Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-23
24 tekintetben különbözik a többi településtől. Ezért nem kizárt, hogy átmeneti ideig a jelenlegi állapot fennmaradhat, ám "a párhuzamos struktúrákat le kell bontani". Koszovó oszthatatlan A belgrádi vezetők szerint a szerb decentralizációs javaslat nem jelenti Koszovó felosztását . Elképzelésük szerint Koszovó területén létre kellene hozni egy úgynevezett szerb entitást, amelybe a jelenlegi és a jövőben létrehozandó, szerb többségű önkormányzatok kerülnének. Szerbia szerint ez lehetővé tenné, hogy nagyobb számban térjenek vissza Ko szovóba a szerbek. "Remélem, a belgrádi küldöttség is azért utazik Bécsbe, hogy az önkormányzatok hatásköréről tárgyaljon" – mondta ezzel kapcsolatban JessenPetersen. Szerinte az albánok attól tartanak, hogy Belgrád a decentralizációt területi kérdésként kezeli. A folyamat végén természetesen meg kell majd határozni az önkormányzatok területét, de a tárgyalásokat az alapokkal, a koncepcióval kell kezdeni. JessenPetersen szerint a konstruktív tárgyalások légkörét teremtené meg, ha Belgrád jelezné: egyetér t a nemzetközi közösség egyik alapelvével, hogy Koszovót nem lehet felosztani. Amikor a szerbiai politikusok entitásokat emlegetnek, az albánok és a nemzetközi közössé g képviselői úgy érzik, Belgrád nem értette meg, hogy ezt az alapelvet komolyan kell venni. A felosztás ellen szól az az érv is, hogy akkor más határokat is meg lehetne kérdőjelezni, és ezt JessenPetersen szerint senki sem akarja. A nemzetközi közösség m ásik alapelve, hogy Koszovó státusa nem lehet ugyanaz, mint az 1999es NATObeavatkozás előtt volt. Koszovót többségében – mintegy kilencven százalékban – albánok lakják, és a végső státus meghatározásakor tekintettel kell lenni a többség akaratára is – ha ngsúlyozta. Ám a többségnek is fel kell ismernie: a jelenlegi állapot azért alakulhatott ki, mert az 1999ig kormányzó többség – Szerbia – rosszul végezte a dolgát, és elveszítette a jogát arra, hogy tovább irányítsa a tartományt. Az albánoknak meg kell m utatniuk, hogy igazán elkötelezték magukat a multietnikus Koszovó létrehozása mellett. JessenPetersen szerint ez a folyamat elkezdődött: "Láthattuk a koszovói miniszterelnököt a szerb kisebbség tagjaival találkozni." Még több ilyen találkozóra lesz szüksé g, vélte az UNMIK vezetője. "Azt akarjuk, hogy a koszovói szerbek maradjanak, és tudom, hogy ők is ezt akarják. Ugyanakkor megértem, hogy aggódnak, ezért az albánoknak is többet kellene tenniük azért, hogy megnyugtassák őket." Ne legyen exodus Egyelőre nem tudni, hogyan reagálnak a szerbek, ha elégedetlenek lesznek a Koszovó státusáról szóló tárgyalások eredményével. "Nem tudom elfogadni azokat a nyilatkozatokat, hogy a szerbek exodusszerűen hagynák majd el Koszovót. Nyilván lesznek olyanok, akik nem ak arnak maradni. Számomra az lenne a fontos, hogy az emberek lehetőséget kapjanak jövőjük alakítására" – mondta JessenPetersen. Arra a közbevetésre, hogy az UNMIK és a KFOR a 2004. márciusi zavargásokra és pogromokra késve reagált, azt válaszolta, hogy nem lehet két nap történései alapján ítélni: 1999ig a szerbiai kormányzat annyiszor mondott csődöt, hogy a nemzetközi közösség a beavatkozás mellett döntött. "Nekünk azt kell szavatolnunk, hogy ami 1999ig megtörtént, ne történhessen meg többé" – mondta, és u gyanilyen fontosnak tartja megakadályozni a 2004es márciusi zavargásokhoz hasonló eseményeket. "De nem vagyok hajlandó azt hallgatni, hogy a két márciusi nap miatt nem lehetséges az együttműködés – tette hozzá. – Az ilyen nyilatkozatok táplálják a koszovó i szerbek félelmeit." JessenPetersen Belgrád egyik legnagyobb hibájának tartja, hogy 2004 márciusa óta nem biztatta a szerbeket arra, hogy vegyenek részt a koszovói intézmények munkájában, és a választásokat is bojkottálták. A koszovói szerbek csaknem ké t évet elvesztegettek sorsuk alakításában. A szerbiai politika úgy is értelmezhetné a státusról szóló tárgyalások folyamatát, hogy "végre valamit tehet a koszovói szerbekért ahelyett, hogy arra figyelne állandóan, milyen politikai következményekkel kell s zámolnia Belgrádban" Makai József vissza Aranyláz Magyar Hírlap, 2006. január 23. Ha baleset történne, a verespataki aranyüzem a Tisza, a körmöcbányai a Duna élővilágát pusztítaná el. Alig kezdődött meg Verespatakon a beruházás sorsát eldöntő hatásvizsgálati eljárás, a múlt héten újabb, számunkra nagy kockázatot jelentő aranybánya tervéről érkeztek hírek. A helyszín ezúttal a felvidéki Körmö cbánya (szlovák nevén Kremnica). A körülmények kísértetiesen emlékeztetnek a verespatakira. Itt is egy már bezárt bányát nyitnának meg újra. A befektetők szintén kanadaiak, még a társaság székhelye is megegyezik, mindkét esetben Vancouver. Nem lennék megle pve, ha kiderülne: ugyanarról a befektetői csoportról van szó. A tervezett technológia mindenesetre megegyezik. A Tiszát hat éve megmérgező cianidos eljárással mosnák ki Körmöcbányán is az ércben található nemesfémeket, aranyat és ezüstöt. Közös vonás az i s, hogy mindkét helyen
