Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-04
10 2005ben az MSZP és a Fidesz a legnagyobb csatát annak érdekében vívta, hogy a szavazók aszerint ítéljék meg az ország gazdasági helyzetét, ahogyan maguk a pártok értelmezték azt. A „kirobbanó siker” és a „válság”, illetve a „szenvedés” álltak szemben egymással. Az elmúlt évben a szavazók végképp búcsút inthettek annak az illúziónak, hogy a politikai erőktől bármilyen nem politikai információt megtudhatnak a pártoktól: a gazdaság helyzetének megítélése a politikai küzdelem e szközévé vált, ami ismét csak nagy teret kínált a populista nyilatkozatoknak. A tét pedig az volt, hogy milyen közhangulatban, milyen várakozások közepette kezdődik meg a választási kampány legélesebb szakasza. Az MSZP felzárkózott Az elmúlt évben a ké t nagy szembenálló politikai erő sikerei és kudarcai két szempontból is értékelhetőek. A közvéleménykutatások trendjeit figyelembe véve megállapítható, hogy miközben a Fidesz érdemben nem tudott elmozdulni arról a pontról, ahonnan az évet kezdte, az MSZP fokozatosan felzárkózott mellé. Az év végére egyértelművé vált, hogy a kampányhajrát kiegyenlített erőviszonyok között kezdik meg a nagy pártok. A politikai kommunikációt tekintve azonban már árnyaltabb a kép: a Fidesz és az MSZP váltakozva kerültek előnyb e ellenfelükhöz képest. Míg az év elejére a Fidesz előnye volt jellemző, hiszen a kettős népszavazással sikerült megtörni az akkor alig pár hónapos Gyurcsánykormány lendületét, addig tavasztól egyértelműen a kormányoldal akarata érvényesült, amit a 100 lé pés programja tett lehetővé. A kormány újabb lendületét az MSZP számára kínosan végződő köztársaságielnökválasztás törte meg, majd Orbán Viktor parlamenti visszatérése okozott gondokat a kormányoldalnak. A két vezér 2005ben nyilvánvalóvá vált, hogy a két nagy párt egymás elleni küzdelmét csak a két vezér, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc párharca szoríthatja háttérbe. A miniszterelnök egyszerre volt a kormány, valamint az MSZP első számú kommunikátora, és bár az elmúlt 15 évben példátlan kormányfői hi peraktivitás többször vezetett hibákhoz, a politikai kezdeményezőképességet tekintve Gyurcsány sokáig megállíthatatlannak tűnt a Nemzeti Konzultáció keretében lassú kampányt folytató Orbánnal szemben. Az év végére azonban fordulat következett be: a Fidesz elnöke visszatért a napi politikai vitákba, és több mint három év után az Országgyűlést is saját kommunikációs terepévé alakította át. Párhuzamos vizsgálatok Hogy mennyire a két első számú politikus személyére egyszerűsödött le a két nagy politikai táb or versengése, azt jól mutatta a két párhuzamosan működő parlamenti vizsgálóbizottság. A testületek kölcsönösen Gyurcsány Ferenc, illetve Orbán Viktor hiteltelenítését tűzték ki célul, de sikertelennek bizonyultak. Szintén a személyes párharcot érzékeltett e a júliusi, „előrehozott” GyurcsányOrbánvita. A másfél órás, a televízió által közvetített beszélgetés egyik félnek sem hozott látványos sikert vagy kudarcot. Az elmúlt év ugyanakkor a két politikai vezér egymáshoz igazodásának időszaka is volt: Gyurcsá ny Ferenc, mint ellenfele esélyes kihívója jelent meg, Orbán Viktor pedig az év végére a harcos ellenzéki vezető szerepébe lépett, módosítva azon a helyzeten, amelyet a 2002es bukás utáni napi politikából való kilépés jelentett imázsának alakulásában. A két kisebbik 2005ben a két kisebbik parlamenti párt nehezebb helyzetbe került, mint 2004ben, amikor átmenetileg igazolni tudták saját szükségességüket a választók előtt. Az MSZPt és a Fideszt gyakran egyforma hévvel támadó kicsik alig rúgtak labdába a nagyok mellett: az SZDSZ kilátástalannak tűnő küzdelmet folytatott azért, hogy saját ügyeket kezdeményezzen, az MDF helyzete pedig még ennél is súlyosabb volt, mivel a párt általában csak belső ellentétei kapcsán került az érdeklődés középpontjába. A kis pártok így az év nagy részében megmaradtak a két nagy populizmusának bírálatánál. Köztársasági elnök 2005 a köztársaságielnökválasztás éve is volt, így a miniszterelnök és az ellenzék vezetője mellett az államfő személyére is kiemelt figyelem irányult . A választás pedig több szempontból is példátlan volt: minden eddiginél
