Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-25
14 tetszik paradigmaváltást, kieszközölni a román politikai és jogi közgondolkodásban, melynek eredményeként ez elfogadja a közösségi autonómia gondolatát, létjogosúltságát és gyakorlatát. Az iga zi politikai tétje a tervezet parlamenti és társadalmi valamint szakmai vitájának, hogy minden vélt vagy valós hiányossága ellenére ez a jogszabály a román Parlamentben, megszülessen, és ez által megvalósul egy cezúra a román politikai és közgondolkodásban , avagy nem, és ez utóbbi esetben azonban, józanul, pragmatikusan és a magyarság érdekeit figyelembe véve kell meghatározni, hogy mi a teendő. Tagadhatatlan tény, hogy a jelenlegi zaklatott, sokszor botrányokat mesterségesen (is) szított román politikai közéletben, az elfogadás esélyei egyre csökkennek, amit egyes erdélyi magyar politikusok - és ez a legszomorúbb az egészben - leplezetlen kárörvendéssel szemlélnek. Mindettől függetlenül akár elfogadják akár nem, az kell tudatosuljon az egész erdélyi magy ar társadalomban, hogy az autonómia folyamat, állapot, melynek fokozatos kialakításán munkálkodik az RMDSZ. Ha pedig a tervezetet elfogadják, (most vagy akkor, amikor) a működő autonómia valóságos megteremtése még mindig az egész romániai magyar társadal om, beleértve a politikai elitet is, közös feladata és felelőssége. Varga Attila, parlamenti képviselő (RMDSZ), frakcióvezetőhelyettes, alkotmányjogász, egyetemi adjunktus vissza Külön utakon Népszava 2006. február 25. Szerző: Rónay Tamás Vojiszlav Kostunica kormánya a szerb történelem legsikertelenebbikeként vonulhat be a történelembe. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy Belgrád rövid időn belül nemcsak Koszovót, Montenegrót is elveszíti. Igaz, ez utóbbihoz az Európai Uniónak is lesz néhány szava. Brüsszel ugyanis azt kívánja, hogy a montenegrói önállóságról szóló népszavazás akkor legyen érvényes, ha a választásra jogosultak 55 százaléka szavaz igennel. A montenegrói parlament ma dönt a voksolás végső időpontjáról. M ontenegró elvben rászolgálhatna a leghűségesebb jugoszláv tagköztársaság címre, hiszen a kilencvenes években nem kívánt elszakadni az "anyaföldtől", Szerbiától. Függetlenül attól, hogy a korábbi századokban de facto önállóan működhetett, hiszen dinasztiák, s vladikák váltották egymást az "ország" élén, a montenegróiak saját öntudatra ébredése csak most zajlik. A "késői ébredés" oka lehet, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a szerbek, s a helybéliek túlnyomó többsége is ugyanazon vallás híve: ortodox ker esztény. A két tagköztársaság ezer szállal kötődik egymáshoz. Montenegró (jelentése: "fekete hegy"), vagy ahogy a helybéliek nevezik, Crna Gora jogilag az 1878as Berlini Kongresszuson nyerte el önállóságát. Az uralkodó, Nikola Petrovics Njegos 1910. aug usztus 28án kiáltotta ki királlyá magát. A független királyság azonban nem bizonyult hosszú életűnek. Nyolc évvel később ugyanis a szerbpárti podgoricai törvényhozás a Szerbiához, pontosabban a SzerbHorvátSzlovén királysághoz való csatlakozás mellett d öntött. A király és hívei ezért fegyveres harcot kezdeményeztek, ám esélyük sem lehetett a túlerővel szemben: 1924ben a szerb hadsereg végső győzelmet aratott. Crna Gora ezután évtizedeken keresztül Szerbia hűséges köztársasága maradt. Fel sem merült a helybéliekben, hogy elváljanak Belgrádtól. A montenegróiak a hetvenes évek elején idegenkedve szemlélték az úgynevezett "horvát tavaszt", amikor Zágráb függetlenedni próbált Belgrádtól. Jellemző az is, hogy Szlobodan Milosevics 1989es hatalomra kerülését fenntartások nélkül támogatták Crna Gorában is. (Milosevics testvére, Boriszlav, egykori moszkvai nagykövet mellesleg büszkén vallja magát montenegróinak). Az 1992es alkotmány is az tükrözi, hogy a köztársaság még egy lépéssel közelebb került az "anyaföld höz". Az alaptörvényben ugyanis deklarálták, hogy Montenegróban - az addigi szerbhorvát helyett - a szerb a hivatalos nyelv. De még ennél is többet mond, hogy - ugyanebben az évben - a lakosság 95,96 százaléka (!) úgy döntött, a tagköztársaságnak továbbra is Jugoszláviában a helye. Jóllehet, a muzulmánok, a katolikusok, illetve a függetlenségpártiak bojkottálták a referendumot, a részvételi arány így is igen magas, 66 százalékos volt.
