Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-07
4 A világ egyik legtekintélyesebb hetilapja, a londoni The Economist felidézi a FideszFinancial Timesügyet, és lesújtó véleményt fogalmaz meg a magyar jobboldalnak a médiához való viszonyáról. Kötetekre valót mond el a magyar politikai életről, provincializmusáról, hogy senki sem fogta fel a fideszesek közül, hogy alaptalanul vádolják meg a Financial Timest, írja az Economist. Hozzáteszi, hogy a külföldi sajtó püfölése választási időszakokban a Fidesztámogatók kedvenc időtöltése. Emlékeztet rá, hogy 2002ben a rejtélyes Kontroll Csoport összeállította a Budapesten működő, magyarellenességgel vádolt külföldi tudósítók listáját, s utal a brit lap bizonyos jobboldali magyar újságírók tévében láthat ó, hallható antiszemita "fröcsögésére". A bundahirdetés esetében - emeli ki az Economist - a Fidesz sokkal békülékenyebb volt, mint 2002ben. Amint a Budapesten működő külföldi tudósítók egyesülete elítélte a "bundaügyet", a Fidesz 180 fokos fordulatot vet t, amely szerint az egész "félreértés" volt, és agybafőbe dicsérte a külföldi tudósítókat. Ám az FT még mindig várja a Fidesz bocsánatkérését - fejezi be cikkét az Economist. A jelek szerint immár biztos, hogy hiába. vissza Levelek, lapok Népszabadság • Tóth Ákos • 2006. január 7. Alaposan elgaloppírozta magát a Fidesz: nekiállt kötözködni a Financial Timesszal. Most futhat a pénze után. Mert hát mindenképpen neki kellett menni Gyurcsány Ferencnek a remek stílus- és ny elvérzékkel fölépített és megfogalmazott bundás reklámmal, és ekö zben a műhelyben kifőzték azt is, hogy (ha lúd, legyen már kövér) meg lehet fricskázni a magyar gazdaságról cikkező és azt kedvező színben föltüntető brit napilapot is. Elkapkodták. És ez akár több szempontból is érthető lehet. A Financial Times cikke ug yanis a Fideszkommunikáció alapelemét vonta kétségbe, jelesül azt, hogy beszélhet Gyurcsány Ferenc, amit csak akar, Kóka János pedig annyi Hankookgumit guríthat az országba, amennyi neki tetszik, a gazdaság akkor is az összeomlás szélén táncol, s gyógyír t csakis a jövőbeli Fideszkormány hozhat. Ehhez képest írta a világ egyik legtekintélyesebb gazdasági napilapja - nem mellesleg: számos kritikai megfogalmazás mellett , hogy a magyarok még soha nem éltek olyan jól, mint most. Ettől aztán a Fideszben id egesek lettek. Legyünk belátók: írjuk ennek számlájára azt a képtelen vádat, hogy a kormány húszmillió forintért megvette a lap kedvező véleményét, írjuk oda, hogy ez indíthatta a magát újra bennfentesként föltüntető Deutsch Tamást arra, hogy az ügyben viz sgálóbizottság fölállítását kezdeményezze, s a kapkodások sorozatának tulajdonítsuk azt az egészen elképesztő otrombaságot is, hogy csak hetekkel később válaszolnak a Financial Times szerkesztőségvezetőjének először méltatlankodó, majd számonkérő levelére. Érdemben akkor sem. Pedig nem lett volna ok kapkodásra: csak egy kicsit kell hallgatni, gondolkodni. A Tárki jelentésén például, amelyben az áll, hogy csökken a szegénység. Ha kicsit gondolkodnak, akkor Harrach Péter energiáit talán hasznosabb irányba t erelhették volna, mint hogy odaálljon vitatkozni a tényekkel. Ha nem csípőből tüzelnek, akkor talán meghallják a Tárki elnökének azt az értelmezését, hogy sorsunk valamelyest jobbra fordulása nem köthető kormányokhoz, bármelyik szeretné is ennek dicsőségét magának kisajátítani, hiszen ennél jóval hosszabb és összetettebb folyamatról van szó, amelyben éppúgy szerepet játszott a Hornkabinet, mint az Orbán, a Medgyessy- és (hűha!) a Gyurcsánykormány. Nem gondolkodtak: hibát hibára halmoztak. Ennek azonban b őséggel volt előzménye. Az például, hogy a Fidesz nemigen szokott törődni azzal, mit gondolnak róla külföldön, elég, ha csak a "van élet az unión kívül is" kitételre vagy Orbán Amerikaámokfutására gondolunk. És emögött nemcsak a kis nemzetek hetykesége (k ivagyisága?) húzódik meg, bármennyire tetszetős lenne is, sokkal inkább "az én házam az én váram" idejétmúlt ideája. Továbbá: a Fidesz ezúttal kissé rosszul mérte fel, hogy kivel kezd ki. Annak a lapnak a függetlenségét kérdőjelezte meg, amelynek szuvere nitása a honi sajtóviszonyok közt szinte beláthatatlan. Szerkesztői, újságírói befolyásosabbak, mint a politikusok - épp azért, mert függetlenek a politikától, és ennek garantálására szabályrendszert állítottak föl. Arrafelé nem dívik az, hogy a politikus füttyent egyet, az újságíró pedig lohol, s másnap ott az ellenoldalt lejárató cikk az újságban, függetlenül az állítás igazságtartalmáról. Az ilyen lapoknál
