Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-06
23 Putyint 1956 kapcsán vádolják Népszava, 2006. március 6. Azzal v á dolta meg Vlagymir Putyin elnököt Oleg Kulikov orosz kommunista központi bizottsági titkár, hogy az 1956os események miatti magyarországi bocsánatkérésével elárulta Jurij Andropov néhai szovjet vezető emlékét, aki budapesti szovjet nagykövetként nagymérté kben befolyásolta a katonai beavatkozásról hozott moszkvai döntést. Kulikov, aki fasiszta restaurációs kísérletnek minősítette az 1956os felkelést, "Oroszország és népe mármár árulással felérő megalázásaként" értékelte Putyin budapesti megjegyzéseit az a nnak leveréésért érzett erkölcsi felelősségről. Kulikov hiányolta a magyarok bocsánatkérését azért, hogy Adolf Hitler náci német vezető oldalán részt vettek a Szovjetunió elleni háborúban. (Népszava) vissza Jubileumi színház i fesztivállal ünnepelnek Marosvásárhelyen Magyar Hírlap, 2006. március 6. Az erdélyi színjátszásból szinte hiányzik a középkorosztály.Hatvanéves a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, amely a napokban a Cseresznyéskerttel lépe tt fel a Vendégségben Budapesten sorozatának keretébe n a Tháliában. Március tizedikétől pedig otthon fesztivállal ünnepli a jubileumot. Az erdélyi színjátszásból szinte hiányzik a középkorosztály. Ebből a generációból vándoroltak ki legtöbben, illetve nekik tették lehetetlenné a felvételüket a főiskolára, sajátos helyzetet teremtve a teátrumokban. Ott maradtak az öregek, és mindinkább jöttek a fiatalok, hiszen a forradalom után már nagy létszámú magyar osztályok indulhattak. A végzősök egyszerre csak rázúdultak a nagymúltú, de az esetek jelentős részében má r kissé porosan, deklamáló stílusban játszó színházakra, és általában meg akarták váltani a világot. Generációs konfliktusok Volt, ahol szerencsésen beilleszkedtek az addigi tagok közé, és jó társulat alakult ki, markáns vezetéssel, mint például Sepsisze ntgyörgyön, Kolozsváron. És akadt, ahol konfliktust konfliktus követett, mint Marosvásárhelyen. Az egyik igazgató váltotta a másikat, ami nem tesz jót a társulat megszilárdulásának. És volt egy frissen végzett színészosztály, amely igen tehetségesnek látsz ott – a Pesten is játszott Chioggiai csetepaté című előadásuk például elementáris volt – , de többek szerint arra buzdították őket, hogy a marosvásárhelyi színházban majd övék lesz a világ. A konfliktus melegágya adott volt. Nem lett övék a világ. Tizenegyü kből nyolcan azóta Magyarországra települtek, a Honvéd Művészegyüttes színtársulatának a tagjai. Előadásaikkal járják az országot, vagy éppen a Szkéné Színházban hoznak létre meglehetősen jó, de eléggé észrevétlenül maradó produkciókat. Egyikük, Simon Andr ea a Cseresznyéskert után ott ül a Thália színészbüféjében; csak idevonzották a régi kollégák, de azt mondja, a marosvásárhelyi színházhoz már nem köti semmi. Magyarországra minden reménység nélkül jött át, ahhoz képest sok jó történt vele, bár a szakmai j övőjét teljesen bizonytalannak látja. A régi értékek pusztulása A marosvásárhelyi színház tán legfiatalabb tagjával, Bodolai Balázzsal arról beszélgetünk, hogy egy szereplőt leszámítva csupa fiatal adja a Cseresznyéskertet, amely éppen a régi értékek pus ztulásáról szól, és arról: ki tudja, jönneke helyükbe újak, vagy csak a rideg, racionális, elüzletiesedett világ következik. Attól, hogy fiatalok Csehov remekművének a szereplői, és az ő jövőjük is bizonytalan, sajátos fénytörést kap a darab. Az egyetlen középkorú a produkcióban Szélyes Ferenc. Beszél néhai nagy előadásokról, például a Harag György rendezte Cseresznyéskertről, a kiváló román színjátszás kedvező hatásáról a magyarra, és arról, hogy kevés a jó rendező. Ezen a téren a fiataloktól várja a megv áltást. Kárp György, aki több mint húsz éve színész, de nincs még két esztendeje, hogy igazgatja a magyar tagozatot, azon küszködik, hogy visszaszerezze a nézőket. Az értelmiségből sokan kivándoroltak, és furcsa módon a közönség összetétele leképezi a társ ulatét. A fiatalok és az öregek járnak Leginkább a fiatalok és az öregek járnak színházba, a középgeneráció a megélhetésért gürizik. Ami a színháziaknak sem könnyű: egy kezdő színész átszámítva 35 ezer, egy befutott 85 ezer forintnyi bért kap, ami gyakra n egyegy szükséges ruhadarab megvételére sem elegendő. Ezért a magyarországi ajánlatoknak kevesen tudnak ellenállni. Most például két ifjú tehetséget, Darabont Mikoldot és Zayzon Zsoltot csábították át Pécsre; borult miattuk a repertoár. De színház mindig lesz, mindig kikecmereg a válságból – bizakodik a direktor, és most előttük az ünnepségsorozat, arra kell koncentrálni. Már hiányozni fog róla az alapító igazgató – akinek a nevét azóta felvette a társulat – , Tompa Miklós, aki az ötvenéves rendezvénysoro zaton még ott volt. Mi az, hogy ott volt! Nyolcvanon túl is csapta a szelet a nőknek,
