Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-08
22 Az erdélyi magyarság inkább ak kor mozdult meg – igaz, elszigetelten – , amikor úgynevezett téglapénzt gyűjtöttek marosvásárhelyi jótékonysági hangverseny alkalmából az első csángóföldi magyar középiskola felépítésére. Iskola is lesz, csak tanár nincs A Rekecsin falu határában felépí tendő líceum felépítéséért a Böjte Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az MCSMSZ fogott össze. Tavaly májusban jelentős hazai és magyarországi személyiségek jelenlétében történt meg az alapkő elhelyezése. A Regina Pacis (’Béke Királynője ’) nevet viselő, a csángók körében megkülönböztetett tiszteletnek örvendő Szűz (vagy: Babba) Máriának szentelt leendő középiskola 565 gyereknek jelentene végre nem csak anyanyelvi, hanem anyanyelvű oktatást, óvodás kortól középiskolával bezárólag, és a ter vek szerint bentlakással, tanári lakásokkal és a komplexumhoz kapcsolódó egyéb kiegészítőkkel, így magyar vendéglővel és panzióval is rendelkezne. Az iskolában a román nyelv és irodalom, valamint a kötelező Románia földrajzán és történelmén kívül minden ta ntárgyat magyarul tanítanának. Az építkezés akár idén tavasszal elkezdődhet, ha sikerül rá elegendő pénzt gyűjteni. Csaba testvér szerint az egyes városok, szervezetek, akár politikai pártok is adakozhatnának, cserében róluk neveznének el egyegy osztályte rmet. Addig is, ameddig a magyar betűvetést megtanult mai kisdiákok már a felépülendő középiskolába járhatnak, továbbra is gond az alapszintű oktatás kiépítése. Csak Bákó megyében még több mint harminc faluban lehetne magyarul tanuló csoportokat szervezn i. Összesen mintegy ötven falu létezik, ahol a gyermekek szintjén is él még a nyelv, utcán, családban, és ahol az ötvenes évek óta magyar oktató nem járt. Az eddig elért eredmények biztatóak ugyanis, de korántsem elégségesek. – Félelmetesen tűnik el a ny elvünk Csángóföldön, hiszen a családon kívül nincs semmi olyan közeg, amely ápolására ösztökélne – magyarázza Hegyeli Attila. – Még az eddigi tizenháromtizennégy faluban sem kapcsolódott be minden lehetséges gyermek a magyar oktatásba. A mintegy ötven fal un kívül pedig legalább háromnégy városban is létesülhetnének magyar osztályok. Az eddig benyújtott kérvények alapján a beiskolázási szám jövő tanévtől ismét lényegesen nőhet. Ha el is jutunk ide, még mindig csak a kritikus küszöböt közelítettük meg, hogy ne tűnjön teljesen el a nyelv ezen a tájon. Kutya nehéz munka, de csak tanár kell hozzá! Átlagon felüli fizetés és szolgálati lakás várja őket a program keretében. Miért nem fontos ez nekünk? A jelenlegi huszonhét fős tanári gárda kétharmada erdélyi magya r, a többi felsőfokú tanulmányait elvégzett, és a szülőföldjére visszatért magyar csángó. Sokkal több magyar tanár kellene! Bákó megye e tekintetben kitüntetett figyelmet érdemelne, hisz nagyságrendileg ma már felér egyegy erdélyi szórványmegyével, mondju k, egy Hunyaddal, szinte akkora, mint Brassó, és nem utolsó szempont, hogy ez az egyetlen olyan romániai megye, ahol a közösségünk szaporodik! Ne csodálkozzunk azon, ha a moldvai csángók identitástudata más, mint az erdélyi magyaroké. Ők nem úgy magyarok, mint mi. De háromszáz év magára hagyatottság után Kolozsváron sem menne másképp! – érvel az oktatási program vezetője. Tény, hogy a lassan leomló korlátok miatt ma már a csángóföldi magyar oktatás legnagyobb akadálya a tanárhiány. Igaz ugyan, hogy még el őfordul, mint tavaly októberben Magyarfaluban (Arini) is, hogy az egyik tanfelügyelő meg akarta akadályozni a szabályszerűen folyó magyar oktatást, vagy a most már találkozókat tartó tanárok kisebb rendellenességekről, naplóba történő beírástól való eltilt ástól, egyéb szabotázsokról számolnak be, de azért a program mégiscsak működik, tanügyminisztériumi hivatali és magyarországi pénzügyi támogatással. A kérvények a szülők részéről gyűlnek, az igény is létezik tehát. Gorzafalván (Oituz), Szitáson (Nicoreşt i), Ferdinándújfaluban (Nicolae Bălcescu), Bahánán (Bahna) vagy Szőlőhegyen (Pârgăreşti) magyar pedagógust ötven éve nem láttak, miközben a gyerekek egymással magyarul beszélnek az utcán. Még. Az oktatás minősége is feljövőben, hiszen ma már erdélyi és mag yarországi táborozásokat, helyi szavaló, népdal- és magyar irodalmi versenyeket rendeznek a magyart tanuló csángó gyerekek körében, és a nyertesek közül egyesek ma már székelyföldi társaikkal is felvennék a versenyt. Igaz, nem könnyű valakit meggyőzni, hogy olyan helyen vállaljon munkát, ahol a lakások 95%ban nincs fürdőszoba, még azokban az új házakban sem, amelyet a külföldről hazatért vendégmunkások építtettek fel az elmúlt néhány évben. De valahol el kell kezdeni az anyanyelvi oktatást és az magával hozhatja az identitástudat és igényszint alakulását is.
