Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-15
7 A demokrata párti Tom Lantos képviselő beszéde kezdetén a republikánus kormányzat külügyminisztere iránti elismerésének adott hangot. A magyar szemmel nézve rendkívüli, ám az amerikai politikában mindennaposnak számító gesztus kölcsönös volt, előzőleg az ü nnepség házigazdája, Nicholas Burns külügyi államtitkár méltatta melegen a magyar származású honatyát, akinek szavára, mint mondta: mindig odafigyelnek. Lantos arról beszélt, hogy a magyarok 1956ban részben talán romantikus hevületből, részben felelőtlen külső biztatás hatására, de a saját kezükbe vették a sorsukat. Theodore McCarrick bíboros washingtoni érsek elmesélte, hogy a háború után, még gyermekként New Yorkban találkozott Mindszenty bíborossal, aki számára megtestesítette a magyarok szabadságvágy át. Az ausztriai születésű Arthur Schneier rabbi a Budapesten töltött háborús évekről szólt. Wilson Gunn presbiteriánus lelkész bevallotta, hogy Magyarországról inkább csak a zene kapcsán vannak benyomásai, és gyakorló nagybőgősként kiemelte Pege Aladárt, akinek gyűjti a lemezeit. Simonyi András washingtoni nagykövet többek között arról beszélt, hogy Magyarország többet ért el, mint amiről 1956 hősei valaha is álmodhattak: az ország az Egyesült Államok és az európai demokráciák szoros szövetségese, a NATO és az EU tagja. Allen Weinstein, az USA Nemzeti Levéltárának főigazgatója felelevenítette, hogy diá kként 1956ban a New Yorki ENSZszékháznál követelte az amerikai katonai beavatkozást Magyarországon - bár utólag már belátja, hogy ez nem volt reális. Az ünnepség végén amerikai nagykövetségi táviratokból, fehér házi dokumentumokból és 1956ban Budapesten készült fényképekből álló dossziét adott át a magyar nagykövetnek. vissza Elvárások és lehetőségek A jugoszláv utódállamban élő kisebbségek helyzetéről közölt összeállítást a Szabad Európa Rádió (SZER). Meg tudtáke valósítani alapvető célkitűzéseiket? A kisebbségek képviselői vajon csupán a hatalom díszletét kép ezi k, akik elégedettek személyes előjogaikkal vagy tényleg sikerült kicsikarniuk népük számára jelentős engedm é- nyeket a többségi néptől? – ezek a kérdések állnak a Horvátországgal, Koszovóval, vajdasággal, Montenegróval és a Szandzsákkal foglalkozó összeállít ásnak. Az alábbiakban a Vajdaságra vonatkozó részt ismertetjük, melynek szerzője Szerencsés Zsuzsanna: A kisebbségek képviselői 2001től vannak jelen a legfelsőbb szintű szerbiai hatalomban. Vajdaság területén bev ezettek egyes többnyelvű űrlapokat, az eg yetemen lehet kisebbségi nyelven vizsgázni, államközösségi szinten pedig meghozták a kisebbségvédelmi törvényt. A vajdasági kisebbségek képviselői azonban azt mondják, hogy a hata lmon levő koalícióban jelenleg – szemben azzal az időszakkal, amikor a néhai Zoran Đinđić volt a miniszterelnök – nincs meg a konszenzus a kisebbségi kérdések rendszerbeli megoldását illetően. Pavel Domoni, a Helsinki emberi jogi bizottság újvidéki irodájának vezetője: DOMONI: Szerintem nincs olyan kisebbség, amely teljes mértékben elégedett jogainak megvalósításával, vagy, másképp fogalmazva, gondjainak megoldásával. Úgy gondolom, hogy a kisebbségek elvárásai nagyok voltak, de valóra váltásuk lehetősége igen korlátozott. SZER: Losonc Alpár, az újvidéki Multikulturalizmusért Központ igazgatója, egyetemi tanár úgy véli, a szerbiai kisebbségügyi politika válaszút elé érkezett. LOSONCZ: „2000. után kísérlet történt egyes kisebbségi politikai vezetők integrációjára. Emlékezzünk vissza arra, hogy a belgrádi kormányban voltak egyes kisebbs égi vezetők. Ezt követően olyan kormány jött, amely úgy látta jónak, hogy nem tesz ilyesmit és úgymond leszállította a kisebbségi politikai vezetőket regionális és helyi szintre. Időközben megszületett a kisebbségügyi törvény. Ezt a törvényt sokszor dicsér ték és azt mondták róla, hogy teljesen összhangban van az európai célkitűzésekkel. Ennek a törvénynek azonban jelentősek a hiányoss á- gai.“ SZER: Minden objektív paraméter azt mutatja, hogy előrelépés történt a kisebbségi önazonosság védelmében 2001. óta. Ug yanez mondható el a jogszabályokat tekintve is – mondja Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi titkár, aki elsősorban a szerbiamontenegrói képviselőházban 2002ben meghozott kisebbségvédelmi törvény j elentőségét hangsúlyozza. KORHECZ: Ez a törvény elismer i a kollektív jogokat, ami újdonság az előző jogrendszerhez képest. Tehát jo grendszerünkben első ízben ismerik el a nemzeti kisebbség kollektív jogait. A kollektív jogok fogalmának bevezet é- se és a kisebbségi önkormányzatok, a nemzeti tanácsok létrehozásána k a joga úgyszintén nagy előrelépés. Ezzel eleget tettek a kisebbségek azon követelésének, hogy ismerjék el jogukat az önálló döntéshozatalra vagy a dönté s-
