Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-07
15 Végül Markó Béla emlékeztette a Demokrata Párt elnökét, hogy nem ő felel a kormánykoalíció működéséért: „nem hiszem, hogy valaki is ezzel a feladatta l bízta volna meg a Demokrata Párt elnökét. Valamennyi koalíciós partner felelős azért ami történik” – hangsúlyozta a szövetségi elnök, azt tanácsolva a kolozsvári polgármesternek, hogy attól, hogy valaki Gheorghe Funar egykori polgármester székét foglalta el a legutóbbi önkormányzati választásokon, azért nem kell még úgy viselkednie, mint ahogy Gheorghe Funar viselkedett abban a polgármesteri székben. Sajnos, úgy néz ki, hogy Emil Boc ezt nem tudja – mondta a szövetségi elnök. (rmdsz tájékoztató) vissza Székely nagygyűlést szervez az SZNT 16:41; 6.2.2006 Székely Nagygyűlést hirdetett a Székely Nemzeti Tanács március 15re. Az elnökség a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalt kérte fel társszervezőn ek. A gyűlés célja: „kifejezni a székelység szabadságvágyát, újból kinyilvánítani a székelység önrendelkezéshez való jogát, és a közvetlen demokrácia eszközével megerősíteni rendíthetetlen közakaratát Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítésér e”. Az SZNT Állandó Bizottsága szombati ülésén létrehozott egy csoportot a rendezvény megszervezésére és lebonyolítására, és felkérték a széki székely tanácsok vezetőit, hogy járuljanak hozzá ők is az esemény lebonyolításához. A szervezők számítanak mind en az autonómiatörekvéseket támogató szervezet és közület támogatására is, külön kiemelve az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Ifjúsági Tanács segítségének fontosságát. Az SZNT bízik a történelmi magyar egyházak támogatásában, hogy ez alkalomból is lelki támaszt nyújtanak székelyföldi híveiknek a nemzeti önazonosság megőrzéséért és a szülőföldön való megmaradásért folytatott nemes küzdelemhez – áll a Székely Nemzeti Tanács állandó bizottságának közleményében. (krónika hírszolgálat/mno) vissza Hiba volte a bővítés? Világgazdaság 2006. február 7. Szerző: Fóris György Nem kis vihart kavart a napokban a francia külügyminiszter azon kijelentése, miszerint a 2004es bővítés ellenségesebbé tette a közvéleményt az EUval szemben, m erthogy azóta még nehezebb közös nevezőre jutni a szükséges ügyekben. A megjegyzésnek megvolt a maga aktuális éle: az áfakönnyítések hosszabbításában játszott cseh, ciprusi és lengyel ellenkezést volt hivatva párizsi megítélés szerinti kontextusba helyezni . Az ügy végül megoldódott, ám a kijelentés éle tovább él. Pedig mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az egész kérdésfelvetés hibás: az EUnak ugyanis nem volt más választása, mint a bővítés. Méghozzá éppen a nagy bővítés. Józan érv persze már akkor is akadt az ellenkezőjére, ám a politikai, stratégiai, gazdasági érdekvektorok egymásnak feszülése nem engedett más végeredményt. Hiába, még nagyon közeli volt a rendszerváltás, amely után az akkori legnagyobb mumust Nyugaton nem az unió működőképességének a kérdése, hanem az esetleges viszszarendeződés – vagy legalábbis holmi önkényhatalmi elfajzás – réme jelentette. Tegyük hozzá: amíg akadtak a színen Meciarok és Iliescuk is, addig időnként úgy tűnt: akár valós táptalaja is lehet a riogatásnak. Aztán már csa k olaj volt a tűzre a jugoszláv utódállamok háborúja… Mint kiderült, Európa nyugati felében léteztek katonai forgatókönyvek a Varsói Szerződés csapatainak esetleges támadása esetére, de a kommunizmus bukására nem. Erre a reakciók spontán módon és menet köz ben alakultak ki. Kezdetben csak pénzügyi segélyekkel, illetve politikai gesztusokkal dolgoztak. De hamar egyértelművé vált: a legbiztosabban konszolidáló tényező az EUtagság jövőképe lehet, amelyet már 1993ban felkínáltak, és utána már nem lehetett viss zatáncolni, a dolgok önmozgása feltartóztathatatlanná vált. Nem hivatalos eszmecserék során persze akadtak, akik először csak egy kisebb bővítést favorizáltak volna, de már ennek összetételéről is megoszlottak a vélemények. Az akkori német kancellár alig t itkolta, hogy csak a visegrádi országokat vette volna fel. Mások – a „spórolós” iskola hívei – csak a felkészültebb országokat, Szlovéniát, Észt, esetleg Cseh- vagy Magyarországot fogadták volna be elsőre. És persze akadtak más kombinációk is, amelyeket r endre más és más országcsoportok támogattak: a románokat a franciák, a bolgárokat a görögök, a baltiakat a skandinávok, a szlovákokat az osztrákok és így tovább… Végül mindenki beletörődött, hogy csak azon az áron tudták hatásosan „nyomni” a saját jelöltje iket, ha szemet hunytak mások kedvencei felett. És lőn a nagy bővítés…
