Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-02
11 Kétségtelen, hogy a két évvel ezelőtti alkotmányos javaslatok között már szerepelt a most megjelent tiroli petícióéhoz hasonló kezdeményezés. Ennek aktualizálására bizonyára a mostani olaszországi választási kampány késztette a t iroliakat. Akiket az olasz televíziós csatornákon napok óta Itáliát fenyegető, lázadó harcosokként ábrázolnak: fegyverrel, bőrnadrággal, tollas kalappal, küzdelemre készen. Azaz nevetségesen avítt, mégis veszélyes nációként, amelynek politikai szervezeteiv el magára valamit is adó olasz párt nem köt szövetséget. A mulatságosnak, operettszerűnek indult akció a két hónap múlva esedékes olaszországi választásokkal változott nagyon is komollyá. Az olasz sajtó szerint a déltiroli "forrongás" miatt mondta le márc iusra tervezett bécsi látogatását Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök. Ezt a bécsi elnöki palota cáfolja, az időpont kölcsönösen elhatározott eltolásáról beszél. De ami még nagyobb baj: a déltiroli német ajkúak többségét képviselő néppárt (SVP) "önren delkezést autonómia helyett" ötletét értelmetlennek tartja és visszautasítja a balközép pártszövetség, az Unione, amellyel az SVP választási partnerségre akart lépni. Az olasz baloldal vezére, Romano Prodi ostobaságot emleget, az önrendelkezési igényt a tö rténelem meg nem értésének minősíti. Az SVP józanabb vezetői felismerték ugyan a mesterségesen kavart vihar veszélyeit, nevezetesen, hogy "baszk kérdést" lehet belőle olasz módra kavarni, és nacionalizmusra hangolni a német ajkú tiroliakkal szemben az ola szokat, ám többen elveszítették a fejüket. A tartomány vezetője, Luis Durnwalder például azonosult az osztrák védelmi elkötelezettség alkotmányossá tételével, hasonlóképpen védelmébe vette a petíciót a tartományi főváros, BozenBolzano főpolgármestere, Gio vanni Salghetti is. Ennyi szikra is elég volt ahhoz, hogy a radikális déltiroli védszövetség kommünikében szögezze le: "Végre lássa már be ennek az államnak minden polgára, hogy a Brennertől innen található osztrák kisebbség sohasem válik olasszá, és szár mazásával, történetével, kultúrájával összefüggésben sohasem fog hazafias érzelmeket táplálni az olasz állammal szemben." Nem maradt adós a válasszal a római kormány jobbján lévő Alleanza Nazionale (AN) egyik helyi vezetője, Giorgio Holzmann, mondván, Ausz tria azt ír az alkotmányába, amit akar, ennek azonban természetesen nincs jogi kihatása más országra. Róma komolynak minősítette a helyzetet, Silvio Berlusconi utasította a belügyminisztert, Giuseppe Pisanut és a regionális kérdéseket irányító tárca vezet őjét, Enrico La Loggiát, kezdjenek vizsgálatot a petíciós ügyben. Az eszkalálódás szóra kényszerítette Ausztria kancellárját, aki szerint nem is tervezték a déltiroli önrendelkezési jog alkotmányba vételét. Andreas Khol a pápához készül audienciára, várha tóan szerét ejti majd Rómában a probléma megtárgyalásának is. A német Die Welt kommentárja kizárja, hogy az osztrák hadsereg, miként egykoron Hannibál az elefántjaival, testvérei védelmében átkel a Brennerhágón, arra viszont nem venne mérget, hogy a délt iroliak (vagy katalánok, baszkok, korzikaiak) nem viselkednek időnként elefántként a diplomáciai porcelánboltban. vissza FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS Európai csoportterápia 2006. február 01. 00:00 Utolsó módosítás: 2006. február 01. 18:27 Az európai elitből háromszázan vettek részt a múlt héten Salzburgban az európai identitásról, az uniós értékek kereséséről tartott monstre tanácsko záson. Negatív megközelítésben úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kiválóságok biztonságát őrző háromszáz rendőr rosszul végezte a feladatát, amennyiben képtelen volt földhöz láncolni, a racionalitás talaján tartani a résztvevőket. Szó volt persze az európai hu szonötöket emésztő legsúlyosabb félelemről, amit a 19 milliós munkanélküliség ténye táplál, aztán a növekedés gondjairól, a leszakadó régiók kérdéseiről. De a megszólalók - az EU féléves elnökségét adó Ausztria vezetői, az Európai Bizottság elnöke, a franc ia, a holland és a finn miniszterelnök, a lett államfő, karmesterek, rendezők, uniós politikusok, parlamenti képviselők, egyetemi professzorok, vállalati menedzserek - ezúttal felülemelkedtek a hétköznapokon, s az informális eszmecserén kimondták, hogy az Európai Unió nem egyszerűen gazdasági közösség, túléléséhez értékközösséggé is kell válnia. Most ennek a felismerése folyik, ami más szavakkal a kontinens lakosságának euroszkepticizmusát jelenti, válsághelyzetet. Krízist, amelyből azonban van kiút. A hoz zászólók elsősorban a piacgazdaság szociális elemeiben látták a sajátos európai fejlődési utat, a társadalmi igazságosságban, a leszakadók, a gyengék, az öregek támogatásában, a szociális partnerségben, az embereknek nyújtható biztonságérzetben. Amit a fra nciánaknémetnek mondott modell testesít meg. Többek szerint az új tagországoknak ezeket az értékeket kellene erősíteniük a versenyt és az individualitást jobban értékelő, neoliberális
