Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-20
22 Az osztrák tömegtájékoztatás emlékeztetett arra, hogy a mintegy kétmilliós lélekszámú Koszovóban a lakosság 90 százaléka albán, és körülbelül 100 ezerre teszik a tartom ányban élő szerbek számát, a fennmaradó részt a más nemzetiségekhez tartozók alkotják. Belgrád Koszovón belül - ugyan csak laza kapcsolatokkal összekötötten, de - két közigazgatási entitás kialakítását javasolja, míg Pristina elutasítja az albán és szerb n emzetiségi arány alapján történő felosztást. MTIinformáció vissza A podgoricai teszt - Makai József írása Magyar Hírlap, 2006. február 20. Javier Solana pár éve rengeteg mu nkát fektetett egy olyan államszerződés létrehozásába, amely sikeresen boldo gtalanná tette minden aláírót. Idestova tíz éve libikókázik Milo Djukanovic, a balkáni térség talán legtehetségesebb politikusa. Amikor szakított korábbi patrónusával, Slobodan Mil osevictyel – akinek azt köszönheti, hogy huszo nnyolc évesen kormányfő lehetett – Djukanovic kisajátította a Crna Gora függetlenségét szorgalmazó politikai erők jelszavait, és elindította a Szerbiától való elszakadást. A folyamat hosszúra nyúlt; időnként úg y tűnt, hogy Dju- kanovic számára a függetlenség – az 1918ig létező montenegrói államiság visszaállítása – nem más, mint taktikai eszköz. Valószínűleg gyakran nem is volt több annál. Mozgástere azonban fokozatosan szűkült: minél inkább igyekezett ellenfele it (sokszor jogosan) szerbpártiakként megbélyegezni, annál kevesebb választása maradt, és a függetlenségi mozgalom meghatározó szószólójának sz erepében találta magát. Az igazság pillanata azonban közeleg: az EU azt javasolja, hogy a függetlenségről szóló népszavazást május 14én, az önkormányzati választásokkal egy időben rendezzék meg. Djukanovic nehéz döntés előtt áll. Több okból. Az első, hogy az EU presztízskérdésként kezeli Szerbia és Mont enegró Államközösség (SCG) fennmaradását. Javier Solana kül- é s biztonságpolitikai főmegbízott pár éve rengeteg munkát fektetett egy olyan államszerződés létrehozásába, amely sikeresen boldogtalanná tett minden aláírót. Sze rbia el tudna képzelni szorosabb viszonyt, Montenegró vezetőinek a jelenlegi is túl szoros, az Unió meg kénytelen volt tudomásul venni, hogy az államközösség nem lett funkcionális entitás, és a tagköztársaságokkal különkülön kénytelen foglalkozni. Djukanovic másik problémája, hogy megfogyatkoztak barátai és támogatói. Amíg Milose- victyel hadakozott – menedéket nyújtva pl. a szerbiai ellenzék vezetőinek – , addig Washington és Brüsszel ked- vencének érezhette magát. 2000 októbere után – természetesen – ismét Belgrád lett a térség fontos fővárosa, és a változatlanul a függetlenséggel kokettáló (értsd: Sze rbia "normalizálódásával" és "önérzetével" vajmi keveset tö- rődő) Podgoricát ejtették. A montenegrói kormányfő harmadik gondja a jövő: már formálódik a megdöntésére szövetkező koalíció. Montenegró az önállóság kérdésében megosztott: legalább másfél évtizede tart a dühödt szembenállás a függetlenségpártiak és az unionisták között. Az önállóság híveinek száma az évek során – kisebbnagyobb megszakításokkal – nőtt, és hajszálnyival többségbe került. Ám a növekedésnek vannak korlátai, és jele nleg nem valószínű, hogy a függetlenségre szavazók száma tovább bővülhet. Ez az a lehetőség, amit az EU megpr ó- bál kihasználni: az ellenzék és Djukanovicék között közvetítő uniós diplomaták vezetője, Miroslav Lajcak állá spontja szerint a népszavazás akkor lenne érvényes, ha a voksolók legalább 55 százaléka a függetlenségre szavazna. Ez Djukanovicnak nem jó: a függetlenségpártiak 200 ezernél kevesebb szavazóval bírnak. Ha az EU ajánlását elfogadják, és a részvételi arány magas lesz (ami ilyen jellegű referendumon valószínűsíthet ő), akkor Djukano- vicék nincsenek elegen. A 2002es parlamenti választáson a részvételi arány 82 százalékos volt. Hasonló arány mellett a népszavazáson mintegy 210 ezer "igen" szavazatra lenne szükség az elszakadáshoz, tehát – a jele n legi számítások szerint – hozzávetőlegesen tízhúszezer támogató hiányzik. A Lajcakjavaslat egyik célját máris elérte: az ellenzék államközösségpárti része is jelezte, ha az 55 százalékos többség követelményét többségbe iktatják, akkor mégsem bojkottálják a referendumot. Djuk anovicék – nemcsak érthetően, de némileg jogosan is – tiltakoznak a javaslat miatt, mondván, hogy ilyen minősített többséget másoktól nem szokás megkövetelni. A legvalószínűbb, hogy a montenegrói kormány elfogadja az EU ajánlásait – a minősített többség f eltételének kivételével. Lehet, hogy ez esetben az ellenzék ismét a bojkott mellett dönt, ez pedig az Uniónak ürügyet szolgá ltatna, hogy ne ismerje el a referendum eredményét. Ám akkor már egy újabb fejezetet írnának Crna Gora tört é- nelmében: Djukanovic hoz zákezdhetne a lobbizáshoz. És ne áltassuk magunkat, lennének országok – még uniós tagállamok is – , amelyek elismernék az új balkáni államot. És ez még csak a podgoricai kormány gondjainak egyik fele: a napokban összefogott a függetlenségpárti ellenzék az unionistákkal, és a népszavazás utáni választásokon meg akarják dönteni a jelenlegi koalíciót. Nem kizárt, hogy Djukanovicnak egyszerűbb lesz a függetlenséget elérnie, mint utána hatalmon maradnia. vissza
