Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-16
26 korrupciós botrányokba keveredett elnökét, a gazdasági tárcát vezető Pavol Ruskót, mert különben ellenzékbe vonulnak. Akkor sikerrel jártak, Rusko ment, pártja kettészakadt, és jószerivel politikai süllyesztőbe került. Két hónapja szintén megpróbáltak nyomást gyakorolni Dzurindára, nemtetszésüknek adva hangot, amiért - ahogy ők fogalmaztak - egyes kormánypártok a független képviselők szavazatát pénzért vásárolják. Megelégelte Dz urinda a KDH állandó fenyegetőzését, és úgy döntött, ezúttal nem enged, még annak az árán sem, hogy két hónappal lerövidül második parlamenti ciklusa. Ügyes húzás volt politikai elemzők szerint Dzurinda részéről a választások előrehozatala, ami akár még k edvezhet is pártjának. A kormány megbuktatása, elveiért való kiállása ugyanis a KDH számára aligha hoz újabb voksokat az eddigi tíz százalék körül mozgó, szilárdnak tűnő szavazóbázisa mellé. Annál inkább a kormányfő pártjának, amely az ANO összeomlásával p árt nélkül maradt liberális szavazók voksaira hajt. E választói körben hozhat támogatókat Dzurindának, hogy a KDH folyamatosan ostorozza őt, hitszegőnek titulálja, pártját pedig nyíltan keresztényellenes kampánnyal vádolja. Mindeközben ő nyilvános szereplé sei során kínosan ügyel arra, hogy a viszonyát a KDHval ne mérgesítse tovább. Kitörési pont lehet a pártnépszerűségi rangsorban a jelenleg 12 százalék körüli támogatással a harmadik helyen álló SDKU számára, ha sikerülne egy ügyes kampánnyal megnyernie a zokat a bizonytalan szavazókat, akik elégedettek a gazdasági reformokkal, és kormányváltás esetén azok felszámolásától tartanak. Az ilyesfajta taktika az előző választások idején is bejött Dzurindának: az idő tájt személye az uniós csatlakozás garanciájául szolgált, ami az utolsó pillanatban általános meglepetésre legalább plusz 5 százaléknyi bizonytalan szavazót hozott pártjának. Megpróbálkozhatott volna azzal, hogy kihúzza az őszi választásokig, különféle manőverekkel biztosítja kisebbségi kormányának a t alpon maradást a nyári parlamenti szünetig. Ezzel azonban sokat veszíthetett volna. Legfőbb riválisa a közvéleménykutatásokat közel 37 százalékkal vezető, baloldali populista Smer elnöke, Robert Fico ugyanis a kormányválság kirobbanásakor bedobta, Dzurind a csak Meciar támogatásával maradhat kormányon, amit a két politikus későbbi kormányzati együttműködése követ majd. Kényelmes helyzetet jelent ugyanakkor a választások előrehozatala Dzurinda számára. Elég ideje maradt a tervbe vett hangulatjavító intézked ések meghozatalára. Kormánya a parlament elé terjesztette a nyugdíjak emeléséről, illetve a reformok nyomán alaposan megnyirbált rokkantsági nyugdíjak megítélésének lazításáról szóló törvényjavaslatait, amelyekre természetesen az ellenzék is nagyokat bólin t. Komoly vitákat okozhat, hogy a miniszterelnök - a megváltozott helyzetre való tekintettel - bejelentette, kormánya további privatizációról nem hoz döntést. Pedig a már jóváhagyottakkal is van még teendő: a Szlovák Villamosművek (SE) 66 százalékos állami pakettjét tavaly ősszel odaítélték az olasz ENELnek, ám a privatizáció ezen a ponton megállt. Az olaszok nem vállalták az SEhez tartozó, elavult két atomerőmű majdani felszámolásának teljes költségét, amit így a szlovák állam finanszírozna. Mégpedig a N emzeti Atomenergetikai Alapon keresztül, amelynek a felállításához szükséges törvényt a parlament máig nem hagyta jóvá, és hiányában az ügylet kútba eshet. Finisébe érkezett az állami vasút teherfuvarozási részlegének privatizációja is, amit elvben az áll ami vagyonügynökség saját hatáskörben, a kormány jóváhagyása nélkül is eladhat, ám még egyszer sem fordult elő, hogy ilyen esetben ezt megtette volna. A tender érvénytelenítése esetén viszont kártérítési pereket kockáztat. Az ellenzék hevesen bírálja a pri vatizációt, és a lakosság sem igazán érti a privatizáció szükségességét, így a választási kampány során könnyen Dzurinda ellen fordítható. Bármennyire is próbálta elejét venni a kormányfő a politikai bizonytalanságnak, a pénzpiacok azonnal reagáltak: a ja nuárban történelmi rekordokat döntő korona euróval szembeni árfolyama két nap alatt 50 halierrel 37,8 korona közelébe süllyedt. A befektetők ily módon adták tudtul, hogy aggódnak, a júniusi választások után fordulat következhet be a szlovák gazdaságpolitik ában. A Fico által vezetett Smer hatalomra kerülése esetén ugyanis megszüntetné az egykulcsos adórendszert, többsávos személyi jövedelemadót és többkulcsos áfát vezetne be, visszaállítaná az osztalékadót, különadóval sújtaná többek között a bankokat, és em ellett jelentősen növelné a szociális kiadásokat. Aligha kap azonban annyi szavazatot, hogy egyedül alakíthasson a parlamentben többségi mandátummal bíró kormányt. Bármiféle koalíció, akár még Meciar pártjával kötendő esetleges szövetség - ami Szlovákia s zempontjából a lehető legrosszabb felállást jelentené - is akadályokat gördíthet a reformok totális visszafordítását
