Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-28
6 utat is képezheti. Frunda szerint bármelyik elmélete t fogadnánk el, a nemzeti kisebbség természetszerűleg egy adott nemzethez tartozik. A jelentés nagy visszhangra lelt Spanyolországban, ahol a katalánok és a baszkok is azt szeretnék, hogy őket önálló nemzetnek fogadják el. Frunda jelentését az angolok, a franciák, a törökök és a monacóiak is ellenezték. A jelentés egyértelműen vonatkoztatható az erdélyi magyarságra is, hiszen az új koncepcióban benne van a kulturális autonómia és az anyaországi jogalanyiság lehetősége. vissza Koszovó, az elátkozott tartomány Népszava, Online 2006. január 28. Koszovó mintha Európa elátkozott tartománya lenne. Az eltelt évszázadok alatt többször cserélt gazdát, s bizony, nem mindegyik ura bánt vele kesztyűs kézzel. Koszovó sorsáról január 23án Bécsben kezdtek volna tárgyalássorozatot a nemzetközi közösségek, illetve a szerbek és az albánok részvételével, ám két nappal a nagy esemény előtt meghalt a tartomány mérsékelt elnöke, Ibrahim Rugova, aki majd minden koszovói albán példaképének számít ott. Halálával nagy űrt hagy maga után, s félő, hogy a régió - a koszovói albán vezetők hatalmi harca miatt - kilátástalan káoszba süllyed. Rugova egész életében a tartomány függetlenségéért szállt síkra. Mindig következetes maradt abban, hogy célját csa k békés eszközökkel valósíthatja meg. Halála mindenképpen súlyos csapás a koszovói albánok számára. Az itt élő szkipetárok ugyanis kevés dologban képesek közös nevezőre jutni. Rugovának azonban - pártállástól függetlenül - adtak a szavára. Súlyos következm ényekkel járhat, hogy nincs hozzá hasonlóan tekintélyes személy a tartomány politikusai között. A koszovói albánok komoly erőpróba előtt állnak: meg kell állapodniuk abban, kiket bíznak meg a tartomány sorsáról megrendezendő bécsi tárgyalássorozaton a ko szovói albánok képviseletével. A delegációt eredetileg Rugova vezette volna, halála után azonban teljesen újra kell keverni a kártyákat. Nem maradt sok idejük erre, hiszen állítólag már február elején tárgyalóasztalhoz ültetik a különböző feleket. A Balká n Gandhija De ki is volt Ibrahim Rugova, s miként vált honfitársainak példaképévé? Halálát követően az amerikai Associated Press például azt emelte ki, hogy "láncdohányos" volt, aki tavaly szeptemberben Németországban, az amerikaiak katonai bázisán esett á t átfogó kivizsgáláson. Ekkor derült ki: halálos beteg, tüdőrákban szenved. Ez persze csak egyetlen mozzanat a "Balkán Gandhijának" mindennapjaiból, de mindez azt mutatja, milyen banális, tragikus az élet: Rugova mindig is a függetlenségért harcolt, túlélt e Szlobodan Milosevics rendszerét, elérte, hogy tartománya nemzetközi protektorátussá váljék, s az ENSZ közigazgatás, az UNMIK ügyeljen rá. Mondhatni "célegyenesbe" hozta Koszovót az áhított függetlenség felé vezető úton, de nagy álmát már nem valósíthatta meg: a politikusok nem fogtak ki rajta, a súlyos betegséggel szemben azonban tehetetlen maradt. Életét megannyi drámai esemény árnyékolta be. Igaz, múltjában több a homályos pont. (Az eltéréseket az okozhatja, hogy szerb életrajzaiban nyilván elsősorban n em kiválóságát emelik ki, az albán életrajzírók ezzel szemben nem egyszer túlságosan is "behízelgően" írnak róla.) A második világháború végén, 1944 decemberében látta meg a napvilágot. Apa és nagyapa nélkül nőtt fel. Édesapját, Ukát és a nagypapát, Rustá t a jugoszláv kommunisták végezték ki már a második világháborút követően, mert - mint állították - együttműködtek a nácikkal. (Más források szerint albán szeparatisták voltak.) Rugova ezzel szemben a későbbiekben partizánoknak mondta őket. Egyik visszaeml ékezésében elmondta, a háborús veteránoktól olyan dokumentumot kapott, amely ezt - szerinte - egyértelműen igazolja. Sőt, később már azt állította: felmenői "azért harcoltak, hogy megnyugtató módon rendezzék Koszovó sorsát". Az általános iskolát Istokban v égezte, az órákat szerb nyelven hallgatta. A főiskolát pedig a tartomány egyik legjelentősebb városában, Pecen. Életrajzírói megjegyzik: itt írta első (szerelmes) verseit, s valósággal falta az albán klasszikus szerzők műveit. Később albán nyelvet és iroda lmat tanult a Pristinai Egyetemen. Az 1968as diáklázadások idején ő is részt vett a diákmozgalmakban. 1971ben szerzett diplomát. Tanulmányait később a párizsi Sorbonnen végezte. A "fény városában" a francia irodalomkritika és filozófia egyik legjelentős ebbike, Roland Barthes diákja volt. Pristinában 1984ben doktori címet szerzett. Disszertációjának az "Irányok és premisszák az albán irodalomkritika (15041983)" címet adta. Később belépett a kommunista pártba. A nyolcvanas évek végén, Szlobodan Milosev ics színre lépésével, az 1974-
