számbeli fölényüket, mely egy demokratikus társadalomban is spontán dominancia forrásává válhat, leplezetlenül ki is használhassák a megkérdőjelezhetetlen dominancia érdekében. Az igazi egyenlőség Az igazi demokrácia azt jelentené, hogy az együtt élő nemzeti közösségek minden vonatkozásban elismerik egymás jogát arra, hogy az őket érintő kérdésekről maguk dönthessenek, a közös ügyekben pedig csakis kompromisszumos m egoldásokat tarthatnak elfogadhatónak. Efféléről ez idő szerint álmodni sem nagyon lehet. Kolozsvár nem Bukarest. A Ceaucescudiktatúra kisebbségellenes politikája Erdélyben sokkal maradandóbban roncsolta az egyéni ítélőképességet, mint a fővárosi értelmis ég köreiben. Hogy Andrei Marga szinte már a kommunista funkcionáriusok álnaivitásával akarja Kertész Imre nyakába varrni a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikket, jól mutatja, hová vezethet a rossz értelemben vett "nemzeti szolidaritás". Oda, hogy egy Margához hasonló erkölcsi súlyú román értelmiségi – csak maga tudhatja, milyen megfontolásokból – közösséget vállal súlyosan elfogult kollégáival.
